Boczkó Gábor a hosszabbításban maradt le a harmadik helyről

Vágólapra másolva!

2008.08.10. 14:08

Címkék

Boczkó Gábor, miután az elődöntőben az athéni olimpián ötödik helyen végző Fabrice Jeannet-től 15–12-re kikapott, a bronzmérkőzésen sem tudott nyerni: szoros találkozón, a ráadásban veszített 8–7-re José Luis Abajo ellen.

Fotó: MTI

Boczkó Gábor hiába küzdött, nem jutott be a fináléba

Fotó: MTI

Boczkó Gábor hiába küzdött, nem jutott be a fináléba

BRONZMÉRKŐZÉS:

A José Luis Abajo elleni bronzmérkőzést Boczkó Gábor kezdte jobban, gyorsan bevitt két tust a spanyol párbajtőrözőnek. Sajnos nem tartott sokáig a magyar vezetés, 3–2-es Boczkó-előny után kiegyenlített Abajo, majd jött a szünet.

A második menet eleje nem alakult túl jól magyar szempontból, Abajo gyors egymásutánban két szúrást vitt be Boczkónak. A láthatóan fáradt magyar vívó szerencsére kiegyenlített még az újabb szünet előtt, így a második menet is 3–3 lett.

A következő három percben kicsit visszavettek a vívók, vélhetően egyik fél sem akart kockáztatni, így 6–6-os állásnál lepergett az idő.

Következhetett az egy perc hosszabbítás. Nyolc másodperccel a vége előtt együttes találatot értek el a felek, majd Abajónak sikerült bevinnie egy tust, így eldőlt, hogy egyelőre nem ünnepelhetünk újabb érmet Cseh László ezüstje után. Boczkó Gábor 8–7-re kikapott, és ezzel a pontszerző negyedik helyen végzett.

A másik két magyar közül Kulcsár Krisztián a 32-es táblán, míg Imre Géza a tizenhat között búcsúzott.

VÍVÁS

**FÉRFI PÁRBAJTŐR, BRONZMÉRKŐZÉS**
Abajo (spanyol)–Boczkó 8–7 – hosszabbítás után

DÖNTŐ:

Az elődöntőben Boczkó Gábort búcsúztató francia Fabrice Jeannet kikapott a fináléban Matteo Tagliarioltól.

Az olasz gyorsan megszerezte a vezetést, és a második menetben, 11–7-es állásnál már négy tussal ment Jeannet ellen.

Végül Tagliariol 15–9-re győzött, így megszerezte az egyéni aranyérmet a férfi párbajtőrözők között.

VÍVÁS

**FÉRFI PÁRBAJTŐR, DÖNTŐ**
Tagliariol–Jeannet 15–9

ELŐDÖNTŐ:

A magyar–francia párharc kettős találattal indult, majd Jeannet vezetett 2–1-re, de nem sokáig, mivel Boczkó hamar kiegyenlített.

A nagyon szoros első három perc utolsó harmadához közeledve már a harmadik kettős találatot jegyezhettük fel. A szünet előtti pillanatokban aztán Jeannet-nak jött ki jobban a lépés, így 7–5-ös francia vezetéssel zárult a harmad.

A szünet után Boczkónak először sikerült lábat szúrnia, de a francia fegyvere nem jelzett, így a bírók érvénytelenítették a tust, majd nem sokkal később Jeannet talált be, ezzel már háromra növelve az előnyét.

Egy perccel a második három perc vége előtt már négy tussal vezetett a francia (11–7), végül 12–9-nél jött a szünet.

Boczkó még életben tartotta a magyar reményeket, amikor 12–10-re feljött a pihenő után, de a francia tovább remekelt, és 14–11-nél kettős találat döntött arról, hogy ki jut döntőbe. A francia lett a finalista.

A másik elődöntőben az olasz Matteo Tagliariol és a spanyol José Luis Abajo csapott össze a döntőbe kerülésért.

Az első három perc Abajo fölényét hozta, aki 6–4-re vezetett, amikor jött a szünet. A második három percben beerősített az olasz, és átvette a vezetést.

A spanyol párbajtőröző még megpróbált felállni, de Tagliariol 12–11 után már megállíthatatlan volt, és végül 15–12-re győzött, így bejutott a férfi párbajtőr döntőjébe.

BOCZKÓ VIGASZTALHATATLAN A BRONZÉREM ELVESZTÉSE MIATT

A bronzmérkőzés előtt, melyet Boczkó a spanyol José Luis Abajóval vívott, táncbemutató, majd az összepiszkított pást felporszívózása borzolta a kedélyeket. Az asszóban alig történt valami, 7-7-nél lejárt a vívóidő, utána együttes találat következett, a kedvezményezett Abajo lett, de nem is volt szüksége erre, mert egylámpás tussal biztosította önmaga számára a bronzérmet.
Boczkó feldúltan rohant végig a vegyes zónán, akkor még nem beszélt senkivel, sőt, párbajtőrével a palánkra is akkorát vágott, hogy az kilyukadt. Néhány perc múlva azonban visszatért, és már kissé megnyugodva, bár még mindig roppant zaklatottan nyilatkozott.
„Képtelen vagyok megemészteni, hogy a bronzérem kicsúszott a kezemből. Nyolc éve erre készültem, vigasztalhatatlan vagyok, ha esetleg megnyernénk a csapatot, már az sem tudna kárpótolni. A bronzmeccs előtti huzavona, a táncbemutató, a porszívózás kiborított, de nem akarom a körülményekre fogni a vereségemet, mert az ellenfelem is ugyanazon a páston, ugyanakkor vívott. Beszélhetnék a szörnyű klímáról, a frontról, a zivatarról, úgy megfájdult a fejem, hogy be kellett vennem egy Cataflant. Mindegy, nem ez döntött, mindegy is, hogy mi, a lényeg, hogy teljesen odavagyok…”

A SZÖVETSÉGI KAPITÁNY ÉRTÉKELÉSE

Kulcsár Győző szövetségi kapitány a tőle megszokott joviális hangnemben, Boczkónál lényegesen nyugodtabban értékelte a látottakat.
„Csalódott vagyok, mert éremre számítottam, de ne felejtsük el, hogy 1996, Imre Géza atlantai bronzérme óta olimpián párbajtőr egyéniben nem voltunk a legjobb négy között. Szóval, nem tragédia ez a negyedik hely, csak éppen jobb lett volna egy harmadik… Nehéz nap volt, speciális verseny, hiszen a látszólag könnyedén menetelő Boczkónak is a sydneyi egyéni olimpiai bajnokot, az olasz Rotát kellett vernie az első körben, majd a világranglista éllovasát, a venezuelai Fernándezt. Abajót egyébként tízből kilencszer meg szokta verni, most lett volna a legfontosabb, nem sikerült. Amúgy nincs Gáborral semmi baj, példamutatóan dolgozik, majdnem mindent alárendel a vívásnak… Sajnos, a Jeannet elleni vereségét nem volt képes feldolgozni, arra ment rá a bronzcsörtéje. A napról általában annyit, hogy Krisztián, az unokaöcsém tényleg gyengén vívott, s Imre Gézáról sem mondhatok sokkal jobbakat. Sajnos, valahogy mindent túlbonyolítunk mi, magyarok, akkor is bele akarunk tenni még egy matyóhímzést, amikor a sima, egyenes támadás célravezetőbb lenne. Ahogyan például Jeannet vívott…”