Válogatott presztízs – Malonyai Péter jegyzete

Szinte pillanatok alatt elfogytak a jegyek a Puskás Aréna nyitó mérkőzésére, telt ház lesz tehát annak örömére, hogy megint lesz népstadionunk, vagy stadionja a népnek, ahogy tetszik.

Hatvanhat esztendővel az első megnyitó után lesz megint avatás, jelzésértékű, hogy nagyjából úgy hatvanhatezer vendég mondhatja majd el, hogy ott volt akkor, amikor az egykori aréna megújulva, átalakulva, a kor igényeinek megfelően kistafírozva újra a magyar futball szolgálatába állt.

Vendéget írtam, s nem drukkert, ami korántsem véletlen. Ugyanis társadalmi esemény a javából a november 15-i avató, így az is mindent feltesz arra, hogy ott legyen, aki még életében nem izgult végig egy NB III-as derbit, nem tudja, mióta volt s mikor szűnt meg a profizmus nálunk a régmúltban, ha azt mondom, „blaszkettő”, fogalma sincs, eszik-e vagy isszák, ahogy a Fősped Szállítók nevének hallatán is néz rám, mintha ufó lennék – magyarán csak presztízsfogyasztója a futballnak, jobban érdekli, látják-e őt a lelátón, mint az, hogy mit lát majd a pályán.

Nincs ezzel baj, pontosabban nincs több, mint minden más, az egész országot megmozgató divateseményen, igaz, nekem ez is sok. Amikor 1953 augusztusában felavatták a Népstadiont, szintén mindenki ott akart lenni, ám nem lehetett. Szelektálták, ki lehet boldog jegytulajdonos, hogy az élmunkások, a sztahanovisták, a pártvezérek a lista elejére kerültek, politika volt, mégpedig átkos. De a válogatás nem ördögtől való ötlet, nem lett volna baj, ha most azok viszik a prímet a jegyelosztásnál, akik a futballban alkottak maradandót, főszerepük, tevékeny részük van abban, hogy új otthonra lett szüksége a magyar labdarúgásnak. Ha úgy tetszik, a másik véglet.

Hogy Uruguayjal játszunk (negyedszer), rang, de szükségmegoldás is. A hagyományok – nálam mindenképpen – azt diktálnák, hogy Ausztria legyen az ellenfél (137 mérkőzés), esetleg Anglia „az évszázad mérkőzése”, a londoni 6:3 miatt, de álmodik a nyomor. Pontosabban a tradíciókra büszke drukker, mert korszerű világunkban kötelező játéknapok vannak, s november közepén Európa színe-java selejtez (Ausztria Észak-Macedóniával, Anglia Montenegróval játszik).

Hogy savanyú-e a szőlő, persze attól is függ, mi lesz az eredménye a meccsnek. Legutóbb, 1962-ben 1:1 volt a vége az uruk fellépésének, s Bozsik József búcsúmeccse miatt volt ünnep. Most Puskás „Öcsi” nevével fémjelezve lesz telt ház – jó lenne, ha a legismertebb magyar tisztelete jegyében a futball ünnepe lenne a jeles nap.

A játék presztízse legyűrné a divatőrületet.