Ederson számára nem ismeretlen a válogatott, Marcos Paqueta U17-es csapatában a kapitányi karszalagot viselve vezette győzelemre övéit a finnországi korosztályos vb-n, a döntőben a David Silvával, Cesc Fabregasszal felálló spanyolokat győzték le. A mai erőviszonyokat látva nem éppen rossz ajánlólevél. Ederson a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) honlapján beszélt a válogatottról.
– Mano Menezes minden játékost felhívott a kerethirdetése előtt. Mit mondott?
– A fizikai állapotomról érdeklődött, mivel az európai bajnokságok akkor még nem rajtoltak el. Nem mondta, hogy biztos a helyem a csapatában, de nagyon boldog voltam, amikor végül megkaptam a behívót. Éppen Londonban voltam, amikor a bátyám hívott, tőle tudtam meg a nagy hírt először: benne vagyok a keretben. Otthon a családban mindenki engem ünnepelt.
– Menezes olyan született középpályásnak mondta, aki mindkét szélen megtalálja a helyét. Egyet ért a szakember megállapításával?
– A kapitány éles szemmel figyeli a nemzeti és nemzetközi futball történéseit. Tizenhat-tizenhét évesen lettem profi, körülbelül akkor látott először engem a kapitány, azóta figyelemmel kíséri a pályafutásomat.
– A dél-afrikai vébén a hollandoktól elszenvedett vereség után nem sokkal újra pályára kellett lépnie a válogatottnak. Gondolta volna, hogy rögtön meghívót kap?
– Remek élményeket és tapasztalatokat szereztem a korosztályos válogatott tagjaként, és újra át szeretném élni azokat, immár a felnőtteknél. De őszintén szólva egyelőre még nem gondolok a válogatottra. Elsősorban a Lyonra koncentrálok.
– Az U17-es vébé óta kifejezetten értékesnek számít az aláírása, hiszen rögtön Európába, egészen pontosan a francia Nice-hez igazolt. Jó döntést hozott?
– A vébé sok kaput nyitott meg előttem, de még fiatal voltam, és leginkább otthon akartam maradni. Viszont sokat voltam sérült, és emiatt nehéz időszakot töltöttem a Juventudében. Így kerültem végül a Nice-hez. Utólag értékelve jó döntést hoztam, mivel azóta folyamatos a fejlődésem.
– Sokáig húzódott a Lyonba történő igazolása, ahol honfitársa, Juninho pótlására nézték ki. Nem arról volt szó, hogy túl nagynak és megterhelőnek érezte a feladatot?
– Szerintem remek volt az első szezonom a Lyonnál. Juninhótól rengeteget tanultam, és az is a hasznomra vált, hogy öt különböző poszton számítottak rám. A második szezonban többször voltam sérült, két és fél hónapra ki is dőltem, csak a bajnokság végére tudtam a legjobb formámat hozni.
– Gondol már a 2014-es, brazíliai rendezésű világbajnokságra?
– Minden játékos álma kijutni a világbajnokságra, brazil labdarúgóként különösen a következőre, amin házigazdák leszünk. De addig még nagyon hosszú az út. Most arra koncentrálok, hogy minél jobban játsszak a klubcsapatomban, trófeákat nyerjek, és ne okozzak csalódást, ha újra megkapom a lehetőséget a válogatottban. Ezek a hosszú távú terveim.
– A francia szurkolók kedvelik, idővel a brazil szurkolók is megszerethetik?
– Otthon alig ismernek, az emberek jóformán azt sem tudják, hogy brazil vagyok, mivel fiatalon eligazoltam. A legjobb ilyenkor, amit tehet egy futballista, hogy jól játszik, és minél többször felhívja magára a figyelmet.
Az Egyesült Államok elleni felkészülési találkozón sor került Ederson válogatottbeli bemutatkozására, bár aligha így gondolta. A dél-amerikaiak által 2–0-ra megnyert összecsapáson Ederson a 72. percben állt be csereként, Neymart váltva, de három perccel később kénytelen volt átadnia a helyét Carlos Eduardónak.
Fiatalszabály: nyűg vagy áldás?
