A jót könnyű megszokni, de nem lehet csak Szoboszlaira várni

PÓR KÁROLYPÓR KÁROLY
Vágólapra másolva!
2024.03.27. 10:16
Szoboszlai Dominik a legutóbbi három válogatott meccsén négy gólt szerzett, így már 12 találatnál tart a válogatottban, így a jelenlegi keretből, Sallai Rolanddal holtversenyben már ő a legeredményesebb (Fotó: Török Attila)
A Nemzeti Sport Online-on idén is folytatjuk „ahogy mi láttuk” szubjektív, értékelő sorozatunkat, ezúttal a magyar labdarúgó válogatott előző két meccse, a törökök (1–0) és a koszovóiak (2–0) elleni győzelem után vonunk mérleget.

 

A jót könnyű megszokni. Még hat-nyolc éve is nehéz volt elképzelni, hogy a mi életünkben lesz olyan időszaka a magyar válogatottnak, amikor az ellenféltől függetlenül rendre ötvenezernél is több néző előtt játssza mérkőzéseit, még a felkészülési találkozókat is. Ma pedig már természetesnek veszi az ember, akkor is, ha történesen Koszovó ellen kell pályára lépni, amellyel korábban még egyszer sem mérkőztünk, hogy minden jegyet eladnak a Puskás Arénába.

Természetesnek vesszük, hogy a Keleti pályaudvartól induló szurkolói menet széltében-hosszában megtölti a Verseny utcát, mindenfelé lengnek a magyar zászlók és a szurkolók már a meccs előtt, a stadionon kívül, majd bent az arénában is végig énekelnek, tapsolnak, ugrálnak, örülnek – örülnek, hogy van csapatunk, amelyért lehet lelkesedni.

Ugyanis azt sem gondoltuk volna hat-nyolc éve, hogy lesz olyan időszak, amikor 14 egymást követő mérkőzésen nem kapunk ki. 2022 szeptembere óta egyetlen ellenfél sem tudta legyőzni a mieinket, pedig azóta azért történt egy s más. Például azok az újszülöttek, akik akkor jöttek a világra, ma már járnak, lassacskán beszélnek is, minket pedig az olaszok elleni meccs óta még mindig nem vert meg senki. 2018-tól Marco Rossival is a nulláról kezdődött a válogatott fejlődése. Egy olyan év után kellett talpra állítania a csapatot, amikor Andorrától és Kazahsztántól is kikaptunk. Az alapoktól kellett kezdeni mindent. A kezdeti bizonytalan lépések után aztán egyre ügyesebb, egyre tanulékonyabb lett a válogatottunk és lépésről lépésre eljutottunk odáig, hogy ma már beszédesek az eredményeink. És a szurkolók ahhoz vannak hozzászokva, hogy kimennek a teli Puskás Arénába és a válogatott majdnem mindig nyer: itthon az előző kilenc mérkőzésből nyolcat megnyertünk, egy döntetlen mellett, úgy, hogy a kilencből ötször még csak gólt sem kaptunk.

Ugyanakkor nem szabad odáig eljutni, hogy „a jót könnyű megszokni” kitétel a pályán lévőkre is átragadjon, mert az megelégedettséghez, elkényelmesedéshez vezethet. A koszovóiak ellen az első félidőben kezdett úgy tűnni, hogy mindenki teszi-veszi a labdát és közben arra vár (főleg az elöl lévők), hogy „majd a Szoboszlai megoldja valahogy...” A Koszovó elleni meccset megelőző négy mérkőzésen nyolc gólt szereztünk és mindegyikhez volt köze Szoboszlai Dominiknak. Négy gólt lőtt, három gólpasszt adott, egyszer pedig az ő lepattanó szabadrúgásából talált be Nagy Ádám. Ezek után persze joggal bízik mindenki a fantasztikust idényt produkáló csapatkapitányunkban, de mindenkinek, aki lehetőséget kap a pályán, annak hozzá kell tennie a magáét, védekezésben és támadásban is. Az első félidőben az amerikai klubjában amúgy vezérnek számító Gazdag Dánieltől egyetlen olyan egyéni villanást sem láthattunk, amelyben meglett volna a gólszerzés lehetősége, de ugyanezt elmondhatjuk Ádám Martinról vagy a középpályások közül Callum Stylesról vagy Nagy Ádámról is.

Hozzá kell tenni, hogy Sallai Roland kisebb sérülés miatt kiesett a csapatból (ahogy Kerkez Milos is), és ahogy Rossi a meccs utáni sajtótájékoztatón is elmondta, ha Szoboszlai vagy Sallai nem tud játszani, nincsenek hozzájuk hasonló minőségű támadójátékra képes futballistáink, a hiányuk egyértelműen érződni fog a játékunkon – ezt láthattuk az első félidőben. Másrészről a „Misternek” abban is igaza van, hogy akármennyire is megy a szekér mostanában, a magyar válogatott még nem tart azon a szinten, hogy elvárhassuk, kilencven percen keresztül végig irányítson, végig jól játsszon egy mérkőzésen.

A második félidőben azonban már jött a „menetrend szerinti” Szoboszlai-gól (az előző három válogatott meccs mindegyikén betalált, összesen négyszer), de éppen azért jöhetett, mert a szünetben beállt Nagy Ádám helyére Schäfer András, aki új színt, lendületet tudott adni a támadójátékunknak, és nagyszerű passzal szolgálta ki a csapatkapitányt, de a gólhoz kellett a jobb oldali szárnyvédő, Bolla Bendegúz labdaszerzése is. A Rossi vezette magyar válogatottnak éppen ez, a csapatmunka jelentette a védjegyét az elmúlt években, hogy mindenki hozzáteszi a magáét a siker érdekében (Szoboszlai is arról beszélt a mérkőzés után, hogy mindenkire szükség van a győzelemhez). Ahogy azt a második gólnál is láthattuk, amikor Szalai Attila indította hátulról a támadást, majd Loic Nego kényszerítőzött a felfutó Lang Ádámmal, aki aztán a bal oldalon érkező Nagy Zsolt elé tálalt, a Puskás Akadémia játékosa pedig a rövid alsóba lőtt. Úgy szereztünk gólt, hogy csak védők értek labdába a támadás során, és négy meccs, illetve kilenc gól után először találtunk be úgy, hogy Szoboszlainak nem volt köze hozzá, labdába sem ért a támadás során.

A Liverpool középpályása elképesztő munkát végez a válogatottban, mert nemcsak elöl jeleskedik, hanem hátul is rendre besegít, a kirúgásainknál pedig sokszor ő vezeti fel a labdát, és miután lepasszolta, rohan előre, hogy felérjen a befejezéshez. Viszont muszáj őt tehermentesíteni, mert az Eb-n, főleg Svájc vagy Németország ellen, még nagyobb tempónál, ezt nem fogja végig bírni, ő sem gép. Baj nincs, mert a keddi mérkőzés második félidejében már újra azt az arcát mutatta a csapat, amiért tényleg érdemes meccsről meccsre megtölteni a Puskás Arénát.

És, ha az Eb-n végre összeáll a legerősebb magyar válogatott, Willi Orbánnal, Schäferrel, Sallaival és persze Szoboszlaival – sajnos most, márciusban, Willi Orbán múlt heti kiesése miatt erre eleve nem volt lehetőség –, akkor megvalósulhat amiről Szoboszlai beszélt a szurkolóknak még a montenegróiak elleni győzelem után: „ez csak a kezdet, és nyáron csinálunk egy olyat, ami felejthetetlen lesz.”

NEMZETKÖZI FELKÉSZÜLÉSI MÉRKŐZÉS
MAGYARORSZÁG−KOSZOVÓ 2–0 (0–0) 
Budapest, Puskás Aréna, 56 000 néző. Vezeti: Hategan (román)
MAGYARORSZÁG: Dibusz − Lang, Dárdai M., Szalai A. − Bolla (Nego, 68.), Nagy Á. (Schäfer, a szünetben), Styles (Vancsa, 84.), Nagy Zs. (Mocsi, 88.) − Gazdag (Kleinheisler, a szünetben) Szoboszlai − Ádám M. (Varga Barnabás, a szünetben). Szövetségi kapitány: Marco Rossi
KOSZOVÓ: Muric − Vojvoda, Am. Rrahmani, Aliti, Rrudhani (Hadergjonaj, 71.) − Idrizi (Loshaj, 83.), V. Berisha (Al. Rrahmani, 83.) − Zhegrova (Bytyqi, 64.), Muslija (Celina, 64.), Rashica − Muriqi (Rashani, 64.). Szövetségi kapitány: Franco Foda
Gólszerző: Szoboszlai (58.), Nagy Zs. (86.)

PÉNTEKEN JÁTSZOTTÁK
Magyarország–Törökország 1–0 (0–0)
Budapest, Puskás Aréna, 58 000 néző. Vezette: Frankowski (lengyel)
MAGYARORSZÁG: Gulácsi – Balogh B. (Dárdai M., 67.), Lang, Szalai A. – Nego (Bolla, a szünetben), Nagy Á. (Styles, 61.), Schäfer, Kerkez (Nagy Zs., 61.) – Sallai (Kleinheisler, 80.), Szoboszlai – Varga B. (Ádám M., 80.). Szövetségi kapitány: Marco Rossi
TÖRÖKORSZÁG: Günok – Celik (Aktürkoglu, 77.), Kabak, Akaydin, R. Yilmaz (Müldür, 27.) – Yüksek, Kökcü (Güler, 61.) – Akgün (Baris Yilmaz, 77.), Calhanoglu, Yildiz (Uzun, 77.) – Ünal (Yazici, 61.). Szövetségi kapitány: Vincenzo Montella
Gólszerző: Szoboszlai (48. – 11-esből)

 

 

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik