Ész, bátorság és… – Bodnár Zalán jegyzete

Amikor ezeket a sorokat pötyögöm a klaviatúrán, szinte percre pontosan tíz napra vagyunk egy új válogatott sorozat nyitányától: március 21-én Szlovákia vár ránk az első Eb-selejtezőn. Annak a selejtezősorozatnak az első meccsén, amely nekünk talán sohasem látott fontosságú, hiszen a magyar főváros lesz az egyik házigazdája a 2020-as tornának.

Tíz nap. Szurkolóként milyen hosszúnak tűnik! Fontosabb kérdés, hogy szövetségi kapitányunk hosszúnak vagy rövidnek érzi-e? Mint mondja, az nagyon rövid lesz, amikor már együtt van a csapat: vasárnap vagy hétfőn megérkeznek a játékosok, kedden az amerikai légiósok, szerdán utazik a csapat Nagyszombatba, csütörtökön meccs… Ahogy barátságos mérkőzések híján ősszel, a Nemzetek Ligája küzdelmei során, úgy most sem lesz alkalma sokat kísérletezni Marco Rossinak.

Mint ahogy új játékosokat is csak éles bevetésen van módja kipróbálni. Pedig van új arc a keretben: mindannyian nagyon vártuk már, hogy mikor tartja végre eléggé érettnek Marco Rossi Szoboszlai Dominik beválogatását, és ez most megtörtént. A korosztályos válogatott meccseken rendre mindenkit elbűvölt rúgótechnikájával és korát meghazudtoló karizmájával, született vezérhez illő gesztusaival. Arról viszont keveseknek lehetett személyes élményük, hogyan teljesít hétről hétre klubjában, a Salzburg második csapatának számító Lieferingben. Nyilván a szakmai stáb figyelte tüzetesen, de azért némileg a kapitány is a sötétben tapogatózik, maga is úgy fogalmaz Szoboszlai formája kapcsán: „Modern és agresszív futball jellemzi a Salzburgot, ahhoz, hogy valaki bírja ezt a tempót, rettentő kemény edzésmunkára van szükség. Mivel Dominik megragadt a keretben, mi több, egyre több lehetőséget kap, nincs kétségem afelől, hogy kiváló állapotban van.”

Kérdés, hogy egy tizennyolc éves fiúnak a futballon jóval túlmutató jelentőségű szlovákok elleni meccsen vagy a vb-ezüstérmes horvátok elleni találkozón eljöhet-e a várva várt pillanat a bemutatkozásra. Nem azt mondom, hogy félteni kell a mély víztől, de ez a víz nemcsak mély, cápák is úszkálnak benne.

Ám izgalmas idők előtt állunk, amelyek bátor döntéseket kívánnak. Egyszerre sajnáljuk és irigyeljük Marco Rossit, hogy ilyen éles helyzetben kell egyszerre fiatalítania, csapatot építenie és nyernie. Azt nem kérdőjelezzük meg, hogy elég okos és elég bátor ehhez.

Ezért azt kívánjuk neki, ami ezeken túl a harmadik ismérve egy sikeres edzőnek: sok szerencsét!