Tördelés – Deák Zsigmond jegyzete

1–0 helyett 0–2 – a videobíró is kellett a spanyolok sikeréhez. Tényszerűen s egyben találóan ezt a címet adta a Nemzeti Sport Online oldala a heti felkészülési futballmérkőzések közül kiemelkedő Stade de France-beli rangadónak. Amely bizonyos részleteiben olyan volt, mint egy klasszikus Chaplin-film: időnként nem tudtuk, hogy sírjunk-e, vagy nevessünk.

Higgyék el, nem vagyok amnéziás, emlékszem, amikor december közepén Kassai Viktor a japán klubvilágbajnokságon meghozta az első, történelmi döntést a videobíró segítségével. Ott ment tovább a játék, majd megállt, s két perc alatt sikerült arra jutni, hogy egy eredendően le nem fújt szabálytalanság büntetőt ért. Nem mondom, hogy ez flott folyamat, de akkor mi inkább honfitársunkat ünnepeltük, hogy jól döntött (aztán lehet, hogy les miatt mégsem...), s kevéssé koncentráltunk a felesleges várakozásra.

A francia–spanyol derbin viszont tényleg viccnek tűnt, hogy a hazaiak egy hibátlannak tűnő akció végén ünnepeltek, Griezmann bemutatta a szokásos ujjrázós gólörömét, mint kiderült, feleslegesen, hiszen Zwayer bíró fülére rászóltak, hogy az asszisztot adó Kurzawa nagyjából tízcentis lesen volt. Cserébe a másik oldalon Deulofeu egyvonalban állt Umtitivel, mégis beintette a partjelző a lest, majd pironkodhatott, hogy szintén tévedett néhány millimétert. A csatárnak természetesen elmaradt a gólöröme, hiszen néhány perces tanácskozás és pihengetés után ritkán tör ki valakiből eredeti és spontán módon a boldogság.

Épp ezt ölné ki a fociból a videobíró: a spontaneitást, a természetességet, az érzelmeket. Egy olyan sportágból, amelyben tényleg zavaró az állandó megállás, megakadályozhatja például a gyors kontrát mint taktikai elemet. S egyébként a viták száma sem csökken, hiszen szerintem a spanyol tizenegyes előtti szituációt is visszanézhették volna, s ha így tesznek, lehet, hogy meg sem ítélik.

Nem vagyok zsigerből a technikai segítség ellen, a gólbíró például akár indokolható is a sportág legfontosabb történésének egzakt meghatározásához, de ilyen megállás azért nagyságrendileg kevesebbszer fordulna elő, s jóval nagyobb súllyal esne latba, mint les vagy bármilyen más kisebb-nagyobb vita esetén.

Ha egy focimeccsen a lábakat tördeljük, akkor durváskodunk, ha a kezünket, akkor izgulunk, ha a játékot, akkor akadályozzuk a mérkőzés folyamatosságát, például a videobíróval – ha azonban a fejünket törjük, akkor még gondolkodhatunk is. Az ausztrálok már megtették, „kivették" a partjelzőt, s helyette csak kamerát alkalmaznak. Ja, hogy ez épp ellentétes az általam felépített, logikusnak szánt eszmefuttatással? Gonoszkodhatnék is az ausztrálok kárára, de inkább csak annyit mondok, egy nappal a francia–spanyol burleszk előtt hozták meg történelmi döntésüket.