Fontos a bizalom!

Kisteleki Istvánnál, az MLSZ elnökénél a válogatott kérdésében félig tele a pohár, végül is ki legyen optimista, ha nem ő. Állítása szerint a vb-selejtezőkön harcban leszünk a második helyért, amit az Eb-selejtezőcsoportban elért hatodik hely tudatában barokkos túlzásnak érzek, de ő tudja, tán még igaza is lehet…

A tisztelt elnök úr azonban, bárhogy nyaggatjuk, egyvalamiről nem hajlandó beszélni, pedig ő a legautentikusabb a kérdésben: ki vezeti a második hely közelébe a magyar válogatottat, ki lesz a szövetségi kapitány december 13. után? Mert lehet így meg lehet úgy is magyarázni a dolgokat, de egy a lényeg: ki az, aki a könnyebbnek tűnő feladatot teljesítve legalább válogatott szinten előrébb mozdítja a magyar labdarúgás eredményességét, megítélését?

Várhidi Péterrel 20 helyet lépett előre a nemzeti együttes a világranglistán. Várhidi Péter összerakta a csapatot, és fazont szabott játékának. Kétségtelenül szimpatikusan, szemre tetszetősen játszik a válogatott. Várhidi Péter visszacsalogatta a közönséget. A magyar labdarúgás jelenében nem kis teljesítmény ez, kérem szépen, még akkor sem, ha az eredményességen vitathatatlanul jócskán van javítanivaló.

Aki valaha sportolt, pontosan tudja, hogy ez utóbbihoz jó néhány dolog kell: elsősorban rengeteg munka és idő, ergo türelem, mert építkezni alulról nem lehet egyik napról a másikra. Mi több, az is tény, jól kell viselni a kezdeti kudarcokat, a kritikákat, nem kell félni tőlük, garantáltan jönnek maguktól is. S van még valami, ami elengedhetetlen: a bizalom.

Mivel teljesített a kapitány, a szurkolóktól a bizalmat már megszerezte. A Nemzeti Sport szavazóinak 80 százaléka továbbra is őt látná a legszívesebben a magyar válogatott élén. A szurkolói akarat azonban kevés, a végső döntést munkáltatója, a szövetség hozza meg. Utóbbira, ki tudja, miért, még várnia kell. Ha rajtam múlna, én már rég megadtam volna neki.