FFT: A Zidane–Materazzi affér marketingakció lehetett – Leboeuf

Ízelítő a nagyinterjúból:

– A Chelsea-vel nem lettél bajnok, de rengeteg kupát elhódítottatok. Melyik esett a legjobban, talán az 1997-es FA-kupa-­győzelem?
Greg Wallace, London
– Igen, egyértelműen. Lehet, hogy ezen néhányan meg fognak lepődni, de az, hogy ott legyőztük a Middlesbrough-t, talán még jobb érzés volt, mint a vébégyőzelem. (FFT: Tényleg?) Igen, ez volt az első trófeám, és rögtön az első angliai évemben nyertük. Az, hogy a Wembleyben játszhattam, szintén nagyon sokat jelentett számomra. A Chelsea huszonhat év után először azt a kupát nyerte meg, ezért egészen más volt a jelentősége, mint amikor ma nyer valamit. Még másfél órát töltöttünk el a szurkolókkal kint a pályán. Manapság mindenki egy kicsit elkényelmesedett a csapatnál, de akkor mi haraptunk egy győzelemért. A vébégyőzelem természetesen gyönyörű volt, ám hogy is mondjam, az FA-kupa valami olyasmi, mint amikor az ember elveszíti a szüzességét. Annak nagyon lehet örülni! Nos, ilyen volt az a mérkőzés.

– Őszintén, mi volt az első gondolatod, amikor az 1998-as vébéelődöntőben kiállították Laurent Blanc-t? És beszéltél valaha is arról az esetről Slaven Biliccsel? (Blanc-t kiállították, miután Bilic szimulált – a szerk.)
Jeff Rice, e-mail
– Nem beszéltem Slavennel. A meccs utolsó mozzanata egy szöglet volt, a bíró lefújta, mi pedig egyből megöleltük egymást. Ez a kép megjelent másnap az újságokban, és volt, aki arra gyanakodott, hogy lefizettem őt, hogy állítsák ki miatta Blanc-t! Az igazság az, hogy még csak nem is láttam az esetet. A harmadik számú kapusunkkal beszéltem épp, mert úgy volt, hogy Alain Boghossian feljön, ő lett volna az utolsó cserénk, úgyhogy odaszóltam neki, hogy „Na, mi már ma itt nem rúgunk labdába!”, amikor Aimé Jacquet váratlanul közölte, hogy én megyek fel. Csak tíz perc elteltével tudatosult bennem, hogy ha nyerünk, vébédöntőt játszunk.

– A döntőben úgy fogtad Ronaldót, hogy esélye sem lehetett. Ez volt életed legjobb teljesítménye?
Phil Cox, Hounslow
– Nagyon feküdt nekem. Mindenki azt mondta, hogy epilepsziás rohama volt a mérkőzés előtt. Nem beszéljük egymás nyelvét, de nem is beszélgetni akartam vele. Szerintem egyszerűen csak elfáradt, hosszú idényen volt túl. És nem csak róla szólt a brazilok játéka. Ha ő épp nem is lett volna formában, ott volt még Rivaldo és Bebeto. Marcel Desailly és én, Bixente Lizarazu és Lilian Thuram... elképesztő csatársor ellen védekezhettünk. Mindvégig figyelnünk kellett, hol vannak, mert ha hozzájuk tudták passzolni a labdát, bármire képesek voltak. De a torna azon fázisában már legyőzhetetlenek voltunk. A félidőben már tudtuk, hogy megnyertük a világbajnokságot. Otthon játszottunk, így egyszerűen képtelenség veszíteni.

– A 2006-os vébédöntő után szégyenletesnek nevezted Zinédine Zidane tettét Marco Materazzival szemben. Változott azóta a véleményed?
Ross Lloyd, Perth, Ausztrália
– Ilyet sohasem mondtam. Nem neveztem semminek sem Zidane-t, ez nem igaz. De a személyes véleményem az, hogy ez volt a futballtörténelem legjobb marketingfogása. (FFT: Mire gondolsz?) Az Egyesült Államokban élek. Senki az égvilágon nem tudja, kinek köszönhető, hogy Franciaország megnyerte az 1998-as világbajnokságot. Egy nevet sem tudnak említeni. De Zidane „fejesét” mindenki ismeri. Miután erre rájöttem, már azt kérdeztem magamban, vajon álltak-e marketingesek az akció mögött.

A teljes interjú elolvasható a FourFourTwo.hu-n, IDE KATTINTVA!