Tóth Milán: Kiskorom óta a válogatottságról álmodtam, ez mindenért kárpótol
– Miként és hol értesült arról, hogy Sallai Roland sérülése után önt hívta be a Nemzetek Ligája-mérkőzésekre készülő válogatott keretébe Marco Rossi szövetségi kapitány?
– A testvéremnél töltöttem a vasárnapot Nyíregyházán, és éppen visszafelé tartottam Budapestre hétfő délelőtt, amikor hívott Nagy Miklós, a Vasas sportigazgatója, hogy behívtak a válogatottba, úgyhogy igyekezzek, délután három órára legyek Telkiben – válaszolta lapunknak Tóth Milán, a Vasas 24 éves támadója hétfő kora délután, csomagolás közben. – Szinte még fel sem tudtam dolgozni, hogy ez történt velem, egyelőre csak annyit tudok mondani: nagyon-nagyon boldog vagyok!
– A Debrecen elleni szombat esti mérkőzésük után maradt a keleti országrészben vasárnapra?
– Igen, elmentem a testvéremhez, megnéztük a Nyíregyháza–Fradi meccset vasárnap este. Úgy volt, hogy edzésre megyek hétfőn – edzés lesz így is, csak éppen nem a Fáy utcában…
– Most nyilván fenekestől felfordult a bajnoki szünetre tervezett programja, de aligha bánja.
– Persze, hogy nem! Kiskorom óta arról álmodtam, hogy válogatott legyek, úgyhogy most elmondhatatlanul boldog vagyok. Egyelőre nem tudom, mi vár majd rám Telkiben, de izgatottan várom! Persze nem terveztem ezzel, főleg a kerethirdetés után. Sajnálom azokat, akik megsérültek, ám nagyon örülök, hogy a mesternél én jöttem szóba a pótlásukra.
– Négy tétmeccsen szerepel a válogatott tizenegy nap alatt. Nem futballozhatja végig a háromszázhatvan percet ugyanaz a tíz-tizenöt mezőnyjátékos, reális esélye van arra, hogy pályára is lépjen. Hogyan képzeli el a pillanatot?
– Egyelőre csak bízom benne, hogy megkapom a lehetőséget, és ha így lesz, szeretnék is élni vele.
– Mindössze nyolc NB I-es mérkőzése van eddig, értékes éveket töltött a pályafutásából az NB II-ben. Kárpótlás ez a meghívó azokért az évekért is?
– Ez most mindent felülír, mindenért kárpótol! Sőt: játszottam volna még további három idényt is az NB II-ben, ha tudom, hogy utána a nyolcadik NB I-es meccsem után behívnak a válogatottba.
– Hogyan élte meg a szombati debreceni bajnokit, amelyen több ziccert is kihagyott, de aztán a meccs hőse lett átemelős góllal, gólpasszal, sarokkal adott kulcspasszal?
– Tényleg nagyon fura, kívülről nézve pedig bizonyára érdekes, izgalmas csata volt. Kicsit olyan történet ez, mint amikor a pokolból a mennybe jut az ember. Előbb is hőssé válhattam volna, de úgy alakult, hogy a végén sikerült eldönteni a találkozót, és mind a három pontot meg tudtuk szerezni.
– Különösen a harmadik gól előtti sarkazása volt parádés, ötletes mozdulat. Hogy jutott eszébe a megoldás?
– Láttam, hogy jól jött ki a kapus, megfelelően zárta a szöget, úgy éreztem, ha megpróbálnám elrúgni mellette, valahogy beleakadna a kezébe a labda, viszont tudtam, hogy ott van mögöttem Horváth Rajmund, visszasarkaztam neki a labdát, szerencsére jól sikerült, ő tovább passzolt Pethő Bencének, és azzal a góllal el is dőlt a meccs.
– Mit gondol, ez a mérkőzés szerepet játszott a válogatott meghívóban?
– Biztos vagyok benne, hogy igen. Szerintem jól ment a játék, bár több szerencsével és jobban összpontosítva három gólt is lőhettem volna. Biztos vagyok benne, hogy figyelte a meccset a szövetségi kapitány, remélhetőleg tetszett neki a játékom, és azért szavazott nekem bizalmat.
