Mindenért kárpótolta a visszavonuló Stieber Zoltánt az osztrákoknak rúgott gólja

Különösebb felhajtás nélkül visszavonult Stieber Zoltán. Mondhatni, új életet kezdett: az ősszel édesapa lett, most pedig már új munkakörrel ismerkedik.

Kezdjük a végén: a Fehérvár elleni Magyar Kupa-mérkőzésen súlyos sérülést szenvedett, ahogyan kicsúszott alóla a lába, kificamodott a csípője.

„Teljesen rendbe jöttem, tisztességgel végigcsináltam a rehabilitációt – mondta lapunknak a 37 éves, immár egykori labdarúgó. – Persze nem okvetlen a labdarúgás miatt, inkább önmagamért: hogy nyugodtan felemelhessem a kislányomat és feltegyem a mászókára. Másfelől nem akartam, hogy sérülés vessen véget a történetnek, de volt időm átgondolni: azzal, hogy hazatértem, tulajdonképpen lezártam a karrierem. Akkor is, ha Egerszegen voltak jó pillanatok, Újpestre szívdobbanás volt visszatérnem, de a klub nem teljesen az, amelyről gyerekkoromban álmodtam, az MTK-ban pedig más volt a szerepem: az egyesület a fiatalokra épít, őket próbálja segíteni. Úgy éreztem, még a pályán is hozzá tudtam tenni valamit. Gólok, gólpasszok, volt, hogy beálltam tíz percre, és csak rajtam múlt, hogy nem lett belőle mesterhármas – legalább történt akkor valami, vigasztalt egy barátom. A nagyapám beteg volt, és mert bő egy évtizedig külföldön éltem, keveset láttam, miatta is haza akartam jönni, a közelében lehettem, és persze sokkal több idő jutott a családomra.”

Gyerekként Sárvárról Újpestre, onnan Birminghambe, az Aston Villához vezetett az útja, karrierje nagy részét pedig Németországban töltötte, de megfordult az Egyesült Államokban is.

„Olyan nincs, hogy mindig mindenhol minden rendben van, és a karrier végig tökéletesen alakul – mondta erre Stieber Zoltán. – Utólag azt mondhatom, így volt kerek az én történetem. A legjobb döntés volt Washingtonba mennem, ahol Wayne Rooney is a csapattársam volt. Nem minden csak rajtam múlt: a HSV nagy klub, Hamburg szuper város, de rosszkor érkeztem nagyon jó helyre, egy év alatt négy edzőnk volt, aztán a klub évekig hiába próbált visszajutni az első osztályba. Most visszatekintve inkább a szép emlékek élesek, nagy stadionokban a legjobb futballisták között szerepelhettem.”

Külön téma a magyar válogatott – Stieber Zoltán azt mondja, számára ez volt a legfontosabb. Huszonhat mérkőzés, három gól, Litvánia, Finnország és Ausztria ellen.

„A nemzeti csapat volt a cél, az határozott meg mindent – emlékezett az egykori szélső. – Ha valahol kispadra kerültem, egyből stressz volt: mi lesz így a válogatottal? Klubváltásokkal, kölcsönadásokkal kapcsolatos döntéseket befolyásolt, hogy keretben legyek itthon. Időnként túl türelmetlenül váltottam, éppen a válogatott miatt, aztán három hét múlva elküldték az edzőt, de addigra már aláírtam máshova. A válogatottat semmiért sem kockáztattam, és azt hiszem, jól tettem. Tudom, másoknak kétszer-háromszor ennyi meccsük van címeres mezben, de a szurkolók egy momentumukat sem tudják felidézni. Az én esetemben igen. A 2016-os Európa-bajnokságon az osztrákoknak rúgott gólom lassan tízéves, de a mai napig emlegetik az emberek, elmesélik, hol látták, miként reagálnak. Azért a pillanatért a legelső edzéstől a sérüléseken át a csalódásokig mindenért kárpótolt a futball, az a gól mindent megért, az az érzés elkísér.”

És a folytatás?

A futballtól nem szakadna el: barátjával, Diglics Dániellel játékosok menedzselését kezdték el. Két kapust képviselnek: Csenterics Adriánt az MTK Budapest már az ő közreműködésükkel adta kölcsön a spanyol Méridának, valamint a Csákvár tehetséges játékosát, Lehoczki Bendegúzt is ők segítik.

„Mondhatom, van tapasztalatom, rengeteg emberrel kerültem kapcsolatba, akik ma edzők, sportigazgatók. A fiataloknak sokat át tudok adni arról, mi vár rájuk egy külföldi öltözőben, hogyan kell elviselni, túlélni, ha a kispadra szorulnak és még ezernyi más témában. Adrián a harmadosztályban véd, ami fontos nekünk, hogy folyamatosan, a szurkolók többször vereség ellenére is a legjobbnak szavazták meg, szuper futballkultúrába került, nyelvet tanul, sokat látunk benne, ahogyan Lehoczki Bendegúzban is. Most kezdtük a munkát, motiváltan vágtunk bele az új kalandba abban bízva, hogy sok játékosnak tudunk segíteni jó döntéseket hozni.”