A Rossi-csapat idén ismét feltámadt, mint a főnixmadár, de valami hiányzik…

PÓR KÁROLYPÓR KÁROLY
2026.11.18. 11:45
null
A szurkolótábor kedden is Marco Rossit és csapatát éltette (Fotó: Szabó Miklós)
A magyar labdarúgó válogatott kedden az északírek elleni 1–1-es döntetlennel zárta a 2026-os esztendőt, mi pedig szokásunkhoz híven szubjektív írásban értékeljük a mérkőzést és egy kicsit az egész évet.

„Marco Rossi, Marco Rossi” – harsogta a Verseny utcában vonuló többezres tömeg már másfél órával az északírek elleni meccs előtt, és ha van nyertese ennek az évnek, a szövetségi kapitányunk mindenképp annak tekinthető – lassan elmondhatja magáról azt, amit néhány éve az egyik tehetségkutató győztese mondott: „maradok végig”. Amikor szinte napra pontosan egy évvel ezelőtt lefújták a Magyarország–Írország vb-selejtezőt, valószínűleg sokan gondolták úgy, hogy azzal a vereséggel befejeződik a 2018 óta tartó Rossi-korszak. Sőt, az idei, az ukránok elleni vesztes Nemzetek Ligája-nyitány után is felerősödtek a kritikus hangok, és nem mertem volna mérget venni arra, hogy az év utolsó meccsén is ő irányítja majd nemzeti csapatunkat, és továbbra is szurkolók ezrei éltetik a 62 éves, druentói születésű Mistert.

Magyar válogatott
12 órája

Rossi: A lemondásra sosem gondoltam, azon pedig meglepődnék, ha most kirúgnának

A szövetségi kapitányt frusztrálja, hogy nem tudtunk győzni, de úgy érzi, a helyzetkihasználást leszámítva a többi mutatóval elégedettek lehetnek az NL-ben.

Persze, nem először láttuk már az eltelt nyolc évben főnixmadárként feléledni a magyar válogatottat, és nem először tapasztalhattuk meg, hogy a kapitány képes generációt váltani, és olyan új játékosokat megtalálni, akik aztán hosszú évekre meghatározó játékossá válnak. Az első ilyen nagyon éles váltást a 2019-es walesi meccs után tapasztalhattuk meg, amikor a 2–0-ra elveszített cardiffi találkozót követően már nem láthattuk többet a válogatottban tétmeccsen Dzsudzsák Balázst (csak három évvel később a görögök elleni búcsúja alkalmával, amely felkészülési meccs volt). Viszont 2020-ban pótselejtezőn kijutottunk az Eb-re, és csoportgyőztesként feljutottunk az NL-ben az A-ligába, akkoriban mutatkozott be például a későbbi alapemberek közül Loic Nego vagy Schäfer András.

Aztán 2022-ben is láthattunk egy nagy talpra állást, amikor az albánok elleni kettős vereség, az angolok elleni budapesti 0–4 és a sikertelen vb-selejtezősorozatot után egy évvel már mi nyertünk Angliában 4–0-ra, és győztünk Németországban is, így simán benn maradtunk az A-ligában, majd 2023-ban újra, akkor már csoportelsőként, kijutottunk az Európa-bajnokságra is. Akkoriban debütált a keddi kezdőcsapatból – Szalai Ádám visszavonulása után – Varga Barnabás és Callum Styles is.

Marco Rossi jövőre már a tizedik évét kezdheti meg a magyar válogatott szövetségi kapitányaként, de még mindig tud újat mutatni (Fotó: Török Attila)

Idén év elején megint új lapot nyitott Rossi. Nem küldött már meghívót olyan harminc fölötti, tavaly még szereplő, korábbi alapembereknek, mint Fiola Attila vagy a már említett Nego, de 2018 óta először Dibusz Dénest sem láthattuk a kapuban, és a legutóbb két éve játszó, 31 éves, 88-szoros válogatott Nagy Ádámot sem hívta már vissza. Ugyanakkor az elmúlt másfél évben abszolút alapemberré vált a kapuban Tóth Balázs, a középpályán Vitális Milán, a védelembe pedig kimondottan jól szállt be Osváth Attila, illetve Csinger Márk. Utóbbi még csak 23 éves, és ha ezt a magabiztos teljesítményt állandósítani tudja, amit a Nemezetek Ligája-meccseken láttunk tőle, hosszú évekre kulcsemberré válhat. Továbbá Csongvai Áron, Markgráf Ákos, Redzic Damir, Tóth Alex, Tóth Milán és Tóth Rajmund is bizonyította, hogy lehet rá számítani a jövőben. Ők mindannyian hozzátettek ahhoz, hogy összességében jó évet zárhasson 2026-ban a válogatott, ami győzelmi rekordot is hozott – hat meccset nyertünk meg (három döntetlen és egy vereség mellett), ez a legtöbb a Rossi-érában egy naptári évben, igaz, ez korábban is sikerült már kétszer, 2021-ben, valamint 2023-ban is.

Persze, ha már a neveknél tartunk, emeljük ki a most már 34 éves, de még mindig elnyűhetetlen, idén egyetlen meccsről hiányzó Willi Orbán egész éves alázatos teljesítményét, és ugyanezt mondhatjuk el a minden mérkőzésen pályára lépő Schäfer András, Szoboszlai Dominik kettősről is. Az, hogy a szó szoros értelmében is Főnix-fióka Szoboszlai, láthatóan nem százszázalékos állapotban is végigküzdötte a kilencven percet a két novemberi meccsen, és az utolsó pillanatban is rohant előre a győzelemért, mindent elmond a hozzáállásáról, a küzdeni tudásáról.

A Rossi-érában azt is megszokhattuk, hogy nagyon rövid idő alatt is képes fejlődni a csapat, erre láthattunk példát most az északírek elleni meccs első félidejében, amiben sokkal jobban kezdtünk, mint múlt szombaton Grúziában, és nem csak a végig nagy kedvvel játszó Szoboszlai kapufája miatt mondhatjuk ezt, hiszen Varga Barnabásnak is volt egy nagy helyzete, és az ellenfél a térfelünket is alig-alig lépte át. A második félidő elején pedig a menetrend szerinti Varga-gól is megérkezett – 2025. június 10-től számolva a 10. válogatott meccsét játszotta, és a tíz meccsből nyolcon volt eredményes, összesen tízszer. Ekkor úgy tűnt, tökéletes estével, csoportelsőséggel zárhatjuk a Nemzetek Ligáját.

Ezenkívül azt is megszokhattuk már az utóbbi időben, hogy egy mérkőzésen belül is nagyon ingadozóvá tud válni a csapat teljesítménye, és sokszor nem tudunk élni a jó kezdéssel és a vezetés megszerzésével járó előnnyel. Ez történt kedden is, amikor a második félidőben, a vezetésünk megszerzése után egyértelműen fölénk nőtt a vendégcsapat, és egyenlített is. Bő egy év alatt, tavaly szeptembertől számítva az északírek elleni volt az ötödik olyan mérkőzésünk, amelyen hiába szereztük meg a vezetést, nem tudtunk nyerni, és mindegyik találkozónak jelentős tétje volt. Az írországi vb-selejtezőn tavaly 2–0-s vezetésről sem tudtunk győzni, majd itthon 1–0-ra és 2–1-re is vezettünk, aztán jött a dráma a végén. A portugálok ellen a budapesti és a kinti meccsen is mi szereztük az első gólt, a két mérkőzésen azonban ugyanúgy egy pontot értünk el, mint az írek ellen.

A végén, akárcsak egy évvel ezelőtt, ismét a zöld-fehér vendégtábor ünnepelhetett (Fotó: Török Attila)

Az biztos, hogy kedden az 1–1 után nagyon mentek a srácok a győzelemért, arról szó sem volt, hogy „jó nekünk a B-liga is, minek kaparjunk a győzelemért”. Érdekes volt látni, hogy most Tóth Balázs jött előre a hosszabbítás perceiben a felezővonalig, hogy felívelje a labdát az utolsó pillanatban, mint tavaly az írek kapusa, Caoimhín Kelleher, csak nekünk nem sikerült gólt szereznünk…

Ha az egész évről akarunk tanulságokat levonni, akkor azt állapíthatjuk meg, hogy a B-liga szintjén lévő csapatokkal továbbra is fel tudjuk venni a versenyt akár itthon, akár idegenben, és Marco Rossi talált olyan új játékosokat, akikre hosszú távon is lehet építeni. Viszont az is látszik, hogy ha a legjobbjaink, az alapembereink közül egy-két játékos kiesik, akkor nagy nehézséget jelent a pótlásuk (az újak még nem képesek az ő szintjükön teljesíteni). Márpedig ebben a Nemzetek Ligája-sorozatban a grúzok elleni idegenbeli mérkőzést leszámítva mindegyik találkozóról meghatározó játékosok hiányoztak – az északírek ellen közvetlenül a mérkőzés előtt sérült meg Sallai Roland, Orbán pedig eltiltás miatt hiányzott (ahogy Vitális Milán is). Továbbá problémát jelent, hogy kulcspillanatokban maradnak ki olyan nagy helyzetek, amiken aztán elúszik a győzelem (kedden ilyen volt a végén Tóth Rajmund lehetősége, de számos hasonlót tudnánk említeni tavaly ősz óta).

Összességében persze jó kis futballeste volt a keddi, 55 ezer nézővel, gólokkal, kapufákkal, izgalmakkal. Mindkét oldalon végig éneklő, ugráló szurkolókkal, és a mintegy 2500 északír vendég még a körúti sörözők forgalmát is jelentősen megdobhatta napközben. Szóval minden szép és jó lenne, csak kár, hogy megint keserű a szánk íze, és nem a sörtől, hanem attól, hogy egymás után a második év végén figyelhettük meg testközelből, milyen az, amkor zöld-fehér mezes ír vagy északír játékosok és drukkerek ünnepelnek a Puskás Arénában.

A közelgő Eb-selejtezők után összességében jobb, kiegyensúlyozottabb teljesítményre lesz szükség ahhoz, hogy egy év múlva is elmondhassuk, Marco Rossi az év nyertese…

Magyar válogatott
13 órája

Döntetlen az északírek ellen, a magyar válogatottra osztályozó vár az A-ligába jutásért

A mieink vették be először a szigetországi válogatott kapuját ebben az NL-kiírásban, de ez is kevésnek bizonyult a győzelemhez és az előzéshez.

 

NEMZETEK LIGÁJA
B-LIGA, 6. FORDULÓ
2. CSOPORT
MAGYARORSZÁG–ÉSZAK-ÍRORSZÁG 1–1 (1–0)
Budapest, Puskás Aréna, 55 306 néző. Vezette: Marco Guida (Giorgio Peretti, Giuseppe Perrotti) – olaszok
MAGYARORSZÁG: Tóth B. – Osváth (Szendrei Á., 84.), Csinger, Markgráf, Kerkez – Schäfer, Csongvai (Urblík J., 69.), Styles (Tóth R., 60.) – Bolla B. (Pető M., 69.), Varga B., Szoboszlai. Szövetségi kapitány: Marco Rossi
ÉSZAK-ÍRORSZÁG: P. Charles – McConville, Atcheson (Magennis, a szünetben), C. Brown – Devlin (B. Spencer, 56.), Hume, Sh. Charles, Devenny – Galbraith, Kelly (Morrison, 56.) – Price (Smyth, 82.). Asszisztensedző: Steven Davis
Gólszerző: Varga B. (35.), ill. Devenny (65.)
Sárga lap: Varga B. (51.), Kerkez (83.), ill. P. Charles (51.), Hume (56.)

A VÉGEREDMÉNY

 

Legfrissebb hírek

Olvasóink szerint ezúttal is Tóth Balázs volt a magyar válogatott legjobb játékosa

Magyar válogatott
29 perce

Kellemes meglepetés, csalódás vagy ezt várta? Mit gondol a magyar NL-szereplésről?

Magyar válogatott
1 órája

Így értékelték a szurkolók az Észak-Írország elleni 1–1-es döntetlent

Magyar válogatott
2 órája

Kialakult a 2028-as Eb-selejtező kalapbeosztása

Magyar válogatott
2 órája

„A hit és a kispad segít új magasságokba emelkedni” – északír lapszemle

Magyar válogatott
4 órája

Az északír egyenlítő gól szerzője: Rászolgáltunk a pontszerzésre

Magyar válogatott
11 órája

Zsebszerződés – Malonyai Péter jegyzete

Magyar válogatott
11 órája

Hatosnál jobbat senki nem kapott a magyar válogatottban – NS-értékelés

Magyar válogatott
12 órája