Legendás bombázó – különleges fotók a 100 éve született Szusza Ferencről

Egy bombázóhoz méltó volt az élvonalbeli belépője: alig múlt 17 éves, amikor 1941. február 23-án három gólt szerzett a Kispest ellen 4:4-es döntetlenre végződő mérkőzésen. Nem véletlenül írta a Nemzeti Sport: „Szusza minden egyes lövése veszélyes volt.”  Névjegyévé váltak ezek a lövések: kitámasztás ballal, leszorított lábfejjel, jobb rüszttel megeresztett sistergő bomba, amelytől rettegtek a kapusok.

Négyszeres bajnok, 463 bajnokin 393 gól fűződik a nevéhez. A válogatottban 24 alkalommal szerepelt, 18-szor volt eredményes. Gólérzékenysége ellenére sem lett gólkirály, pedig 1945 tavaszán 35, az 1945–46-os idényben 45, az 1948–49-esben 37 gólt szerzett. Sebes Gusztáv kihagyta az Aranycsapatból, a szövetségi kapitány úgy vélte, a csatár játéka ugyan kifinomult, átgondolt, ám kevésbé gyors. Tény, amikor a remek tizenegy formálódott, 1949-ben Szusza megsérült, s csak 1951-ben került vissza a legjobbak közé, ez idő alatt Kocsis Sándor gyökeret vert a jobbösszekötő posztján, a hátravont center pozíciójában pedig Hidegkuti Nándor jobb volt nála. Úgy maradt le a helsinki olimpiáról (1952), hogy a formaruha próbáján közölték vele, az övét az „Öreg” méretére szabták... Noha a jobb- és balösszekötő posztján Kocka és Puskás helyén helytállt volna, Sebes mellőzte, és Szusza kissé rezignáltan jegyezte meg: „Bármikor beugorhattam volna, ha szükséges, de erre nem került sor.”

Az Újpest örökös bajnoka szinte páratlan játékos-pályafutását remek edzői karrierrel fejelte meg: a Győri ETO-val Magyar Kupa-győztes (1966, 1967), a Górnik Zabrzéval lengyel bajnok és Lengyel Kupa-győztes (1971), a Betisszel Spanyol Kupa-győztes (1977) lett.

A Megyeri úti stadion 2003. október 25. óta a 2006. augusztus elsején Budapesten elhunyt Szusza Ferenc nevét viseli.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2023. december 2-i lapszámában jelent meg.)