Parázs hangulatú, kiállításokkal tarkított meccset nyert meg a Liverpool a Tottenham otthonában

ANGOL PREMIER LEAGUE
17. FORDULÓ
TOTTENHAM–LIVERPOOL 1–2 (0–0)
London, Tottenham Hotspur Stadion, 61 138 néző. Vezette: Brooks
TOTTENHAM: Vicario – Pedro Porro, C. Romero, Van de Ven, D. Spence – Bentancur, A. Gray (Palhinha, 71.) – Kudus (B. Johnson, 58.), Bergval (Odobert, 71.), Xavi Simons – Kolo Muani (Richarlison, 80.). Menedzser: Thomas Frank
LIVERPOOL: Alisson – C. Bradley (Isak, a szünetben; Frimpong, 60.; Chiesa, 90.), Konaté, Van Dijk, Kerkez – Gravenberch, C. Jones – Szoboszlai, A. Mac Allister, Wirtz (Nyoni, 90+9.) – Ekitiké (A. Robertson, 90+9.). Menedzser: Arne Slot
Gólszerző: Richarlison (83.), ill. Isak (56.), Ekitiké (66.)
Kiállítva: Xavi Simons (33.), C. Romero (90+3.)

Tottenham városrész felett korán sötétedik, szombat este mégis különös fényben úszott. Nem a jól ismert észak-londoni neonok vibráltak erősebben, nem is a stadion szürke acélívei ragyogtak másként – jóllehet a Spurs hipermodern arénája meglehetősen tájidegen a szerényebb jövedelműek által lakott kerületben –, hanem valami egészen sajátos, ünnepi derengés ült a városrész fölött. Olyan volt, mintha Charles Dickens valamelyik karácsonyi történetének lapjairól lépett volna elő a környék: a szűk utcákon egyszerre keveredett a friss óriás kolbászok illata a közeli kebabos fűszereiével, a hideg szél pedig úgy cibálta a sálakat és zászlókat, mintha a múlt szelleme próbálná figyelmeztetni a hazaiakat, hogy ezúttal nagy próbatétel vár rájuk.

A városrész nem a fényűzésről híres. Itt a karácsonyi díszek kissé kopottabbak, a kirakatokban a műhó gyorsabban olvad, míg a helyiek arcán inkább a mindennapok fáradtsága ül, mintsem a gondtalan ünnepi várakozás. De éppen ez adja a környék sajátos bukéját, mert a Spurs szurkolói tudják, milyen az, amikor a remény nem magától értetődő, és meg kell harcolni érte, mint a fösvény uzsorás, Ebenezer Scrooge megváltásért a Karácsonyi ének végén.

A vendég Liverpool nem csupán címvédőként, hanem ébredező óriásként is érkezett: alig néhány hete még tizenkét meccsből kilenc vereség terhelte a mérlegét, mostanra viszont újra magára talált, és minden sorozatot figyelembe véve öt mérkőzés óta volt veretlen. A „vörösök” érkezése úgy festett, mintha a Mikulás szánja csúszott volna be a stadionba, csak éppen nem ajándékokat hoztak, hanem három pontért jöttek, és nemigen akartak üres kézzel távozni.

A Tottenham Hotspur Stadion környékén mégis valami különös izgalom motoszkált. A szurkolók úgy gyülekeztek, mintha karácsonyi vásárra tartanának: az innen-onnan kiszűrődő ünnepi dallamok foszlányai kaptak szárnyra, több ezer kis srác toporgott Spurs-sálba bugyolálva, a felnőttek pedig arról beszéltek, talán most megtörténhet a csoda, elvégre a karácsony mindig is a váratlan fordulatok ideje. Ki tudja, nem éppen egy ilyen estén írja-e át a Tottenham a saját ünnepi történetét?

A romantikus forgatókönyv mindenesetre meglehetősen távol állt a tényektől, a statisztika ugyanis könyörtelenül más történetről árulkodott. A Spurs a bajnokságban alulteljesít – tizenhat forduló után mindössze hat győzelem, négy döntetlen és hat vereség állt a neve mellett a rangadó előtt –, és a Liverpool elleni közelmúlt sem kecsegtetett sok jóval: az előző öt egymás elleni meccsen összesen tizenkilenc gólt kaptak a londoniak, és amikor legutóbb itt találkoztak a bajnokságban, a vendégek 6–3-ra nyertek Szoboszlai Dominik egyik emlékezetes angliai fellépésén.

Tottenham városrész felett korán sötétedik, így a stadion fényei már bőven a kezdés előtt teljes pompájukban kigyúltak, és – csakúgy, mint a karácsonyi történetekben – elérkezett a pillanat, amikor színre léptek a főszereplők. A Liverpool szereposztásának legfontosabb kérdése az volt, mi lesz Szoboszlai Dominikkal, aki az előző fordulóban bokasérülés miatt idő előtt hagyta el a pályát, és a hét első felében nem is edzett a csapattársakkal. Thomas Frank, a Tottenham menedzsere mindenesetre már pénteken megelőlegezte a szereplését, és a meccset felvezető sajtótájékoztatóján kijelentette: „A Liverpoolé a liga legjobb és legösszeszedettebb középpályája Ryan Gravenberchhel, Alexis Mac Allisterrel és Szoboszlai Dominikkal. Utóbbi valóságos szörnyeteg, nyilván játszik majd szombaton.”

Végül kiderült, Frank előre odaadta a karácsonyi ajándékot a Liverpool-szurkolóknak, a magyar válogatott csapatkapitánya ugyanis valóban játszott, sőt a kezdőcsapatban kapott helyet. Az pedig, hogy tartott tőle a Spurs menedzsere, egyáltalán nem meglepő, a magyar légiósnak ugyanis – akit augusztus és október után novemberben is a hónap legjobbjának szavaztak meg a Liverpool-drukkerek – az egyik kedvenc prédája a londoni gárda: a Tottenham ellen játszott korábbi öt mérkőzésén két gólt és három gólpasszt jegyzőkönyvezett, miközben négy győzelem mellett csak egyszer kapott ki.

Arne Slot, a „vörösök” menedzsere viszont nemcsak őt tartotta bent a kezdőben, hanem az idényben majdhogynem egyedülálló módon szinte ugyanazt a tizenegyet is küldte csatába, mint az előző fordulóban, tehát Kerkez Milos is ott lehetett a védelem bal oldalán. A holland szakvezető mindössze a jobb oldali védő helyén változtatott, ott is inkább kényszerből, a sérült Joe Gomez helyét az eltiltásból visszatérő Conor Bradley vette át. Más kérdés, hogy a felszín alatt azért ez a jobb szél kitetté vált, mert Mohamed Szalah elutazott az Afrikai Nemzetek Kupájára, Jeremie Frimpong pedig a sérülése után még csak a kispadra térhetett vissza.

Ezek után viszont sokáig nem kellett aggódni egyik oldal miatt sem, a csapatok roppant óvatosan, mondhatni, egymásra is vigyázva játszottak, a kockázatvállalás mintha ismeretlen fogalom lett volna. A jobbára a középpályán zajló játékot csak nagy ritkán szakította meg egy-egy elfutás vagy állított labdás szituációból kialakított lehetőség, de helyzetet nem jegyezhettünk fel. Legfeljebb enyhe jóindulattal nevezhető jégtörőnek vagy a látottakhoz mérten kiemelkedőnek, amikor már túl a félidő derekán Randal Kolo Muani fejelte hat méterről a labdát pontosan Alisson Becker kezébe. Csakhogy jó fél óra elteltével, némi VAR-ozást követően a Virgil van Dijkot hátulról megtaposó Xavi Simonst kiállította a játékvezető, és máris új mérkőzés kezdődhetett – Florian Wirtz nem sokkal később már meg is tornáztatta Guglielmo Vicariót, igaz, erre a félidőre több izgalom már nem jutott.

Pontosabban az csak a fordulást követően derült ki, hogy az első félidő legvégén Djed Spence-szel ütköző Bradley nem tudja vállalni a folytatást, és mivel a helyére Alexander Isak állt be, Szoboszlai Dominik visszahúzódott jobbhátvédnek. A svéd csatár, aki eddig a bajnokságban csaknem ötszáz perc játék során egyetlen gólt szerzett, most bő tíz perc elteltével betalált, viszont a kapura lövés pillanatában Micky van de Ven rácsúszott, a lábsérülést szenvedő Isak pedig kénytelen volt átadni a helyét Frimpongnak. Kockáztatnia persze a Spursnek kellett – Kolo Muani megpattanó labdája a lécről csorgott le –, de az emberhátrányban kinyíló védelem nem bírta a nyomást, és Hugo Ekitiké fejesével megduplázták előnyüket a vendégek. A francia csatárnak Frimpong adta be a labdát, utóbbit egyébként később szintén le kellett cseréni...

A Tottenham felpörgette a ritmust, és Richarlison révén szépített is – emberhátrányban vérszemet kaptak a hazaiak, mentek előre az egyenlítésért, még azt követően is, hogy Cristian Romero kiállítása miatt a rendes játékidő hosszabbításában kettős emberhátrányba kerültek.

Több gól viszont nem született, két magyar légiósával győzött a Liverpool. Szoboszlai Dominik a szépítő gól után összeszólalkozott Richarlisonnal, sárga lapot kapott, s mivel ez az ötödik volt neki a bajnokságban, december 27-én a Wolverhampton elleni hazai mérkőzést eltiltás miatt kihagyja. 1–2

PERCRŐL PERCRE