Csipes Ferenc nem kért lakást, nem is kapott

Egy esztendővel korábban már sejteni lehetett, hogy valami, pontosabban valaki készül… Az 1984-es országos bajnokságon az ifjú, 19 esztendős kajakos, Csipes Ferenc 1000-en és 500-on is győzött. Ezren Honvédos klubtársa, Hódosi Sándor előtt. Ők ketten már a rajt után egy hajóval a mezőny elé ugrottak, 500 után pedig Hódosi megelőzte Csipest egy hajóval. „Ez volt az a pillanat – mondta később Csipes –, amikor majdnem letettem a lapátot. De eszembe jutott, hogy Sanyi nyolcszáznál meg szokott »halni«…”. Így is lett.

Másnap, az 500-as döntő előtt a Népsport hozzáértő tudósítójának, Naményi Józsefnek a szemére vetették, hogy Csipes neve kisebb betűkkel volt szedve a lapban, mint a női győztes Rakusz Éváé vagy a kenus Buday Tamásé. Természetesen véletlenül, de Csipes egyáltalán nem foglalkozott vele, nyert ezen a távon is, ezúttal Gyulay Zsolt előtt, a táv rövidségéhez képest fölénnyel, egy hajóhosszal. „Amikor a juniorbajnokságon sikerült legyőznöm Gyulayt, akkor már gondoltam, hogy legalább a dobogóra jó leszek a felnőttek között is… Összejött, talán, mert Gyulaynak nem fekszik a szembeszél” – mondta utána. Bravúros szereplés volt, hiszen mindkét egyest 19 évesen azt megelőzően legutóbb Szöllősi Imrének sikerült megnyernie 1960-ban. 

A következő évben, 1985-ben már ott volt a válogatott keret kubai edzőtáborában, majd a szolnoki úgynevezett rangsoroló versenyen megint nyert mindkét távon. Nyáron interjú készült vele, ezzel párhuzamosan előkerültek az okoskodók, mondván, jó lesz, ha figyel rá, hogy csak a hazai mezőny előtt jár, az NDK-ban megelőzték ketten is. Csipes illően szerény volt, mintha csak hallotta volna a tamáskodást: „Tudom, hogy van még mit fejlődnöm…”

Aztán már a világbajnokság Mechelenben. Először 1000 méteren. Ahol jó az első rajt. Csipes eljött fél hajóval, de 200 méter után Kalle Sundquist és a keletnémet Heiko Zinke feljött rá, féltávnál pedig Zinke elrobogott a mezőnytől. Csakhamar egy hajó lett a távolság közte és Csipes között, a magyar tábor már csak azt figyelte, lehet-e második a mi fiúnk, meg tudja-e tartani az ezüstöt Sundquist előtt. És akkor, úgy 850 méter körül hirtelen minden megváltozott. A tudósítás szerint: „Csipes újra megindítja a hajót, fogy, egyre fogy a távolság közte és Zinke között. Megy föl, Zinke szemmel láthatóan is fárad, nem gazdálkodott jól az erejével. Csakhogy vészesen közeledik a cél, és emlékszünk, oly sokszor mondtuk már, ha csak egy méterrel hosszabb a pálya, biztos a mi versenyzőnk győz. Most nem ezt kell mondanunk. Igaz, a versenytáv utolsó méterén előzte meg Csipes Zinkét és egyúttal a világ összes férfi kajakosát, de a célba már, ha minimális előnnyel is, de ő érkezik.”

Az eredményhirdetésen Vasadi János a magyar szövetség elnöke adta át Csipes Ferencnek az első világbajnoki aranyét. A Népsport beszámolója szerint Vasadinak egészen addig fájt az operált térde, ám olyan ruganyos léptekkel sietett a dobogó felé, mintha semmi gond nem lett volna a lábával…

A tudósító persze azonnal szóra bírta az ifjú bajnokot. Kiderült, hogy volt negatív hozadéka a korábbi interjúnak. Előtte azonban nyert Szófiában, a válogatókon, a szegedi nemzetközin pedig hátrányos helyzetből legyőzte a kettesben olimpiai bajnok kanadai Alwyn Fishert. Aztán: „Rögtön utána hullámvölgybe kerültem. Még mondtam is, hogy számomra ennél rosszabb időben nem is jelenhetett volna meg az írás. Miskolcon egy juniorversenyen akkor kaptam ki Gyulaytól. Aztán csak kikeveredtem a gödörből. Duisburgban már megnyertem az ötszázat és az ezret, ez megnyugtatott, tudtam, nyugodtan készülhetek a világbajnokságra, mindkét egyes számban én indulok”.

Optimistán, de visszafogottan várta a mecheleni versenyt. Azt gondolta, a hatodiktól az elsőig minden lehet, csak az volt a fontos, hogy ne maradjon benne tartalék, kihajtsa magát.

Hesz Mihály óta nem volt egyetlen olyan kajakos sem, aki oly jól tudta volna beosztani erejét, hogy a hajrában akkora hátrányt dolgozzon le, mint ő. Erre is van szerény válasza Csipesnek: „Az az igazság, hogy a táv közben nem tudtam tartani Zinke iramát. Csak akkor indultam utána, amikor láttam, hogy már nem nő közöttünk a távolság. Nem tudtam, utolérem-e, de úgy akartam célba érni, hogy azt érezzem, mindent kiadtam magamból… Csak az utolsó harminc méteren gondoltam rá, hogy belőlem is lehet világbajnok.”

Bizakodott a másnapi 500-as döntő kapcsán is: „Évek óta ebben a ritmusban versenyzek: szombaton ezer méter, vasárnap ötszáz méter.” Ötszázon 4. lett, de a banketten különdíjat kapott, mint a legeredményesebb férfi kajakos.

Az országos bajnokságot a világbajnokság után rendezték meg, Csipes nyert 1000-en és 500-on is. Egyértelmű esélyes volt, ezzel együtt mindkét távon akadt gondja. Ezren féltávnál Gyulay vezetett, aztán ezúttal nem az utolsó métereken szerezte meg a győzelmet, maradt egy fél hajó előnye a pálya túloldalán hajrázó két versenyzővel szemben. Nehezebben nyert, mint gondolta: „Ott, az egyes-kettes pályán szinte tükörvíz van, nekem meg jöttek itt a hullámok.”

Igen, a szél, ami másnapra még erősebb lett. Volt edző, aki mérgesen kifakadt: ,,Leülök itt, aztán tőlem mindenki csinál, amit akar, ez a pálya most mindenre alkalmas, csak arra nem, hogy egy év munkáját le lehessen mérni.” Persze nem ült le, tette a dolgát, ahogy a versenyzők is. 

Akik alacsony rajtszámú pályát kaptak, megnövekedett önbizalommal eveztek a rajthoz, a pálya közepén levő földnyelv ugyanis az oldal-szembeszél jelentős részét felfogta. A többiek vicsorogtak, átkozták a sorsolás szeszélyét. Az alkalmi jósok már előre megmondták, hogy az egyes pályán induló Gyulay nyer, arra még Csipes sem lehet képes a hatoson, hogy 500 méteren hozzávetőlegesen két másodperc előnyt adjon nagy ellenfelének. Kiderült, adhatott… Előnytelen pálya ide, előnytelen pálya oda, megvédte bajnoki címét.

És maradt a vízen, ott volt még a a kajak-kenu maratonin a Dunán. Ő nyert 15 kilométeren (megint Gyulay előtt), utána pedig csuromvizesen, de jókedvűen válaszolt a kérdésre, hogy egy nehéz idény után miért indult el: „Elsősorban az edzőnk biztatására, hogy járuljunk hozzá a verseny sikeréhez. Szívesen tettük, mert bíztunk benne, hogy jó mulatság lesz. Nem csalódtunk, bár az tény, hogy egy kicsit fáradt vagyok.” 

Az edző esetünkben Angyal Zoltán, a későbbi szövetségi kapitány, aki az esztendő végén az edzőbizottság vezetője lett. De Csipes is megkapta az elismerést. A Bp. Honvéd közgyűlésén a Haza Szolgálatáért érdemérem arany fokozatát kapta, az év végén pedig Buda István, az OTSH elnöke dicsérte: „Csipes Ferenc is olyan típus, akivel egyetlen beszélgetés is mély nyomokat hagy az emberben. Csendes, nyugodt természetű, megfontolt, már most, húszévesen kialakult egyéniség, véleménye van a világ minden dolgáról.”

Egy ilyen év után kijárt neki egy újabb interjú, amiből kiderül, hogy maradt, aki volt, és egyébként sem változott semmi. „Nem kértem lakást és így nem is kaptam. Egyébként is katona vagyok…” – kezdi, majd arra felel, hogy hová lett a fülbevalója. „Már nem poén…” – mondja, és amikor az a kérdés, hogy töri-e a fejét új poénon, megvonja a vállát: „Nem. Majd jön magától valami…”

Egy karrier elindult. A montreali világbajnokságon (1986) ezren nem véd címet (2.), de nyer 10 000 méteren és a kajak négyessel (Gyulay, Fidel László és Kovács Zoltán társaságában). Vezér volt. „Ötszáznál ő szólt, az ő hangjára indultunk el újra, s ezzel el is mentünk” – nyilatkozta Gyulay.

Az Év sportolója választáson aztán 1986 elején már felfért a dobogóra, második lett az úszó Európa-bajnok Darnyi Tamás mögött és az öttusa-világbajnok Mizsér Attila előtt.

Az pedig már akkor is érvényes volt rá, ami ma. Ahogy a hatvanadik születésnapján elhangzott: „A hajótól kezdve, a lapáton át, egészen a technikáig a tökéletességet hajszolta és hajszolja ma is.”

CSIPES FERENC NÉVJEGYE
Született: 1965. március 8., Budapest
Sportága: kajak-kenu/kajak
Klubja: Bp. Honvéd (1978–1996)
Legjobb eredményei: olimpiai bajnok (K4 1000, 1988), 2x olimpiai 2. (K4 1000, 1992; K4 1000, 1996), olimpiai 3. (K2 500, 1988), 8x világbajnok (K1 1000, 1985; K1 10 000, K4 1000, 1986; K2 500, K4 1000, 1987; K4 1000, 1989; K4 1000, 1990; K4 1000, 1991), 28x magyar bajnok 

Kajak-kenu világbajnokság
1985. augusztus 15–18., Mechelen
K-1 1000 m: 1. Csipes Ferenc 3:40.23, 2. Heiko Zeinke (NDK) 3:40.46, 3. Kalle Sundquist (Svédország) 3:43.46