Hallgass a szívedre! – Thury Gábor jegyzete

Labdarúgócsapataink felkészülése során nem kelt feltűnést, ha egy-egy futballista kisebb-nagyobb sérülés miatt néhány napig nem edz. Ám a DVSC játékosa, Horváth Zsolt esete sokkal súlyosabb. Tulajdonképpen öröm, hogy a vele kapcsolatos hírek nem tragédiáról szólnak. A támadó bakteriális fertőzésen esett át, amelynek következtében szívműtétet hajtottak végre rajta. S noha teljes felépülésére jó esély mutatkozik, a futball egyelőre szóba sem jön. Nagy kérdés, hogy egyáltalán szóba jöhet-e.

Labdarúgócsapataink felkészülése során nem kelt feltűnést, ha egy-egy futballista kisebb-nagyobb sérülés miatt néhány napig nem edz. Ám a DVSC játékosa, Horváth Zsolt esete sokkal súlyosabb. Tulajdonképpen öröm, hogy a vele kapcsolatos hírek nem tragédiáról szólnak. A támadó bakteriális fertőzésen esett át, amelynek következtében szívműtétet hajtottak végre rajta. S noha teljes felépülésére jó esély mutatkozik, a futball egyelőre szóba sem jön. Nagy kérdés, hogy egyáltalán szóba jöhet-e.

Kezdem azzal, borzasztó dolog, ha valaki nem csinálhatja azt, amit szeret. Továbbmegyek: egy sportoló
esetében a korábbi életformát kell feladni. Kell? Vagy csak ajánlatos? Nos, kívülállóként nagyon is nehéz vagy éppenséggel roppant egyszerű állást foglalni. Már csak azért is, mert Horváth Zsolt azok közé a sportolók közé tartozik, aki az életét nemcsak a futballra tette fel, jogi diplomát is szerzett. A 28 éves középpályás roppant nehéz helyzetben van. Élet-halál kérdés, hogy jó döntést hozzon, és most nem holmi hatásvadász megközelítésről van szó. Csupán néhány szomorú példa: Zsiborás Gábor agyi érelzáródás következtében hunyt el, Dárdai Balázs szíve a pályán szűnt meg dobogni. Zavadszky Gábor halálát tüdőembólia és szívinfarktus okozta, Fehér Miklóst a pályán érte a hirtelen szívhalál 2004-ben, a megelőző évben a kameruni Marc-Vivien Foé szintén a pályán csuklott össze.

A halál nem kivételezett, de valamennyi esetnél szomorúbb – ha a halál esetében egyáltalán helytálló a suta fokozás – ifj. Ocskay Gáboré. A kiváló jégkorongozó szíve már korábban jelzett, tulajdonképpen azt, hogy a „motor” civil életre alkalmas, versenysportra nem. Az orvosok nem voltak egyértelműek. Kiscsicsó több szívspecialistát felkeresett, az országos hírű professzor, Papp Lajos úgy foglalt állást, ha a kontrollvizsgálat nem mutat ki semmilyen rendellenességet, adják meg Ocskaynak a sportorvosi engedélyt. A magyar válogatott csatár szíve 2009-ben egy nappal névnapja után, március 25-én dobbant utoljára.

Ocskay arra hivatkozva folytatta a játékot, hogy élete a hoki, ha elveszik tőle, az olyan, mintha az életét vennék el. Halálát követően majd’ nyolc évvel talán feltételezhetjük: nem biztos, hogy rámegy az élete, ha elveszik tőle kedvenc sportágát. Ellenpróba nincs, csupán példák és ellenpéldák, amelyek sémaszerűen nem húzhatók rá minden egyes esetre, de legalább elgondolkodtatók.

A korábban a Vasasban futballozó Pál Zoltánnak volt ereje nemet mondani a folytatásra.