K. Zs. 2016.05.28 11:05 Frissítve: 2016.05.28 19:56

Hetedszer is nyertek a mieink, mégis a sarokba kellett állniuk

Wales is résztvevője az idei labdarúgó Európa-bajnokságnak, ezért aztán a mieink korábbi győzelmeiből szemezgető retrosorozatunkban az ellene 1961. május 28-án aratott sikernek is helyet szorítottunk. Nézzük előbb a rövid összefoglalót, aztán korabeli Népsport-idézetek segítségével tárjuk fel, mi volt a kortársak gondja a 3:2-es győzelemmel – mert volt, nem is kevés.

 

TICHY KAPÁSBÓL LŐ, GÓL! EKKOR MÉG AZT HITTÜK…

Kommentátor: Szepesi György

HÁROM ÉVVEL A FÁJÓ VERESÉG UTÁN

Tíz nappal a budapesti fellépés előtt a walesiek 1:1-et játszottak Madridban, és bár ez a kiesésüket jelentette az 1962-es világbajnokság selejtezőjéből (az első párharcot odahaza 2:1-re elveszítették), a számos klasszissal, például Di Stéfanóval és Gentóval felálló spanyolok elleni döntetlen nem volt rossz ajánlólevél.

S hát persze Budapesten minden futballrajongó emlékezett még az 1958-as világbajnokságra, amelyen a balsors kétszer is összehozott minket Walesszel: előbb szimpla csoportmérkőzésen (1:1) – ez volt a két válogatott első hivatalos találkozója –, majd a negyeddöntőbe jutásról döntő ki-ki csatában (1:2).

A három évvel korábban a vesztünket okozó walesi tizenegyből hatan léptek pályára a Népstadionban, és a Manchester Unitednél is fontos feladatokat ellátó Jimmy Murphy személyében a szövetségi kapitányuk is a régi volt.

Az időjárás inkább a vendégeknek kedvezett: a mérkőzés előtt akkora eső zúdult Budapestre, hogy az ifjúságiak előmérkőzésének második félidejéből csak tíz percet játszottak le „talajkímélés céljából”.

Harcban a magyar játékosok a sáros talajjal (Forrás: tempofradi.hu)

 

HA NEM VÁLTOZTATUNK EDZÉSMÓDSZERÜNKÖN

A mérkőzés zuhogó esőben kezdődött, és eleinte zuhogtak a gólok is – az első hét percben kétszer is a walesiek kapujába került a labda: előbb Solymosi Ernő, majd Tichy Lajos küldte oda.

A folytatásban aztán szép lassan elveszítettük a fonalat, a csúszós talajhoz jobban alkalmazkodó walesiek még az első félidőben szépítettek, majd a fordulás után egyik legjobb gólvágójuk, Ivor Allchurch révén egyenlítettek is.

A hajrában egy kezezés miatt megítélt büntetővel tudtuk kicsikarni a győzelmet, Tichy volt az ítélet-végrehajtó. A vendégek erősen sérelmezték a játékvezetői döntést, mert szerintük a kezezés nem volt szándékos.

„Nehéz, nagy küzdelem után…” – volt olvasható a másnapi Népsport címlapján, és a „Kevés örömünk volt a győzelemben” című szakmai értékelés sem elsősorban az eredménnyel foglalkozott: „Nyugodtan elmondhatjuk, hogy a 3:2 arányú győzelem ránk nézve hízelgő…, csapatunk erőnlétében sok a kifogásolni való, és azt kell mondanunk, hogy a látottak alapján néhány kulcsjátékosunk idegállapota sem látszik a legjobbnak”.

A válogatott „messze elmaradt attól a teljesítménytől, amelyért Rotterdamban és Belgrádban annyi dicséretet kapott” – utalt lapunk a hollandok elleni 3:0-s és a jugoszlávok elleni 4:2-es győzelemre –, és bár Baróti Lajos sem volt maradéktalanul boldog, az eredménynek ő azért tudott örülni.

„Végtelenül örülök, hogy a mérkőzést megnyertük – így a szövetségi kapitány. – A walesiek a második félidőben jól játszottak, és a jelek arra mutatnak, hogy ha nem változtatunk edzésmódszerünkön, nem tudunk lépést tartani a külföldi proficsapatokkal. Ma már hét játékos védekezik és hét játékos támad.”

AZÓTA CSAK EGY HOSSZABB

A mieinknek 1961-ben ez volt az ötödik meccsük és az ötödik győzelmük, azonban ha hozzácsapjuk 1960 novemberének két győzelmét, a lengyelek (4:1) és az osztrákok ellenit (2:0), akkor sorozatban már a hetedik győzelmet ünnepelhették a sajtó kritikáját nem biztos, hogy osztó szurkolók.

Ennél hosszabb győzelmi sorozatunk azóta csak egyszer volt: Illovszky Rudolf csapata 1966-ban és 1967-ben egymást követő nyolc mérkőzést nyert meg.

Az azóta eltelt időszakban három testes győzelmi szériát épített a magyar válogatott: 1984–1985-ben a Mezey György-féle csapat egyvégtében hat mérkőzést nyert meg (ebből öt vb-selejtező volt), míg a hollandok elleni két, 2011-es márciusi vereség (0–4, 3–5) egy tízes győzelmi gyűjtemény kellős közepébe ékelődött be – így lett Egervári Sándor legénységének két ötös sikerszériája.

BARÁTSÁGOS MÉRKŐZÉS
MAGYARORSZÁG–WALES 3:2 (2:1)
1961. május 28., Budapest,
Népstadion, 46 700 néző
MAGYARORSZÁG: Grosics Gyula – Mátrai Sándor, Sipos Ferenc, Dalnoki Jenő – Solymosi Ernő, Kotász Antal – Sándor Károly, Göröcs János, Albert Flórián, Tichy Lajos, Fenyvesi Máté. Szövetségi kapitány: Baróti Lajos
Gólszerző:
Solymosi (1.), Tichy (7., 88. – a másodikat 11-esből), ill. C. Jones (18.), Allchurch (60.)

SOK DALÁRDÁNAK BECSÜLETÉRE VÁLT VOLNA

Miközben mi búsongtunk a 3:2-es győzelmen, pontosabban a látott játékon, a walesiek minden jel szerint gyorsan túltették magukat a történteken.

„Az öltözőbe vonult játékosok éppen csak hogy kifújták magukat az öltöző foteljaiban, Allchurch vezényletére vidám nótázásba fogtak – foglalta írásba meglepő tapasztalatait a Népsport tudósítója. – Olyan hangerővel szállt a vidám walesi dal, hogy sok dalárdának becsületére vált volna… Powell, a walesi szövetség főtitkára meg is jegyezte: »Megértem fiaink kitűnő hangulatát, hiszen nagyszerűen játszottak a magyar válogatott ellen, és olyan körülmények között maradtak alul egy góllal, amiért nem kell szégyenkezniük.«”

Az ünnepi vacsorán is derűsen viselkedtek a vendégek, és „amikor pedig a búcsúzásra került a sor, a magyar csapat tiszteletére énekeltek egy walesi dalt”. Mit nem adnánk érte, ha ismernénk a szövegét!

MESSZE KULLOGUNK

No de vissza a mieinkhez, hiszen nóta nálunk is szólt – csak éppen azt a Népsport hasábjain húzták, és korántsem derűsen. A ma is jól ismert „magyar finesz kontra külföldi fitnesz” dallam harsogott korabeli hangszerelésben.

„Gondok az ötödik győzelem után” – ez volt a meccs után két nappal megjelent elemzés címe, amelynek szerzője mindenekelőtt megállapította: „öt mérkőzésből tíz pont és mellé 14:4-es gólarány bizony pompásan fest, s nemcsak papíron, hanem a valóságban is megbecsülést érdemlő teljesítmény”, csakhogy…

„Hálásak lehetünk azért, mert ez ideig egyetlen idei mérkőzésünkön sem mutatkozott meg ilyen nyíltan, világosan és szembetűnően a jelenlegi magyar válogatott gyenge oldala, mint most, Wales csapata ellen… Elsősorban a csatársor belső hármasának erőnléti állapota nem felel meg a jól felkészített ellenféllel szemben a legminimálisabb követelményeknek sem.”

Szóba került a lap hasábjain „hetek óta folyó vita a korszerű edzésmódszerekről”. A cikk írója – utalva Baróti szavaira – szintén előveszi a „mai futballban heten védekeznek, heten támadnak” fordulatot, felrajzolja a megoldáshoz vezető utat, és érzékelteti, hogy az nem lesz rövid.

Mire kell törekedni? Arra, hogy „elkerülhető legyen a test test elleni küzdelem, amelyben mi csak a rövidebbet húzhatjuk”. Mi a megoldás? Nem, Albert és Göröcs „ne keljenek birokra” az ellenféllel, hanem „arról van szó, hogy velük szemben megfelelően juttassák érvényre gyorsaságukat, technikai fölényüket. Ez viszont csak állandó gyors mozgással, megfelelő rajtgyorsasággal, a leadások pontosságával érvényesíthető.”

Csakhogy „baj van, nagy baj van a gyorsasági állóképességgel!” A walesiek elleni meccs, elsősorban a második félidő azt bizonyította, hogy „erőnlét és gyorsasági állóképesség dolgában messze kullogunk a technikailag és taktikailag is jóval képzetlenebb ellenfelek mögött…, csak az utolsó percekben könnyelműen elkövetett szabálysértés miatt megítélt büntetőrúgásból szerezhettük meg a győzelmet, amelyet nem is érdemeltünk meg!”

ROSSZ HANGULATBAN VOLTAK A FIÚK

Néhány nappal a mérkőzést követően a válogatott stadionavatóra volt hivatalos Siófokra, ahol immár „a homokos pálya helyett gyepszőnyeg zöldellt a két kapu között”. Legjobbjaink 16:2-re verték meg a megyei I. osztályban szereplő Siófoki MÁV-Olajbányászt.

„A vasárnapi mérkőzés után meglehetősen rossz hangulatban voltak a fiúk, és most ez alatt a kellemes kilencven perc alatt, úgy látom, kijátszották magukból a rossz hangulatot. Ezt biztató jelnek tartom” – nyugtázta a Balaton partján történteket Baróti.

Biztató jel ide, kellemes kilencven perc oda, válogatottunk a következő nyolc hivatalos mérkőzéséből csak egyet volt képes megnyerni. Igaz, az NDK elleni berlini 3:2-vel kiharcolta a részvételi jogot az 1962-es világbajnokságra, ahol aztán éppen a legbritebb válogatott, Anglia legyőzésével kezdett.

Ami a walesieket illeti, hamarosan ismét összefutottunk velük: az 1964-es Eb-bronzéremig vezető úton őket is le kellett küzdenünk a selejtezőben (3:1, 1:1) – mellesleg Tichy azon a két mérkőzésen is a kapuba talált. A folytatás már kevésbé dicsőséges, a következő öt párharcból négyet elveszítettünk – a legutóbbit 2005-ben Cardiffban (0–2) –, és az egymás elleni tíz csata mérlege negatívba fordult (3–2–5, 14–15).

VÁLOGATOTT GYŐZELMEK A HATVANAS, HETVENES ÉVEKBŐL
Lejtőn a francia futball, a mieink ellen állt volna meg. Hát...
Dunai II először, Albert utoljára. Aztán jöttek a csehszlovákok...
Középkezdés, öt húzás, gól – micsoda magyar széria!
Koponyarepedés után – Nyilasi megörvendeztette a kapitányt
Bombagól az Európa-bajnoknak, majd elintézte a Fradit is
Egy egyszerű, de zseniális, eltitkolt csellel nyert a magyar válogatott
 
SOROZATUNK EDDIG MEGJELENT ÖSSZES EPIZÓDJA ITT!

 

2021.07.20 14:03:05

Magyar válogatott THURY GÁBOR

Noha a magyar futballválogatott gyengélkedett, a vezetők nem mondták le a brazilok riói meghívását.

2021.07.15 22:41:39

Magyar válogatott N. PÁL JÓZSEF

ALAPVONAL. Mészöly Kálmánban mintha a tárt karú szeretet hajlamát, s a fékezhetetlen – nem rossz értelemben vett! – „dúvadságot” gyúrta volna össze a Teremtő, ami így egyben a lebírhatatlan életörömöt, életakaratot mutatja nekünk.

2021.07.15 22:14:35

Magyar válogatott MALONYAI PÉTER

NS-VÉLEMÉNY. Örüljünk annak, hogy csakhamar kettő lesz az egyből.

2021.07.14 23:11:43

Magyar válogatott KAMLER JÁNOS

NS-VÉLEMÉNY. Tökéletesen behatárolható a profi labdarúgásban betöltött szerepe.