Könyvbemutató: romantikus tényfeltáró kalandregény a mexikói 6–0-ról

Az 1981-ben született, Németh Gyula-díjas és MSÚSZ Nívódíjas szerző elmondta, nem egy újabb dokumentumkönyvet kívánt letenni az asztalra a már az 1980-as évek végén is több kötetnek témát adó világbajnokságról, hanem a főszereplő Pákozdi Géza lyukóbányai bányász narratíváján keresztül bemutatni az események szubjektív olvasatát, az azokat körüllengő legendákat – így a tésztaügyét, a magaslati levegő okozta nehézségekét vagy a doppingot – is beleszőve. A magát újságírónak álcázó főhős a Füles magazin keresztrejtvény-pályázatán nyerte el a jogot arra, hogy csatlakozzon a Mexikóba IBUSZ-szervezéssel kiutaztatott negyvenfős magyar szurkolói társasághoz, hogy aztán ott egy rejtélyes titkosszolgálati játszma kellős közepén találja magát.

„A bányász képzeletbeli alakjának kiválasztásával tisztelegni szerettem volna a bányász szakma előtt, családi kötődés miatt is, ugyanis apai ágon sok férfi rokon bányász volt” – mondta Bodnár Zalán, aki elárulta, az azték kultúrát érintő részletek a Mexikó iránti régi, középiskolai időszakból őrzött érdeklődését is tükrözik. A regény szövegét ugyan már 2014-ben elkezdte, ám a munka nagy részét az elmúlt két év során, isaszegi otthonából a Nemzeti Sport szerkesztőségébe ingázva, a vonaton ülve dolgozta ki. Az MSÚSZ Nagy Béla-programjának támogatásával elkészült könyv bemutatóján – amelyet moderátorként Szűcs Zsolt, a Nemzeti Sport korábbi tudósítója, a PVSK elnökhelyettese vezetett – részt vett Sallai Sándor, 55-szörös válogatott labdarúgó, az 1986-os vb-csapat tagja.

„A mexikói torna harminchét éve lezáratlan történet – hangsúlyozta a könyvet méltatva a 63 éves sportember, aki kérdésre válaszolva utalt az akkori sajátos politikai környezetre is. – Olyan légkörben játszottunk, amelyben megszoktuk, hogy bizonyos funkcionáriusok sertepertélnek körülöttünk, olyanok utaznak a válogatottal a külföldi utakra, akik nem voltak sem a csapatnak, sem a szakmai vezetőségnek a tagjai. Mexikóban a Szovjetunió elleni mérkőzés közeledtével a szobánkból, az erkélyről láttunk arrafelé járkáló magas rangú szovjet tiszteket. Hogy álmodom-e még Mexikóról? Mostanában jól alszom, de korábban többször előfordult, hogy felriadtam az éjszaka közepén, leizzadva, és hirtelen nem tudtam, hogy amit átéltem, a valóság volt vagy csak álom.”

Utóbbi mondat akár Bodnár Zalán könyvének mottója is lehetne.