Szusza Ferenc: itthon maradt klasszis – 100 éve született az Újpest legendás futballistája

FÉNYKORÁT ÉLTE 1947-ben Szusza Ferenc, a csatár az Újpesttel megnyerte harmadik bajnoki aranyérmét, az év nyarán 10 válogatott meccsén nyolc gól állt a neve mellett. Nem véletlen, hogy a Fradi (a kispesti Mészáros Józseffel és Puskás Ferenccel együtt) 1947-ben elvitte az amerikai túrájára.

PARÁDÉ A PRÁTERBEN

Az együttes Mexikóban játszott nyolc mérkőzést, a plusz egyet pedig New Yorkban rendezték. A mexikói meccsek mérlege 3-3 győzelem és vereség, továbbá két döntetlen, az amerikai metropoliszban győzelem. A második mérkőzés (FTC–Montezuma 5:1, 1947. július 27., Mexikóváros) után a Novedades ezt írta:      „El kell ismerni a nagyobb tudást. Érdekes a csatársor játéka, melyben Szusza és Puskás különálló klasszis.”      Az Atlante ellen a zöld-fehérek Szusza mesterhármasával 3:2-re nyertek. A belső hármas így állt fel: Szusza, Sárosi, Puskás. Hm...

Az Újpest a Vasas elleni első bajnokija előtt Dicker Mihály igazgató azt fejtegette, Szusza játéka attól függ, mennyire piheni ki magát. Nos, nemcsak a piros-kékek ellen nem játszott augusztus 24-én, az első négy forduló nélküle ment le. Neve a DVSC elleni idegenbeli 2:1-es vereséget követően került szóba, Vincze Jenő edző nem tagadta: „Nagyon megéreztük Szuszáék hiányát.” Az Újpest szeptember elsején utazott Prágába a Sparta elleni mérkőzésre, a támadó elmondta, láza már lement, de továbbra is gyengélkedik. A remek játékkal elért 5:2-es győzelem –  „Európa legjobb csapatává avatta magát az Újpest” – részese volt, gólt is lőtt. A sportlap második oldalán ez állt: „Szusza és Puskás kiadatásának ügyével is foglakozott az MLSz elnöksége a keddi ülésén. A két játékos kiadatását az olasz szövetség kérte. Indok: a két játékos egyesülete tárgyalásban áll az olasz egyesületekkel. Az MLSz elnöksége kiadatási kérelmet nem teljesítette.” A közvélemény ebből tudta meg, hogy a kiváló futballista gyengélkedését mi okozhatta...

Gallowich Tibort nem érdekelte a hercehurca, a szövetségi kapitány mindkét csatárt meghívta az osztrákok ellen készülő keretbe, sőt, a már fradista Deákot is, a bőség zavarában Puskást a bal szélre állította. A Práterben (1947. szeptember 14.) válogatottunk 4:3-as vereséget szenvedett, mindhárom gólunkat Szusza szerezte! A mesterhármas szerzője az olasz játékvezetőt, Galeottit okolta a vereségért: „Ma akárhogyan játszottunk volna, a játékvezető nem engedett volna győzni bennünket.” A Népsport dicsérte a jobbösszekötőt:„Szusza volt a magyar csatársor vezére. Ragyogóan játszott. (...) Ő volt a magyar csapat legjobbja.” A Sportschau szerint: „Egresi és Puskás igen veszélyes csatár, Szusza pedig extraklasszis.” A Welt am Montag így írt: „Ilyen összekötőt hosszú idő óta nem láttunk.”

Ő IS KÉRHET VALAMIT

A szeptember 17-i Haladás–Újpest (0:0) találkozón mégsem lépett pályára, a Népsport „Mi a helyzet a Szusza-ügyben?” című cikkében foglalkozott a kialakult helyzettel: „Szusza egyik tanácsadójára hallgatva mondta le a mérkőzést. A tanácsadó bebeszélte a játékosnak, hogy könnyebben kijuthat külföldre, ha ebben az idényben már nem játszik bajnoki mérkőzést.”  Dicker Mihály így reagált. „A Szusza-ügy most kerül az elnökség elé.” Feleki László Vélemény rovatában így fogalmazott. „Szusza Olaszországba akar menni egy évre és nem hajlandó az Újpestben játszani. (...) Szusza bizonyára jól tudja, hogy az MLSz elnökségi határozat alapján nem hajlandó válogatott játékost külföldre kiadni. Mégis azt kívánja, hogy az MLSz adjon neki kötelező írást, s ha ennek az írásnak az alapján az idény végén kiadják, akkor szívesen végigjátssza az idényt. Ilyen alkudozásra az MLSz bizonyára nem lesz hajlandó sem Szusza, sem más kedvéért. A magyar labdarúgásnak kétségtelen nagy szüksége van Szuszára, de nem azért ragaszkodik hozzá. Hanem elvi alapon is. Nem vagyunk hajlandók értékeinket elkótyavetyélni. Szuszának is be kell látnia, hogy az olasz játékosbörze ügyleteinek lebonyolításához az MLSz segédkezet nem adhat. (...) Lássa be Szusza, hogy jelenlegi viselkedése nem rokonszenves és nem is vezethet eredményre. A leálló játékosok viselkedését »sztrájknak« sem szabad nevezni. A sztrájk a munkásmozgalom dicső történetében sohasem egyes emberek egyéni érdekeit szolgálta, hanem a dolgozó közösségét.” A cikk végén azért érződik, hogy egy évvel vagyunk a politikai fordulat előtt...

A Képes Sportlapban a szövetség ügyvezetője, Nagy Sándor kifejtette. „Nem engedjük azt meg még egyszer, ami az előző háború után történt, hogy legjobbjaink egyszerűen kivándoroltak, és más ország labdarúgóit tanították.” Maga a játékos is megszólalt: „Nyolc éve vagyok az Újpest játékosa, egyszer én is kérhetek valamit. (...) 1948. augusztus 1-én külföldre akarok menni – mondta Szusza Ferenc, majd arra a felvetésre, hogy klubjától 100 ezer forintot kért volna, így reagált. – Voltak bizonyos dolgok, amikről beszéltem az Újpesttel, de ilyen összegről sohasem volt szó. Nem vagyok én zsaroló.” Hozzátette, egy-két évre menne ki, de akár saját pénzén is elutazna a válogatott mérkőzéseire. A zuhanyhíradó szerint a csatárt a Milan hívta mintegy 100 ezer dollárért.

A Népsport szeptember 25-i írásának címe – „Új csatár az Újpestben: Szusza!” – már önmagában beszédes. „A Szusza-ügy végre megoldást nyert: Szusza marad! Az újpesti válogatott összekötő kedden délelőtt felkereste Ofner Alfréd dr.-t, az egyesület elnökét. Rövid beszélgetés után kijelentette, hogy lemond külföldi útjáról és az egyesület rendelkezésére bocsájtja magát.” Ofner kifejtette, hogy meggyőzte a csatárt elképzelése helytelenségéről, aki belátta ezt, cserébe a klub nem indított fegyelmit azért, mert nem játszott a Haladás ellen. Az elnök hozzátette: „Le kell még szögeznem azt is, hogy semmiféle anyagi követelést nem támasztott velünk szemben és nem is kapott egy fillért sem azért, hogy újra játékba áll.”

És mintha mi sem történt volna, szeptember 28-án a csatár már aktív részese volt a Győr Megyeri úti 6:1-es legyőzésének. Ő szerezte az egyenlítő gólt a második félidő elején, aztán még egyet.

KULCSEMBER VOLT A TÚRÁN

Az 1956-os forradalom kapcsán felvetődött, hogy a csatárt beválasztották az egyesület forradalmi bizottságába, ám ezt ő cáfolta, csapatkapitányként a vezetőséggel azon fáradozott, hogy a labdarúgók útlevelet kapjanak és elindulhassanak a jugoszláviai túrára. A lila-fehérek december 3-án útra keltek, a Sport december 27-i számában Dicker Mihály értékelte az egy-egy győzelem és döntetlen mellett három vereséget hozó túrát, Szusza játékát kiemelte. A csatár Bécsben egy hölgyismerősével találkozott, ám nem akart kint maradni, mert itthon éltek a szülei. Ez nem akadályozta meg, hogy a kispestiek hívására ne utazzon el a Honvéd dél-amerikai túrájára, amelyen a hazatérő Babolcsay György, Palicskó Tibor és az el sem utazó Budai I László, Machos Ferenc és Tichy Lajos nem vett részt. Őket az MTK-ból Sándor Károllyal, Lantos Mihállyal, Szolnok Tiborral – a tatabányai Grosics Gyula is velük tartott – és Szuszával pótolták. Aki már pályára lépett 1957. január 2-án San Remóban az Unione Sportiva Sanremese Calcio 1904 elleni 7:4-es győzelem során, mi több, ő vezette ki a csapatot (Puskás Ferenc nem játszott). Brazíliában első meccsén Rio de Janeiróban a Flamengótól 6:4-re kapott ki a Honvéd, Szusza lőtt gólt, akárcsak a riói visszavágón, amelyet a Budapest-vegyes néven szereplő együttes 3:2-re megnyert.

Szuszának nagy respektje volt a honvédosok között is. Lázár Lajos-Lévay György A gólkirály című könyve megemlíti, Puskásék rábízták, hogy kezelje a csapat pénzét, mondván: „Te könyvelő vagy, értesz hozzá, benned megbízunk.” Szusza elmondta: „A prémiumot is én osztottam. A játékosokat négy csoportba osztottam a képességek alapján, így a legjobbak kapták a legtöbbet, s nyilván a cserék a legkevesebbet. Nem emlékszem, hogy bárki is vitatta volna ezt a megoldást.” (Az anyagi kérdésekben Szusza egyeztetett Puskással.)

A kiváló támadó február végén hazatért, az MLSZ a „dél-amerikásokat” június 7-ig eltiltotta, de május elsejével amnesztiát hirdetett. A center május 12-én pályára lépett a Fradi ellen, a következő fordulóban a Salgótarján ellen három gólt szerzett (3:1). Az Újpesti Dózsa kulcsembere maradt, 1960-ban bajnokságot nyert, a negyediket. A forradalom után Sebes Gusztáv lett a lila-fehérek szaktanácsadója, aki az Aranycsapatban nem számolt az újpesti legendával. El lehet képzelni milyen viszonyban lehettek, Szusza nemes egyszerűséggel csak óraleolvasóból lett edzőként emlegette Sebest...
(Képriportunk a 100 éve született Szusza Ferencről a szombati Képes Sportban jelenik meg.)