BODNÁR ZALÁN 2022.04.29 08:49 Frissítve: 2022.04.29 09:13

30 éve Magyarország vezette ki Ukrajnát a világ futballszínpadára

Történelmi mérkőzés volt az 1992. április 29-én Ungváron játszott Ukrajna–Magyarország válogatott találkozó, amelyet 3–1-re megnyertünk, de az eredménynél fontosabb volt, hogy egész Ukrajnában és különösen Kárpátalján egy generáció alapvető futballélményévé vált.

 

Kiprich Józsefet kenyérrel és sóval köszöntötték Ungváron, majd rúgott két gólt
 
Helikopterrel a bölcsőnél – Deák Zsigmond jegyzete

A kerek évforduló miatt egyébként is kiemelten foglalkoztunk volna a harminc esztendeje játszott, emlékezetes Ukrajna–Magyarország válogatott mérkőzéssel, de a friss világpolitikai fejlemények, a nagyjából két hónapja elkezdődő orosz–ukrán háború eseményei különös és szomorú aktualitást kölcsönöznek a témának. Leginkább azért, mert pillanatnyilag az önálló ukrán állam léte, megmaradása a háború egyik tétje, és ez a futballmérkőzés épp a Szovjetunió felbomlásával megszülető (ha úgy tetszik, újjászülető, hiszen a maitól némileg eltérő határokkal 1917-ben létrejött már az Ukrán Köztársaság, amelyet viszont 1920-ban elfoglalt a Vörös Hadsereg, 1922-ben pedig beolvasztották a Szovjetunióba) független Ukrajna megerősödésének egyik fontos kulturális eseménye volt.

 

JEGYZŐKÖNYV
Műsorfüzet is készült az ungvári mérkőzésre
Ukrajna–Magyarország 1–3 (0–0)
Ungvár, Avangard Stadion, 15 ezer néző. Vezette:
Zsuk (fehérorosz)
Ukrajna:
Kutyepov – Luzsnyij, Nyikiforov, Bezsenar – Kovalec, Pogogyin (Szak, 56.), Selepnyickij, Cimbalar, Tretyak – Scserbakov (Guszev, 70.), Szalenko (Gecko, 60.). Szövetségi kapitány: Viktor Prokopenko
Magyarország:
Brockhauser (Balogh Tamás, 89.) – Telek – Limperger (Balog Tibor, 60.), Lőrincz (Kovács E., 86.) – Mónos, Sallói (Pisont, 75.). Lipcsei, Márton (Illés, 83.), Simon – Kiprich, Vincze I. Szövetségi kapitány: Jenei Imre
Gólszerző:
Gecko (92.), ill. Sallói (62.), Kiprich (68., 84. – a másodikat 11-esből)

Magyar boldogság is, hogy
ott lehettünk a bölcsőnél

„Magyarország vezeti Ukrajnát a világ futballszínpadára” – írta címoldalán a mérkőzés napján megjelenő Nemzeti Sport, és a patetikus cím dacára nem volt ebben semmi túlzás.

Ukrajna 1991. augusztus 24-én kiáltotta ki függetlenségét, amelyet egy december 1-jén megtartott népszavazáson az ukránok többsége támogatott. Az ünnepélyes hangnem végig jellemzője maradt a meccshez kötődő tudósításoknak.

„Sosem volt mérkőzés elé néz válogatottunk – írta lapunk a beharangozóban. – Szerdán Ungváron – vagy ahogy odaát mondják, Uzsgorodon – egy új ország értelemszerűen új együttesével találkozik Jenei Imre kapitány tizenegye, hogy diplomáciai küldetést töltsön be; hogy baráti gesztust tegyen; s hogy – nem utolsósorban – megmérje önmagát a júniusban kezdődő világbajnoki selejtezők előtt. Ukrajnának mind ez ideig nem volt arra módja, hogy futballválogatottat állítson ki, mert amikor független országnak mondhatta magát, akkor még vagy nem ismerték a labdarúgást, vagy az ukránoknak kisebb gondjuk is nagyobb volt annál, mintsem hogy a játékra figyeljenek. Újsütetű szomszédunk történelmében ez lesz az első nemzetek közötti labdarúgó-mérkőzés, s épp ezért ez a kilencven perc – ha nem is fontosabb, de – valamennyi őt követő összecsapásnál jelentősebb esemény lesz. Valami elkezdődik, valami megszületik, s mi, magyarok ott lehetünk a bölcsőnél. Nem mindegy hát, hogyan festünk az emlékképeken.”

Sallói István Ungváron mutatkozott be a nemzeti együttesben, és góllal ünnepelte a jeles alkalmat. Az ő találatával sikerült megtörni az ukránok ellenállását, akik vélhetően azért nem bánkódtak sokat (Fotó: Ifj. Thaly Zoltán)
Ukránként kezdték, oroszként folytatták
Szalenko (Fotó: AFP)
Az utaztatás költségei és a FÁK Eb-csapatában való szereplés lehetősége miatt a történetük első válogatott meccsére az ukránok nem tudták a legjobb játékosaikat bevetni. Szerepeltek azonban az ungvári meccsen olyanok is, akik később az orosz válogatott mellett döntöttek. A legnevesebb Oleg Szalenko, aki ezen az egy találkozón viselte az ukrán mezt, majd 1994-ben hat góljával a bolgár Hriszto Sztoicskovval együtt társgólkirálya lett az 1994-es vb-nek, miután a Kamerun elleni csoportmeccsen máig vb-rekordot jelentő öt gólt szerzett az orosz válogatottban (melyben nyolcszor szerepelt). Jurij Nyikiforov sem sokkal tovább maradt az ukrán csapatban, három meccs után átment az oroszokhoz, akiknél 55-ször szerepelt. Ilja Cimbalar szintén három meccs után fordított hátat az ukrán válogatottnak, az 1996-os Eb-n orosz színekben szerzett gólt az olaszok ellen (44 évesen halt meg 2013-ban szívbetegségben). Szerhij Scserbakov 20 éves volt az ungvári meccsen, majd két válogatottság után ő is váltott, hatszor játszott is az U21-es orosz válogatottban (kétszer ellenünk), de az orosz felnőttválogatottba sohasem hívták meg.

Magyarország nemcsak első meccs­partnere lett az ukrán válogatottnak, de a szomszéd ország labdarúgó-szövetségének létrehozásában is nagy segítséget nyújtott: 1992 elején az épp alakulóban lévő ukrán szövetség első embere, Viktor Bannikov vezetésével delegáció érkezett Magyarországra, hogy a Laczkó Mihály vezette MLSZ-nél testközelből is tanulmányozzák a magyar szövetség működését. Az ebből kialakult kapcsolat után vetődött fel az ötlet az egymás elleni válogatott mérkőzés lebonyolítására.

A történelmi összecsapás megszervezésében elévülhetetlen érdemeket szerzett a korábban a Ferencváros szakosztály-igazgatójaként dolgozó, akkor az U21-es válogatott menedzsereként tevékenykedő, később egyebek mellett a magyar olimpiai és nemzeti válogatott menedzsereként is ismert, jelenleg a magyar parlamenti válogatottat szövetségi edzőként irányító Magyar Zoltán, aki családilag ezer szállal kötődik Kárpátaljához, édesanyja például beregszászi születésű. Ő javasolta Viktor Bannikovnak, hogy ne Kanadával játssza története első meccsét Ukrajna (az észak-amerikai ország ellenfélként azért vetődött fel az ukrán szövetségben, mert nagy létszámú ukrán emigráns közösség él ott), hanem Magyarországgal, amely már addig is számtalan módon bizonyította baráti hozzáállását az új szomszédhoz, és a kapcsolatot ezzel a mérkőzéssel is erősíteni kívánta. Azt is Magyar Zoltán kezdeményezte, hogy Kijev helyett Kárpátalján, Ungváron kerüljön sor a mérkőzésre, ahol csaknem kétszázezer magyar élt. „Még csak nem is idegenben játszunk” – jegyezte meg címében a Nemzeti Sport.

Bár a helyszín, az Avangard Stadion akkoriban meglehetősen viharvert létesítmény volt, a választás mégis telitalálatnak bizonyult, a 12 ezer férőhelyes stadionba 15-16 ezer szurkoló zsúfolódott össze:    „Idealisztikus, paradicsomi állapot uralkodott, talán több magyar zászló volt a lelátón, mint ukrán, de nem ez volt a lényeg, mindenki szeretett mindenkit”   – emlékezett vissza Magyar Zoltán.

Ivan Gecko az ukrán válogatott történetének első találatát szerezte

Hálás szívvel emlékezett a magyarok segítőkész közreműködésére Sztepan Szelmenszkij sportújságíró, egykori kiváló FIFA-játékvezető, aki 1992-ben tagja volt az akkori meccs szervezőbizottságának.

VÉLEMÉNYEK

„Az ukrán csapat sötét ló volt nekünk, nem ismertük a játékosait, természetesen nem láthattunk róluk videófelvételeket, fogalmunk sem volt, mire számítsunk. De jó csapatunk volt, és ezt bizonyítottuk is a második félidőben. Szereztem két gólt, ez örök emlék, mint ahogy az is, hogy csapatkapitányként kenyérrel és sóval köszöntöttek a vendéglátók.”

KIPRICH József, korábbi 76-szoros a válogatott, akkori csapatkapitány

„Aznap mutatkoztam be a válogatottban, és rögtön gólt szereztem, ennél jobban nem is alakulhatott volna az a nap. A sok magyar szurkoló miatt szinte hazai környezetben játszottunk. Később az izraeli Beitar Jeruzsálemben csapattársam volt Szerhij Tretyak, akivel együtt nosztalgiáztunk arról a meccsről. Pályára léptem a huszonötödik évfordulóra rendezett találkozón is.”

SALLÓI István, korábbi 13-szoros válogatott

„Nem ismertük az ellenfelet, de nagy tiszteletet tanúsítottunk iránta, mert a szovjet futballiskola növendékei voltak. Az ottani magyarságnak nagyon fontos volt a meccs, ezért mi is igen komolyan vettük, mindenképpen győzni akartunk. Örülök, hogy gólpasszt adtam, a meccs elérte a célját, és még az angolok elleni felkészülést is nagyszerűen szolgálta."

VINCZE István, korábbi 44-szeres válogatott

„Hárman utaztunk ki a laptól Ungvárra, és emlékszem, hogy valamiért helikopterrel vittek minket valahonnan Budaörs környékéről Ungvárra, sem azelőtt, sem azóta nem ültem helikopteren, fél óra alatt ott voltunk. A meccs után leadtuk a cikket, helikopterre szálltunk, és szerintem az újság történetében akkor egyszer fordult elő külföldi tudósítás esetén, hogy előbb értünk vissza a szerkesztőségbe, mint ahogy betördelték az oldalt.”

LAKAT T. Károly, a Nemzeti Sport egykori szerkesztője, aki tudósított a mérkőzésről

„Tizenkét évesen labdaszedő voltam a mérkőzésen. A találkozó előtt kimentem az ungvári reptérre, ahol sikerült interjút készítenem az iskolaújság számára a magyarok talán két legnagyobb sztárjával, Lipcsei Péterrel és Kiprich Józseffel. A huszonötödik évfordulóra rendezett gálameccsen pedig kedvenc labdarúgómtól, Détári Lajostól kaptam egy általa dedikált címeres mezt, amely azóta is a dolgozószobám egyik legértékesebb dísze.”

DUNDA György, a Kárpáti Igaz Szó lapigazgatója

„Az akkoriban alakulgató ukrán szövetséget nagyon sürgette az idő, mivel a FIFA szabályai szerint záros határidőn belül le kellett játszani egy hivatalos mérkőzést, hogy az Ukrán Labdarúgó-szövetséget hivatalosan is felvegyék a FIFA-ba és az UEFA-ba, hogy aztán Eb-, majd vébéselejtezőn indulhassunk. A magyarok elsőként jelentkeztek, és onnan már csak szervezés kérdése volt megvalósítani az ungvári meccset”      – idézte szavait Jakab Lajos a KárpátInfo és a Kárpátalja című hetilapban napokban megjelent cikkében.

Az ugyanebben a két cikkben idézett Ivan Verbickij sportújságíró egy tv-műsorban pedig elárulta, hogy eredetileg április 22-re volt kitűzve a történelmi meccs Kijevbe, de az ukrán szövetségnek még annyi pénze sem volt, amennyi fedezte volna a magyarok utaztatását. Mint elmondta, az ukrán válogatott mezét is nehezen tudták legyártatni, az Ukrán Labdarúgó-szövetség emblémáján is orosz felirat díszelgett, a kapus, Igor Kutyepov mezén pedig a hatalmas D-betű azt jelezte, hogy a Dinamo Kijev kapusmeze volt rajta...

Sallói István góllal
mutatkozott be

Az ukrán csapat szövetségi kapitánya hivatalosan Viktor Prokopenko, a Csornomorec vezetőedzője volt, de az Anatolij Puzacs, Valerij Jaremcsenko, Prokopenko edzőhármas válogatta össze a keretet lényegében három klubcsapatból, az akkor fénykorát élő Csornomorecből, a Dinamo Kijevből és a Sahtar Doneckből, de tanácsadóként az akkor az Egyesült Arab Emírségekben dolgozó edzőfejedelmet, Valerij Lobanovszkijt is bevonták.

A legerősebb válogatott összeállítására esélyük sem volt az ukránoknak. Egyrészt külföldön játszó sztárjaik (Oleg Kuznyecov, Olekszij Mihajlicsenko – mindkettő Glasgow Rangers, Gennagyij Litovcsenko, Oleg Protaszov – mindkettő Olympiakosz, Szerhij Juran – Benfica, Olekszandr Zavarov – Nancy vagy a korábbi kijevi aranylabdás, az akkor már a német Braunschweigben levezető Igor Belanov) utaztatására az ukrán szövetségnek nem volt pénze, másrészt az 1992-es Európa-bajnoki selejtezőket még Szovjetunióként elkezdő (és a kvalifikációt épp a magyar csapatot is felvonultató csoportból egyetlenként kivívó) volt birodalmi válogatott Független Államok Közösségeként (FÁK) vehetett részt a svédországi tornán, és azoknak az ukránoknak, akik szerettek volna bekerülni az Eb-keretbe, szóba sem jöhetett, hogy az ukrán címeres mezt magukra húzzák. Az is sokatmondó volt, hogy – az eseményről készült ukrán kisfilm tanúsága szerint – az új ország himnuszát egyetlen hazai játékos sem énekelte...

A Jenei Imre szövetségi kapitány által irányított magyar csapat viszont a legjobbjaival állhatott fel, hiszen a mérkőzés kiváló felkészülési lehetőség volt nemcsak az őszi vb-selejtezőkre, de a tizenkét nappal későbbi, Anglia ellen összecsapásra is.

Az első félidő csalódást keltő játékot hozott, a sokkal esélyesebbnek számító magyar csapat csak küszködött, gól nélküli állással fordultak a felek. A második játékrészben aztán már kidomborodott a magyar válogatott tudásbeli fölénye, ehhez nagyon fontos volt az első gól, amelyet az ezen a mérkőzésen bemutatkozó Sallói István szerzett a 62. percben, miután Vincze István beadását követően öt méterről a kapu közepébe lőtte a labdát.

„Na végre!”   – szakadt ki a megkönnyebbülés sóhaja Gulyás László kommentátorból a tv-közvetítésben, s ekkor beindult a henger, hat perccel később Kip­rich József bombázta labdát a bal alsó sarokba, a 84. percben pedig büntetőből talált be. A hazaiaknak is jutott szépségtapasz, a 92. percben az egyébként kárpátaljai Ivan Gecko ballal kíméletlenül bevágott egy szabadrúgást húsz méterről. A 3–1-es végeredménnyel mindenki elégedett lehetett, a közönség ünnepelt, számtalan visszaemlékezés szerint idős kárpátaljai magyar szurkolók könnyes szemmel mondtak köszönetet a magyar válogatottnak, hogy az elutazott Ungvárra, nyert, és ők ezt élőben láthatták.

Aranylabda, Eb-rendezés,
Bajnokok Ligája-döntő

Noha az első meccsét játszó ukrán csapatnak lényegében esélye sem volt a győzelemre, a négy hónappal később, augusztus 26-án rendezett nyíregyházi „visszavágón” (azóta nem játszott egymással a két együttes) már megmutatta, hogy van benne potenciál, és bár megint kikapott 2–1-re, Kovács Kálmán csak a 81. percben tudott egyenlíteni, Nagy Tibor pedig a 92. percben szerezte a győztes gólt. Az ukrán futball rövidesen jelentős fejlődésnek indult, és lekörözte a magyart. A Dinamo 1999-ben BL-elődöntőig jutott, a Sahtar 2009-ben UEFA-kupát nyert, a válogatott 2006-ban a legjobb nyolc közé jutott a világbajnokságon, előtte két évvel, 2004-ben a Milan légiósa, Andrij Sevcsenko aranylabdás lett, az ország Lengyelországgal közösen 2012-ben Európa-bajnokságot rendezett, Kijev 2018-ban BL-döntőnek adott otthont.

Nem tudhatjuk, lesz-e folytatása a sikereknek, és mi lesz Ukrajna sorsa, de az ukrán futball kereken harminc éve született meg és indult el a nagykorúvá válás felé, ott, az ütött-kopott ungvári stadionban, Magyarország ellen.

A NAGYOBB MÉRETÉRT KATTINTSON A KÉPRE!
 MINI INTERJÚ

 

Magyar Zoltán, az ungvári meccs egyik ötletgazdája, szervezője:
A meccs ünnepet jelentett Kijev és Budapest között félúton


– Milyen előzményei voltak az 1992-es ungvári mérkőzésnek?

– Még 1990-ben jött egy meghívás a kárpátaljai, viski származású Varga Sándor sportmenedzseren keresztül, hogy menjünk el a Fradival egy kárpátaljai túrára. Én voltam akkor a Ferencváros szakosztály-igazgatója, és már csak kárpátaljai gyökereim miatt is fontos volt az ügy. A beregszászi Barátság Stadionban több ezer néző előtt igazi futballünnepet sikerült varázsolnunk, három egyre nyertünk, Dzurják József duplázott. A meghívás előzménye az volt, hogy korábban az egykori kiváló játékos és edző, Vojtkó István barátom közreműködésével napokra vendégül láttuk Budapesten az ungvári csapatot, majd 1991-ben a Csank János vezette ligaválogatottal mérkőztünk meg Ungváron Kárpátalja válogatottjával. Ezek a meccsek vezették fel a két válogatott történelmi találkozóját.

– Könnyen beleegyeztek a házigazdák, hogy Kijev helyett Ungvár legyen a helyszín?
– Igen, miután látták, milyen sokat segítünk nekik mindenben, és már bizonyítottuk a jószomszédságot, ők is szerettek volna gesztust gyakorolni. Az is motivált, hogy ezzel is tisztelegjek a kárpátaljai magyar, ruszin, szlovák, német nemzetiségű futballisták és edzők előtt, akiknek a munkája hozzájárult az ukrán és a szovjet labdarúgás fejlődéséhez. Azzal érveltem, hogy legyen Kijev és Budapest között félúton a meccs, és még ha ez földrajzilag nem is teljesen helytálló, szimbolikusan mindenképpen. Éppen ezért javasoltam, hogy az augusztusi visszavágó se Budapesten legyen, hanem az ukrán határhoz közeli Nyíregyházán, amely amúgy Ungvár testvérvárosa, és ahol szintén nagyszerű hangulatot sikerült teremteni.

– Milyen utóélete volt a mérkőzésnek?
– Azt tudni kell, hogy odaát azóta április huszonkilencedike az Ukrán labdarúgás napja, mint nálunk november huszonötödike, a londoni hat három évfordulója, ennyire fontos számukra az a meccs. A mérkőzés után hatalmas bankettet tartottunk a Zakarpattja Hotelben, és a baráti kapcsolatok megmaradtak, később a parlamenti válogatottal többször is játszottunk meccset Kárpátalján. Halkan jegyzem meg, hogy nekünk jutott eszünkbe az is, hogy a huszonötödik évfordulón, 2017-ben játsszunk egy öregfiúk-emlékmeccset. Több mint hatezer néző erre a találkozóra is összegyűlt, ezúttal ők nyertek három egyre, bár náluk sok fiatal is játszott. De nem ez volt a lényeg.

– Ha jól sejtem, a harmincadik évfordulón aligha lesz emlékmeccs...
– Már elkezdtünk szervezni egy különleges találkozót Ungvárra, de a történelem közbeszólt. Megvan a markáns véleményem a jelenlegi helyzetről, de a sportlapban nem szeretnék politizálni. Abban bízom, hogy a sport továbbra is összeköti egymással az országokat, és nem elválasztja őket egymástól.

 
2022.05.22 10:43:01

Magyar válogatott CSILLAG PÉTER

Fenyvesi Máté és válogatottbeli társai üzeneteinek hátterét igyekszünk megvilágítani.

2022.05.18 08:36:20

Magyar válogatott THURY GÁBOR

A helsinki olimpia előtt a csatársor összetétele volt a legnagyobb kérdés.

2022.05.16 23:07:26

Magyar válogatott MALONYAI PÉTER

ALAPVONAL. Ennek jegyében elismerem, belefér, hogy egyszer elém vezessék a kombinatorikát a képernyő lovagjai, hogy lássam, mennyire okosak. Ám nekem nem magasröptűen kell tudnom a pozíciókról, hanem hétköznapian. Főként, hogy a semmit magyarázgató meghívottak többségével az a bajom, hogy – láttam őket játszani. Hiába, nagy teher az életkor…

2022.05.14 10:38:54

Magyar válogatott THURY GÁBOR

1972: Géczi István egy percet tévedett, de győztünk – a mindenható Isten nevében.

2022.05.13 21:00:16

Magyar válogatott THURY GÁBOR

NS-VÉLEMÉNY. Vancsa Zalán behívása üzenet a fiataloknak.