Videó: amikor Albert parádés gólt lőtt, és legyőztük az NSZK-t

Az 1954-ben elvesztett világbajnoki döntő után öt évvel látogatott először Magyarországra a nyugatnémet labdarúgó-válogatott. A berni fináléban szereplő csapatból a mieinknél a kezdőben egyedül a kapus, Grosics Gyula maradt hírmondónak, Bozsik Józsefet pedig – századik válogatottsága elérését segítendő – az utolsó negyedórára küldte be Baróti Lajos szövetségi kapitány. A továbbra is Sepp Herberger által irányított németeknél csak a döntőben két gólt szerző Helmut Rahn játszott a svájci vb-t megnyerő együttesből.

Az esős novemberi időjárás ellenére telt ház, 90 ezer néző látogatott ki a Népstadionba, ahol Tichy Lajos találatával már az első negyedóra végén előnyhöz jutott a magyar válogatott. A találkozó legemlékezetesebb mozzanatsora a második félidő elején jött el, amikor az ifjú Albert Flórián briliáns szlalomozásával négy védőt és a kapust becsapva lőtt a kapuba. Az MLSZ gondozásában megjelent Válogatott gyűjtemény című könyvben a szerzők a cselsorozatot a futballhistória egyik legragyogóbb szólójának minősítették. Ezt követte Sándor Csikar szintén mesterműnek nevezett gólja, majd ismét Tichy volt eredményes, ezúttal büntetőből. Bár a németek az utolsó tíz percben 1–4-ről 3–4-re kozmetikázták az eredményt, a magyar válogatottnak – igaz, nem tétmérkőzésen – sikerült visszavágnia a berni vb-döntőért.