FFT: az örökre különleges José Mourinho
A legtöbb angol focirajongóhoz hasonlóan 2004-ben hallottam először José Mourinhóról, a BL nyolcaddöntője miatt, ahol a Manchester United a Porto ellen játszott.
A brit labdarúgó-média mindig is lekezelte az európai kontinensről érkező ellenfeleket, de akkor valami mást láthattunk. Meglepően sokat foglalkoztak a Porto vezetőedzőjével, akinek fiatalkora ellenére jelentős érdemei voltak. A visszavágó reggelén épp egy betelefonálós fociműsort hallgattam. A mai napig emlékszem, mit mondott az egyik hallgató: „Nem kellene alábecsülni a Portót, könnyedén elverhetik a Unitedot”. Egy józan ítélőképességű angol szurkoló ezt akkor képtelenségnek tartotta volna.
A meccs végére az angol futball alapjaiban rázkódott meg. A pálya szélén felfutó, öklét az égbe rázó, lobogó Prada kabátos Mourinho képe bejárta a világot.
Hogy merészelt ilyet tenni az Old Traffordon, az Álmok Színházában, a Fergie Time Arénában, megszentségtelenítve ezzel a Premier League Mekkáját? A United-rajongók kivételével mindenki imádta. Elbűvölő, mulatságos, vonzóan pogány tett volt, ahogy megtörte az angol foci szentségét.
Egy edző, aki nem törött orrú skót vénség, nem is francia könyvmoly: úgy néz ki, mint egy méregdrága karóra reklámarca a reptéri magazinokból...
A teljes cikket elolvashatja a FourFourTwo.hu-n, ide kattintva!
