Modern szamizdat – Thury Gábor jegyzete

Az én korosztályom – már ha nem volt rendszerpárti – lelkesen olvasott szamizdatot, ha olyasmiről akart megbizonyosodni, amiről a fennálló politikai rezsim cenzúrája nem tartotta jónak, hogy a közbeszéd része legyen. Sosem gondoltam volna, hogy a futballal kapcsolatban is lesznek hasonló tapasztalataim. A szamizdat és a Football Leaks nem teljesen ugyanaz. Annyiban van hasonlóság, hogy az érintettek nyilván nem örülnek, hogy bizonyos információk napvilágot látnak, viszont az információáramlásban bekövetkezett robbanásszerű változások révén a hírek nem csupán néhány érdeklődőhöz jutnak el, mint ahogy az a szamizdat esetében volt, hanem interneten terjednek, gyorsabban, mint a járvány.

Vannak bizonyos fenntartásaim, vagy ha úgy tetszik, nem feltétlenül tartom etikusnak a „terítés” módját, de ez a módszer nem feltétlenül tisztességtelenebb, mint a közösségi médiában számos esetben tapasztalt „érvek és ellenérvek” alpári módon egymásnak feszülése. Talán ezért csaptak le az információkra olyan, inkább többé, mint kevésbé hiteles hírforrások, mint a Der Spiegel vagy az El Mundo. Nem a kiszivárogtatásban látom a legnagyobb problémát, hanem az emberi mohóságban. A fogyasztó rácsap a futballvilágból származó hírekre – mint polgár a szamizdatra –, de nem ezt a fajta mohóságot kárhoztatom, hanem a pénz iránti sóvárgást.

A sportot, azon belül a futballt annyira megfertőzte az üzlet, hogy képtelenség ellenállni a kísértésnek – tisztelet a kivételnek. Ez a vélemény lecsupaszítva azt is jelenti, hogy a futballvilág információinak megszerzésére szakosodott feltételezett kiberbűnözők sem akarnak mást, csupán valamilyen formában részesedni a „mannából”. Az pedig fel se vetődjön bennünk, hogy valótlan állítások kerülnek nyilvánosságra. Ahogy az lenni szokott, a hír(ek) igaz(ak).

Az a világ elmúlt, amelyben a labdarúgás hozta össze az embereket. A huszonegyedik század futballkavalkádjában a pénz adja a kohéziót. Egy néhány évtizede külföldre távozó válogatott futballistánk arra a kérdésre, hogy mennyit keres kinti klubjában, viccesen azt válaszolta, azt már nem érdemes elinni. Nos, a mai labdarúgásban akkora összegek forognak, hogy az ilyen-olyan járulékokat, adókat inkább megtartja magának a klub vagy a játékos…

Úgyhogy amikor például a Bajnokok Ligája-mérkőzés előtt felcsendül a torna himnusza, és a játékosok kézen fognak egy-egy kis lurkót, továbbá rázzák a molinót, hogy mondj nemet a rasszizmusra, az is jusson eszedbe, tisztelt olvasó, hogy a háttér nem ennyire könnyfakasztóan idilli.

Ha pedig azt mondjuk, hogy a Football Leaks etikátlan, gondoljunk bele: a jelző inkább azokra a jelenségekre illik, amelyeket feltár.

Mint a szamizdat.