Bérczy Balázs: Sokkal több tudás van ma a labdarúgásban
| NÉVJEGY |
| BÉRCZY Balázs Született: 1966. január 15., Pécs Posztja: középpályás Válogatottság/gól (1987−1994): 5/– Csapatai profi játékosként: Pécsi MSC (1985−1990), KFC Germinal (belga, 1991), Volán SC (1991), Budapest Honvéd (1991–1992), Újpesti TE (1992–1999), BVSC (1999), BKV Előre (1999–2000) Kiemelkedő eredményei: magyar bajnok (1998), Magyar Kupa-győztes (1990) |
– Visszavonulása után volt MLSZ-főtitkár és a PMFC ügyvezető igazgatója is, de jó ideje nem forog a neve futballberkekben. Mivel foglalkozik manapság?
– Mindig gondoltam a jövőmre, még NB I-es futballistaként elvégeztem a közgazdasági egyetemet – nappali tagozaton. Dolgoztam több gazdasági területen, most már egy évtizede egy ipari ragasztók forgalmazásával foglalkozó szlovák cég magyarországi menedzsere vagyok. De nem szakadtam el a futballtól sem, MLSZ-mérkőzésellenőrként tevékenykedem, havi két-három hétvégén az NB I-es, NB II-es vagy NB III-as meccseken teljesítek szolgálatot. És nézőként, szurkolóként is figyelemmel követem természetesen a sportágat.
– Pécsről indult a pályája, tagja volt az 1990-ben Magyar Kupát nyerő együttesnek. Hogy éli meg, hogy hosszú évek óta sínylődik a csapat?
– Nehezen természetesen, hiszen az érzelmi kötődésem megmaradt, pécsi születésű vagyok. Szurkolok a csapatnak, de az ottani körülmények ismeretében nem egyszerű egyről a kettőre jutni. Különösen fájdalmasan érintett, hogy szeretett pécsi mesterem, Garami József, aki először tett be a felnőttcsapatba, tavaly elhunyt. Mint ahogy távozott sajnos Mezey György és Mészöly Kálmán is, akik szintén fontos szerepet töltöttek be a pályám alakulásában.
– Tagja volt az Újpest 1998-as, mindmáig utolsó bajnokcsapatának is. Hogy látja, elindul végre felfelé a lila-fehér együttes?
– Nagyon bízom benne, hiszen most már megvan hozzá a háttér. De a folyamat hosszú távú, akármennyire is szeretnék a szurkolók, nem lehet hirtelen nagy fejlődést elérni. Lépésről lépésre kell haladni, még évek kemény munkája kell hozzá. Hosszú távra persze nem egyszerű tervezni, hiszen minden hétvégén nyerni kell. De most minden megvan hozzá, hogy a maiak elérjék, amit mi. Szörnyű kimondani, de lassan már harminc éve volt.
– A PMFC-vel KEK-párharcot játszhatott 1990 őszén az Alex Ferguson vezette Manchester United ellen. Jól sejtjük, hogy az pályafutása legkedvesebb emléke?
– Angliában futballozni mindig óriási élmény. Nyilván fiatalon, vidéki játékosként pályára lépni az Old Traffordban – elmondhatatlan, hogy mit éreztem ott és akkor. Nem volt valós esélyünk a továbbjutásra, de nem vallottunk szégyent, odakinn kettő-nullára, itthon egy-nullára kaptunk ki. De vetekszik vele az az élmény, amikor még a régi Wembley-ben léphettem pályára a válogatottal.
– Ötszörös válogatott, és szinte csak nagycsapatok ellen lépett pályára: kétszer a németek, egyszer-egyszer Anglia, Mexikó és Írország ellen. Elégedett ezzel a számmal, vagy benne lett volna még több fellépés címeres mezben?
– Nem vagyok elégedetlen, akkor is büszke lennék, ha csak egyszer szerepeltem volna a válogatottban. Öt meccs volt, de hét év telt el az első és az ötödik között, először még Garami József válogatott be, a többi alkalommal Mészöly Kálmán. Nincs hiányérzet bennem, hogy csak öt meccs jutott, kívánom minden mai fiatalnak, hogy legalább ötször legyen válogatott!
– Milyennek látja a mai magyar futballt saját korának színvonalához képest?
– Csapatokat és korokat nem szeretek összehasonlítani, de sok szempontból nagy a fejlődés, összességében a játékosok jobb állapotban vannak. Sokkal több tudás van ma a labdarúgásban. Jobban figyelünk ma már a fizikumra, az életvitelre, a táplálkozásra. A futball szakmaisága egészen más szinten áll, mint akkoriban.
