Szalai Attila: Oda-vissza le kell győznünk az örményeket
Szancsó, a nagy küzdő – Thury Gábor jegyzete
– Megemésztette a válogatottal történteket?
– Az érzések már leülepedtek bennem, de továbbra is úgy gondolom, sokkal több volt a két meccsben – mondta a Nemzeti Sportnak a 27 éves, 49-szeres válogatott Szalai Attila, aki belső védőként játszotta végig az Írország és a Portugália elleni világbajnoki selejtezőt.
– Nem írta volna alá előre az egy pontot?
– Ezen nem gondolkodtam, de így utólag, a játék képe alapján semmiképpen, többet érdemeltünk volna.
– Negyvenöt perc elteltével már-már elképzelhetetlennek tűnt, hogy ne három ponttal térjenek haza Dublinból – ön is így érezte?
– Tényleg nagyszerűen kezdtünk, úgy álltunk bele az első világbajnoki selejtezőbe, ahogyan kell. A második félidő rémálomszerűen indult, szabadrúgás után kaptunk gólt – hozzáteszem, erősen vitatható körülmények között, Varga Barnabással szemben szabálytalankodott az ír védő. Sallai Roland kiállításáról is érdemes beszélni, szerintem jogtalanul állította ki a játékvezető, ám ezzel sem lehetett mit kezdeni. A piros lap teljesen megváltoztatta a mérkőzés képét, emberhátrányban minden energiánkat felemésztette a védekezés. Folyamatosan érkeztek a beadások, és bár negyvenből harminckilencszer sikerült hatástalanítanunk őket, az utolsónál már nem tudtunk felszabadítani. Nagyon sajnálom a pontvesztést, mert odaadóan küzdött a csapat, szívünket-lelkünket kitettük a pályára.
| Honfitársa útját követve lenne ismét válogatott Balogh Botond |
Szalai Attila jó teljesítményt nyújt a Kasimpasában, s ennek köszönhetően visszakerült magyar válogatottba, amelyben szintén fontos szerepet osztott rá Marco Rossi szövetségi kapitány, Willi Orbán balján a védelem tengelyében futballozott. Balogh Botond szeretne hasonló utat bejárni. A 23 éves belső védő hiába volt alapember az előző idényben a Serie A-ban szereplő Parmában, a jelek szerint kevés játéklehetőséget kapott volna a nyáron kinevezett Carlos Cuestától. A váltás mellett döntve a Süper Lig újoncához, a Kocaelisporhoz kötelezte el magát, biztató, hogy szerződtetése óta mindkét bajnokit végigjátszotta. Ha jól futballozik, ő is visszakerülhet a válogatottba – a képességei alapján van rá esélye, ráadásul a vb-selejtező szeptemberi mérkőzéseire kihirdetett keretben alig szerepelt jobblábas belső védő…
 |
– Portugália ellen is mindent beleadtak – hiába.
– Azon a meccsen sem állt mellénk a szerencse. Emlékezhetünk, ide-oda pattogott a labda a portugálok egyenlítésénél, nem szépen kidolgozott akció végén szerezték a gólt, majd olyan mozdulat után ítéltek nekik tizenegyest, amit nem szándékos szabálytalanság előzött meg. A hajrában kapott gól különösen fájó volt, mert összességében sok pozitívumot láttam a játékunkban, úgy éreztem, helytálltunk.
– Melyik mérkőzést tartja inkább elszalasztott lehetőségnek?
– Mindkettőn közel voltunk a célunkhoz, tényleg csak perceken múlt, hogy igazán jól rajtoljunk a selejtezősorozatban. Az írországi pontvesztés után nem engedhettük meg magunknak, hogy búslakodjunk – ha magunk alatt lettünk volna, három nappal később aligha tudunk jól teljesíteni a portugálok ellen. Különben sincs időnk siránkozni, nincs is értelme. Természetesen fáj, hogy nem kettő vagy négy pontunk van, ám a sors valamiért nem akarta, hogy villámrajtot vegyünk. Ez azonban nem jelent problémát: hiszünk abban, hogy az az út, amelyen járunk, elvezet minket a célunkhoz, vagyis a csoport második helyének megszerzéséhez.
– Ha már az utat említi: a válogatott éveken át erőn felül teljesítve bravúrgyőzelmeket is aratott, ám az Európa-bajnokság óta az eredmények inkább tükrözik a csapat erejét. Hogy érzi, milyen irányba halad az együttes?
– Valóban nagyon szép eredményeket értünk el. Elég, ha csak azt említem, hogy a Nemzetek Ligájában az A-ligába feljutva sorozatban borítottuk a papírformát – legyőztük kétszer az angolokat, négy pontot szereztünk a németek ellen –, majd az Eb-selejtezőben kétszer felülmúltuk Szerbiát és csoportelsőként jutottunk ki. Az Európa-bajnokság miatt felemás érzéseink lehetnek, ám a hullámvölgy valójában utána érkezett, az addig ránk jellemző erényeinket egyszer csak nem tudtuk kamatoztatni. Marco Rossi szövetségi kapitány azon dolgozik, hogy a válogatottat ismét az az egység, taktikai fegyelmezettség, stabil védekezés és hatékony kontrajáték jellemezze, mint korábban. Mi, futballisták mindent megteszünk azért, hogy ismét erős csapat legyünk. Ez folyamatos munkát igényel: a néhány napos összetartásokat hatékonyan ki kell használnunk, hogy minden alkalommal előrelépjünk. A két szeptemberi meccs megmutatta, hogy ha betartjuk a taktikai utasításokat és erőnlétileg rendben vagyunk, fel tudjuk venni bárkivel a versenyt, nagy baj nem történhet.
– A labdarúgóknak nem a számolgatás a kedvencük, mégis rá kell kérdeznem: hogyan kalkulál, milyen eredményekre van feltétlenül szükség a világbajnoki pótselejtezőt érő második hely eléréséhez?
– Nem szoktam matekozni, de azért mindenki fejében ott van, mi szükséges ahhoz, hogy megelőzzük a két riválisunkat. Nincs mese, Örményországot meg kell verni mind a kétszer, ez most a legfontosabb. Októberben Portugáliában játszunk, megpróbálunk bravúrt elérni – azaz pontot szerezni. Csodaszámba menne, ha Lisszabonban sikerülne legalább döntetlent elérni, a Puskás Arénában azonban megbizonyosodhattunk arról, hogy azért nem lehetetlen küldetés. A selejtezősorozat rajtja előtt úgy tartottuk, az írek elleni hazai mérkőzés lesz az úgynevezett döntő. Az eredmények alakulása miatt nem tudom, így lesz-e, mindenesetre azon a találkozón is be kell söpörnünk a három pontot – tízet szerezve garantálva van a második hely.
– A közvélemény szerint a csoportban Magyarország a második legerősebb válogatott – két forduló után ön is így érzi?
– Mi is így gondoljuk, de az ellenfeleinket sem szabad leírni, megvan mindenkinek a saját fegyvere. Láthattuk, hogy az örmények meglepetésre elkapták odahaza az íreket, észnél kell tehát lennünk.
– Térjünk át az ön szerepére: Marco Rossi szövetségi kapitány a Svájc elleni, három-egyre elveszített Európa-bajnoki csoportmeccs után jelölte ismét a kezdő tizenegybe. Számított arra, hogy tizenkét mérkőzés után visszakerül?
– Úgy készültem, hogy rám esik a kapitány választása – hozzáteszem, mindig így várom a meccseket. Nagyon jó érzés volt kétszer kilencven percet játszani a válogatottban. Tudom jól, mire vagyok képes, tisztában vagyok azzal is, miben kell még fejlődnöm, és milyen területen kell fokoznom a teljesítményemet. Egyre jobb formában érzem magam, azon dolgozom, hogy még jobb legyek.
– Korábban Marco Rossi egyik legfontosabb bizalmi emberének számított, hiszen csak a már említett, Svájc elleni Eb-meccsen cserélte le, valamint az Uruguay elleni bemutatkozó mérkőzésén, illetve a Skócia és a Törökország elleni találkozón állt be csereként, a többi negyvenöt mérkőzést végigjátszotta címeres mezben. A Dublinban és Budapesten pályán töltött száznyolcvan perc jelzi, hogy visszanyerte a bizalmát?
– Örülök, ha kívülről úgy tűnt, ennyire fontos tagja vagyok a csapatának. Ezúttal is igyekeztem élni Marco Rossi bizalmával. Sokat jelent, ha meghív a válogatottba, nagy élmény a srácokkal játszani és képviselni a hazámat. Tavaly ősszel nem kaptam lehetőséget a Hoffenheimben, kimaradtam a keretből, úgyhogy a Törökország elleni márciusi visszatérés érzelmes pillanatként marad meg bennem – ezt akkor is elmondtam. Különleges volt ismét a kezdő tizenegy tagjának lenni, remélem, sikerült bizonyítanom a kapitánynak, hogy számíthat rám.
– Hogyan értékeli a saját teljesítményét?
– Stabilnak, mivel a védekezés része rendben volt, de akadt néhány hosszú labdám és labdavesztésem, amivel nem voltam elégedett. Nem szeretek a játékomról beszélni, meghagynám másoknak, hogy a nyilvánosságban bővebben értékeljék.
– Azt viszont részletezhetné, hogyan alkalmazkodott a válogatott a szakmai stáb utasításaihoz, a hibrid szerkezethez?
– Mivel minden csapat videóelemzőkkel dolgozik, folyamatosan keresve a sebezhetőséget, nekünk is reagálnunk kell. Valamelyest alakítunk a taktikánkon, a felállásunk az ellenféltől is függ. Igyekszünk kiszámíthatatlanabbak lenni, meccs közben szerkezetet váltani, hol három, hol négy védővel futballozni, hogy kiismerhetetlenek legyünk. Mindkét szeptemberi találkozón jól működtek a váltások, a csapat megugrotta a feladatot, és biztos vagyok abban, hogy még jobbak leszünk ebben a hibrid szerkezetben.
– Mekkora érvágás, hogy az első számú gólfelelős, Varga Barnabás eltiltását tölti Örményország ellen?
– Barni kiválását nagyon sajnáljuk, hiszen elképesztő formában játszik. Portugália ellen világsztárok gyűrűjében fejelt két gólt, és Írország ellen is értékesítette a helyzetét. Komplex csatárnak tartom, minden helyzetben veszélyt jelent az ellenfél kapujára, jól támadja az üres területeket, nem könnyű vele megbirkózni a labdáért – egyetértek azokkal, akik szerint elit ligában is megállná a helyét. Hiányzik majd a játéka, ahogyan Sallai Rolandé is, de biztos vagyok benne, hogy a helyén szereplő támadónk is mindent megtesz, hogy legyőzzük Örményországot.
– Egy kérdés erejéig kitérve Sallai Rolandra: hogyan kezelte az öltöző a kiállítását?
– Ha arra kíváncsi, szóvá tettük-e neki a piros lapot, a válaszom: nem. Nagyon jó a csapategység a válogatottnál, ezúttal is bizonyítottuk, hogy a nehéz helyzetekben is számíthatunk a másikra. Rolival sem kellett külön elbeszélgetnünk, hamar túltettük magunkat a történteken – ez visz minket előre.
– Önt pedig láthatóan az hozta kedvezőbb helyzetbe, hogy júliusban Törökországba szerződött. Hogyan értékeli a Kasimpasánál töltött kölcsönjáték első hónapjait?
– Jól döntöttem, hogy visszatértem a Süper Ligbe. Számomra nagyon fontos, hogy érezzem a bizalmat, márpedig a Kasimpasánál rengeteg szeretetet és megbecsülést kapok. Csak pozitívumokat tudok mondani a második törökországi időszakomról, szuper a közeg – örülök, hogy itt lehetek.
| Németországi kínlódás után újrakezdés a Kasimpasában |
 Viszonylag egyenesen ívelt felfelé Szalai Attila pályafutása 2023-as Németországba szerződéséig. A Vasas utánpótlását a Rapidéra cserélte 2012-ben, öt év bécsi időszakot követően pedig 45 mérkőzésen az NB I-ben is pályára lépett a Mezőkövesd színeiben. A következő lépcsőfok Ciprus és az Apollon Limassol volt, 2019 őszén a Puskás Aréna avatóján bemutatkozhatott a magyar válogatottban, amelyben öt éven át Marco Rossi egyik legfontosabb játékosa volt. A Fenerbahce 23 évesen csapott le rá 2021 januárjában csaknem négymillió euróért, pályafutása eddigi legszebb éveit töltötte Isztambulban: közönségkedvenc és kupagyőztes lett, a nemzetközi sajtó még a Chelsea-vel is összeboronálta. Nagyszerű teljesítménye miatt több mint 12 millió eurót fizetett a játékjogáért a Hoffenheim, de a Bundesligában megégett, a sinsheimieknél, majd kölcsönben a Freiburgnál is pocsékul mutatkozott be, az Európa-bajnokságon megingott Marco Rossi bizalma. A következő idényben sem játszott eleget a válogatott meghívóhoz, a Standard Liege-nél úgy tűnt, játékba lendülhet, de megsérült, s csak nyár óta a Kasimpasánál kezdi visszanyerni régi formáját. |
Détáriék meghódították a Közel-Keletet
Szalai Attila: Én is vágyom a stabilitásra
