Németország: Özil reagált az Erdogan-üggyel kapcsolatban

Mesut Özil közleménye:

„Az utóbbi néhány hét időt adott arra, hogy reagáljak és átgondoljam az utóbbi néhány hónap eseményeit. Következtetésképpen szeretném megosztani a gondolataimat és az érzéseimet arról, ami történt.

Ahogy sok más embernek, úgy az én származásom is nem csak egy országot érint. Németországban nőttem fel, a családom gyökerei azonban Törökországban vannak. Két szívem van: egy német és egy török. Gyerekkoromban édesanyám arra tanított, mindig tiszteljek másokat és sohase feledjem el, honnan jöttem. Ezek azok az értékek, amiket a mai napig vallok.

Májusban találkoztam Erdogan elnökkel Londonban, egy jótékonysági és nevelési eseményen. Legelőször 2010-ben találkoztunk, amikor Angela Merkel és ő a német–török meccset nézték meg együtt Berlinben.

Azóta többször találkoztunk már. Tudom, hogy a közös képünk nagy port kavart a német médiában, és miközben néhányan hazugsággal és álnoksággal vádolnak, a képnek semmilyen politikai üzenete nem volt.

Amint említettem, édesanyám sosem hagyta, hogy elfeledjem a gyökereimet, az örökséget és a családi hagyományokat. Számomra az Erdogannal készített fotó nem a politikáról vagy a választásokról szólt, hanem arról, hogy tisztelem a legmagasabb tisztséget a családom országában.

Labdarúgó vagyok, nem politikus, kettőnk találkozása pedig nem feltétlen egyetértést jelent az államvezetésben. Valójában ugyanarról a témáról beszéltünk most is, mint amikor találkozunk: a futballról, hiszen fiatal korában ő is játszott.

Habár a német média másképp festette le, az igazság az, ha nem találkoztam volna az elnökkel, az tiszteletlenség lett volna részemről a felmenőim gyökereivel szemben, akik tudom, büszkék lennének arra, hol vagyok ma.

Nekem nem az elnök személye számít, hanem sokkal inkább a tisztsége. Tisztelni egy politikai hatalmat egy olyan dolog, amiben biztos vagyok, hogy a királynő és Theresa May brit miniszterelnök is egyetértett, amikor meghívták Londonba Erdogant. Ha a török helyett a német elnök érkezik, akkor is így cselekedtem volna.

Tudom, hogy nem egyszerű megérteni, ahogy a legtöbb kultúrában a politikai vezetővel azonosítják magát a magánembert is. De ebben az esetben ez más. Bármilyen eredmény született volna a választáson, vagy az azelőtti választáson, akkor is elkészítettem volna a képet.”