Taktikai szemmel: tökéletesen ült Marco Rossi meccsterve, de sokba kerültek a hibák

VÁLTOZÁSOK A KEZDŐCSAPATBAN

Két változás. Marco Rossinak mindenképp bele kellett nyúlnia a Dublinban látott, Írország elleni kezdőcsapatba Sallai Roland kiállítása miatt, már csak az volt a kérdés, ki pótolja. Az egyértelmű választás a Puskás Akadémiában immár rendre feljebb játszó Nagy Zsolt volt, a kapitány ennek megfelelően nem is okozott meglepetést. Ezen felül Dibusz Dénes helyére a Blackburn Roverst erősítő, a Championshipben jó formát mutató Tóth Balázs került be a csapatba kezdőkapusként, hiába a kevés rutin – ez idáig csak egy félidőt játszott a válogatottban, még nyáron, Azerbajdzsán ellen, ráadásul csereként, tehát most kezdett először. 

Tizenegyből kilenc védőjátékos. Sokaknak ez is feltűnhetett a Portugália elleni kezdőcsapat láttán. Persze csak akkor, ha kicsit kisarkítjuk a dolgokat, de az elmúlt években megszokott hatos lánc (kapus, három belső védő, két szárnyvédő) mellett ott volt a csapatban a Sallai eltiltása miatt bekerülő Nagy, a Championshipben általában szélső védőként szereplő Callum Styles, illetve természetesen az a Szoboszlai Dominik, aki nyilvánvalóan középpályás, de az elmúlt hetekben jobbhátvédként brillírozott a Liverpoolban. Hogy ez a szokásosnál védekezőbb felfogással is járt volna? Nem feltétlen.

HÁROM VÉDŐ? NÉGY VÉDŐ? MŰKÖDÖTT ROSSI TAKTIKÁJA 

Válogatottunk legégetőbb posztkérdése a jobb oldali belső védő pozíciója volt a selejtezősorozatot megelőzően, hiszen az elmúlt években itt futballozó játékosok közül (Fiola Attila, Botka Endre, Lang Ádám, Balogh Botond) senki nem volt ott Marco Rossi keretében. Éppen ezért adódott a kérdés, alkalmazza-e a szövetségi kapitány a nyáron már Azerbajdzsánban látott négyvédős szisztémát, vagy marad a jól megszokott 3–4–2–1-nél. Nos, látva a két meccset, kezdőnket így is, úgy is fel lehetett és lehet utólag is írni, az azonban kijelenthető, hogy szignifikáns változás nem történt, Rossi maradt jól bejáratott alapelveinél, a játékosok minden esetben otthonosan mozogtak az általuk már ismert szerepkörben.  

A portugálok elleni meccsen a legtöbbször megkaptuk a jól ismert ötös láncot – védekezésnél és labdakihozataloknál is –, amiben Bolla Bendegúz és Kerkez Milos volt a két szélső védő, Loic Nego a jobb oldali belső védő mellette Willi Orbánnal és Szalai Attilával. Amikor így álltunk fel, kirajzolódott a szokásos 3–4–2–1, de a jól bejáratott Szoboszlai Dominik, Sallai Roland dupla tízes teljesen kicserélődött Varga Barnabás mögött, hiszen csapatkapitányunk hatost játszott Callum Styles mellett, utóbbi pedig eltiltott volt, így Tóth Alex és Nagy Zsolt került ebbe a pozícióba – utóbbi, mint már említettük, az NB I-ben is rendszeresen feljebb, kvázi támadóként szerepel az utóbbi időben, így ez a poszt sem volt számára szokatlan. Szoboszlai szokásosan a labdakihozataloknál is kulcsszerepet játszott, mélyen vette fel a labdákat, mélyen zárt vissza, s a legtöbbször mélyebben is helyezkedett, mint hatos társa, Styles. Persze volt, amikor kirajzolódott a sokak által felrajzolt 4–4–1–1 is, ekkor Nagy és Bolla helyezkedett a középpálya két szélén, Nego és Kerkez szélső védőként, Szoboszlai és Styles hatosként, míg Varga mögött Tóth Alex volt az egyedüli tízes. 

Rossi meccstervének lényege az volt, amit évek óta látunk tőle a legerősebb nemzetek ellen: maradjunk egységesek, helyezkedjünk jól, tartsuk meg a pozícióinkat, s érjünk oda az ellenfél kulcspasszaira, amennyiben az lehetséges. Ezt a feladatot a válogatott tökéletesen ellátta, a portugálok labdával a kapunk elé szorítottak minket, de nem voltak elcsúszások, felesleges labdaeladások és egyéni hibák – legalábbis egy ideig. Mélyen védekezve a labdaszerzések utána kontrákra hagyatkozhattunk csak, Rossi pontosan tudta, hogy ezen a meccsen kevés lehetőségünk lesz elől, de azokat ki kell használni, nem úgy, mint a törökök vagy éppen a svédek ellen az év korábbi szakaszában.

EGY BELSŐ VÉDŐVEL? KI IS HASZNÁLTUK  

A portugálok kezdőcsapatában első ránézésre nem volt semmi meglepő, Roberto Martínez a legjobb játékosait küldte pályára, közte Cristiano Ronaldóval, a Paris Saint-Germain BL-győztes triójával (Vitinha, Joao Neves, Nuno Mendes) vagy éppen Bruno Fernandessel, Bernardo Silvával, Rúben Díassal. Egy dolog azonban már a kezdőcsapat kihirdetésekor szemet szúrhatott, még pedig az, hogy a csapatban csak egy echte belső védő kapott helyet, Días. A hivatalos formáció nagyjából mindenhol úgy jelent meg, hogy Joao Cancelo helyezkedett mellette, Joao Neves pedig jobbhátvédként, de a portugál támadások során hamar kiderült, hogy ez így nem helyes, hiszen Cancelo játszott eredeti posztján, jobbhátvédként, jobb oldali belső védője pedig kvázi nem is volt a csapatnak.  

Roberto Martínez a meccs utáni sajtótájékoztatón elmondta, terve az volt, hogy Rúben Neves játszik a tőle szokatlan poszton, de a támadásépítések során gyakorlatilag végig azt láthattuk, hogy egyedül Días játszik belső védőt, körülötte Rúben Neves, Joao Neves és Vitinha váltogatja egymást. Utóbbiak irányították forgatásokkal a portugál csapatot, hol egyikük, hol másikuk maradt ott az utolsó sorban, amit a vezető gólunknál bizony ki is használtunk. A 20. percben Szoboszlai indította remekül Nagy Zsoltot, aki remek beadást küldött Varga irányába, de ezt egy igazi belső védő – akár az örmények elleni vb-selejtezős vagy a spanyolok elleni Nemzetek Ligája-döntős meccsen is kezdő Goncalo Ignacio – könnyűszerrel kifejelhette volna, de a 172 centiméteres Vitinha nem volt rá képes, így a labda eljutott Varga Barnabásig, aki a kapuba bólintott. Végül 1–1-es döntetlennel zárult a belső védő, hiszen Bernardo Silva még a 36. percben egyenlített. A második játékrész aztán Varga későbbi eltiltást érő sárga lapjával és Cristiano Ronaldo 58. perces tizenegyesével indult, amivel már Portugália vezetett 2–1-re.

EGY CSERÉVEL BELENYÚLT ROSSI, JÖTT AZ EGYENLÍTÉS 

A portugálok vezető gólja után Rossi egyből változtatott, két cserével nyúlt bele a meccsbe: Lukács Dániel Nagy Zsoltot, Ötvös Bence Tóth Alexet váltotta. Taktikailag egyértelműen utóbbi volt fontosabb változtatás, hiszen így, hogy kvázi menni kellett az eredmény után, Szoboszlai lépett eggyel feljebb, a szokásos dupla tízesbe, Ötvös pedig Styles mellé lépett be hatosként, hogy semlegesítse a portugálok megindulásait. Ez az elképzelés is működött, a meccs ezen szakaszában Portugália gyakorlatilag alig-alig jutott el komoly helyzetig, többnyire átlövésekkel próbálkozott, nekünk pedig felélénkült a támadójátékunk. 

Végül az egyenlítő gólunkat hasonló szituációból szereztük, mint az első félidőben a vezetőt: ekkor Nego éles beadásába Lukács nem tette bele a fejét, így jutott el a labda Vargáig, aki ezt a lehetőséget is fejjel váltotta gólra. Ekkor már közel volt a bravúr, a 84. percben jártunk, az eredmény megőrzése lett volna a cél, ugyanakkor azt sem vehettük ki a képletből, hogyha a portugálok mindent egy lapra feltéve támadnak, s labdát vesztenek, akkor esélyünk lesz megnyerni a meccset. 

AZ ILYEN HIBÁK NEM FÉRNEK BELE 

Végül nem így lett, mi hibáztunk bele. A 86. percben a rövid kirúgást követően Szoboszlai Dominik kapta meg a labdát, ahogyan szinte mindig a hasonló szituációkban, a csapat azonban nem akarta magára húzni az ellenfelet azzal, hogy felívelést választ, majd hagyja ránk telepedni a portugálokat, így csapatkapitányunk amellett döntött, hogy laposan hozzuk ki a labdát, csak éppen a társ nem érkezett, akinek passzolni lehetett volna. Ekkorra Ötvös és Vitális volt a pályán, mint védekező középpályások, Szoboszlai azonban a passz előtt nem találta őket üresen, nem mozogtak vissza, így Kerkez Milos indult el balról befelé, hogy átvegye az átadást, de helyezkedése és a passz sem volt tökéletes, Cancelo megelőzte, labdát szerzett, majd nem sokkal később visszakapta azt, s eldöntötte a meccset. Ezek a hibák gyakoriak egy olyan csapat ellen, mint Portugália, de a bravúrhoz szinte tökéletes játék kell, az ilyenek nem férnek bele.

TOVÁBBRA IS ELÉRHETŐ A MÁSODIK HELY, SŐT… 

Összességében ült az, amit Rossi kitalált, a válogatott végig fegyelmezetten védekezett, nem hagyott helyet a portugáloknak, mindenki végig odaért az emberére, ráadásul két kaput eltaláló próbálkozásból, 0.48-as várható gólmennyiségből (xG) két gólt szereztünk, ami több, mint fantasztikus helyzetkihasználás. Hogy a vége mégis 3–2-es portugál siker és három kapott gól, az a hibáknak köszönhető, mint a tizenegyes (Nego kezezésével) vagy éppen Cancelo labdaszerzése. Mivel az írek megtették azt a látszólag nagy szívességet, hogy kikaptak Örményországban, így hirtelen még fontosabbá vált az októberi, örmények elleni meccs, amit kötelező megnyerni, úgy hatalmas esély kínálkozik a második, pótselejtezőt érő hely elérésére. A Football Meets Data szerint 76 százalék esélye van a magyar válogatottnak a második helyre, így nincs tragédia, hiába lehetett volna egy pont helyett négy is ebből a két meccsből. 

EURÓPAI VILÁGBAJNOKI SELEJTEZŐ
F-CSOPORT, 2. FORDULÓ
MAGYARORSZÁG–PORTUGÁLIA 2–3 (1–1)
Budapest, Puskás Aréna, 61 473 néző. Vezette: Erik Lambrechts (Jo de Weirdt, Kevin Monteny) – belgák
MAGYARORSZÁG: Tóth Balázs – Nego, Orbán, Szalai A., Kerkez (Dárdai M., 90.) – Szoboszlai, Styles (Vitális, 82.) – Bolla (Gruber, 90.), Tóth A. (Ötvös, 60.), Nagy Zs. (Lukács D., 60.) – Varga B. Szövetségi kapitány: Marco Rossi
PORTUGÁLIA: Diogo Costa – Rúben Neves, Joao Cancelo, Rúben Dias, Nuno Mendes – Vitinha (António Silva, 87.), Joao Neves (Joao Félix, 79.) – Pedro Neto (Palhinha, 79.), Bruno Fernandes (Trincao, 66.), Bernardo Silva – Cristiano Ronaldo (G. Ramos, 87.). Szövetségi kapitány: Roberto Martínez
Gólszerző: Varga B. (21., 84.), ill. Bernardo Silva (36.), Cristiano Ronaldo (58. – 11-esből), Cancelo (86.)