Európa közepén – Malonyai Péter jegyzete

Nem áll tőlem távol a tekintélytisztelet, korlátokkal persze, ám azt örömmel nyugtázom, hogy az UEFA elnöke, Aleksander Ceferin a szervezet februári kongresszusa után először nekünk, a Nemzeti Sportnak adott interjút.

És nemcsak beszélt, hanem mondott is egyet s mást. Az nekem különösen fontos, hogy regnálása alatt elképzelhetetlen, hogy a pénzben dúskáló arab világban legyen a Bajnokok Ligája döntője. Még jó, hogy! – vághatnám rá kívülállóként, ám óvatos vagyok, hiszen van az a pénz… Pontosabban – az elnöki ígéret szerint – csak 2027 után, a visszalépését követően lehet. Nincs messze, de akkor is…

A jövőt illető óvatosságom (félelmem…?) oka, hogy a kontinenstől távolról érkező tőke azért lehet jelen mifelénk, mert a gazdasági erő Európában gyengébb, mint volt. Különösebb elemzést – hozzáértés híján – ne várjanak tőlem, én csak azt látom, hogy a futballhoz akkor is sok pénz kell, ha – nincs.

Éppen ezért anyagilag (nézettség) van esély egy közép-európai liga létrehozására. Ceferin elnök úr sem zárkózik el az ötlettől. Csányi Sándor MLSZ-elnökkel már évek óta tervezgeti, Kubatov Gábor Fradi-elnökkel pedig januárban tárgyalt egy magyar, szerb, horvát, bolgár, román, szlovák topcsapatokat felvonultató sorozat tervéről. Tervéről – ezt azért ki kell emelni –, mert egy ilyen vállalkozás tető alá hozatala még a felek teljes egyetértésével sem megy ukmukfukk.

Lesz-e vagy sem, nem tudható, ám a múlt tapasztalatai azt sugallják, hogy mindenfajta határokon átívelő mozgolódás élére kell egy tekintélyes vezér. Tudom, nem ma volt (enyhén szólva), ám gondoljunk a válogatottaknak kiírt Európa-kupára (1927–1960), amely nem lett volna az osztrák futball (nálam) mindmáig legnagyobb tekintélye, Hugo Meisl nélkül.
Hogy van-e most a régiónkban akkora tekintély, nem tudom, nem is sejthetem, mert a sportdiplomácia kötelező udvariassága mögött ki tudja, mi lapul a mélyben. Az is igaz viszont, hogy nem szeretniük kell egymást a futballvezéreknek, hanem becsülettel tenni a dolgukat.

Ceferin elnök úr dicséri a Puskás Arénát, kimagaslónak tartja Marco Rossi válogatottjának produkcióját, a magyar futball létesítményi hátterét, ki tudja, udvariasságból vagy pontos információk birtokában mondja-e, ám a lényeg, hogy mi valóban büszkék lehetünk minderre. Ha már az európai futball első embere sem hagyhatja szó nélkül.

Ezzel együtt az interjú megszületésénél fontosabb, hogy 1–0-ra nyertünk pénteken. A magamfajta kívülállónak mindig az lesz a lényeg, ami pályán történik.

Szerintem ez elnézhető.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!