Rotterdam retró – Sinkovics Gábor jegyzete

Emlékszem arra a napra, Balázs. Január volt, s azon a szombaton többször is meghallgattam a U2 Beautiful Day című gyönyörű számát. Kétezernyolcat írtunk, s nekünk itthon fogalmunk sem volt róla, hogy Amerikából már nemcsak a hamburgert, a baseballsapkát, a woodstocki fesztivál földöntúli muzsikáját és a hippikultúrát „importáltuk”, hanem a világot megrengető válságot is. Kétezernyolc nem volt „happy év”, de te, Balázs akkor, január 12-én vékonyka, ügyes, bátor magyar ifjúként bemutatkozhattál a PSV csapatában. S mi itthon, a tévékészülékek előtt szurkoltunk neked, lestük, ahogy önbizalomtól duzzadva meglódulsz a bal szélen, és többször is faképnél hagyod a rotterdami védőket. Azon a szombaton a tiszteletedre előkerestem a szekrény mélyéről a Feyenoord gombfocicsapatát, Graaflanddal a kapuban, Israellel a védelemben, Van Hanegemmel a középpályán és Kindvall-lal a csatársorban. Ők győztek 1970 májusában a Celtic elleni BEK-döntőben hosszabbítás után.

De az a meccs, az a nap rólad szólt, Balázs.

Büszkék voltunk rád, s azt mondtuk, itt van Détári Döme utóda, itt van az új magyar klasszis, aki nagy karriert fut majd be, s akinek a vezetésével a magyar válogatott megint kijuthat valamelyik világversenyre. Nyolc évet kellett várni erre, Balázs.

Nyolc évvel később a nemzeti csapat ott volt Franciaországban az Eb-n, és te csapatkapitányként vezetted harcba a mieinket. Akkor is büszkék voltunk rád – és büszkék az egész csapatra.

De mi történt az időközben eltelt nyolc év alatt?

Azt az utat jártad-e be, amit mi azon a zord januári napot elképzeltünk, megálmodtunk? Néhány nappal ezelőtt interjút készíthettem veled, s hallgattam, ahogy őszintén beszélsz az érzéseidről, és a szavaid mögött éreztem a sértettséget, s azt, hogy sebeket ejtettek a lelkeden. Lehet, hogy túlságosan nagy terhet raktunk rád annak idején, kapaszkodtunk beléd, gondoltuk, te, egyedül te csempészel vissza valamit a régi szép időkből.

Amikor még élt és sikeres volt a magyar futball.

Kedden, kilenc évvel a rotterdami debütálásod után ázsiai Bajnokok Ligája-meccsen lépsz pályára. Dohában a katari al-Rajjan ellen az al-Vahda színeiben. Furcsa ezt leírni veled kapcsolatban.

Rotterdamból nézve Doha messze, irtózatosan messze van.

Mi ezen a kedden is szeretünk, Balázs – a U2 most is gyönyörű napról énekel.