Cserélnénk? – Deák Zsigmond jegyzete

Ez így nem mehet tovább! – adta ki a hangzatos jelszót a Sportske Novosti című zágrábi lapban Zlatko Dalic. Mitől is fogyott el a türelme a horvát labdarúgó-válogatott szövetségi kapitányának? A dicsőségesen kivívott 2018-as világbajnoki ezüstérem óta – július 15-én zajlott a 4–2-es francia sikerrel végződő döntő – délnyugati szomszédaink összesen nyolc mérkőzést vívtak, a mérleg három-három győzelem és vereség, valamint két döntetlen. Szó szerint közepes mérleg, mondjuk egy közepes csapatnak, Modricék számára viszont inkább átsomfordálásnak hat a saját maguk által magasra tett léc alatt. A spanyolok elleni 0–6 nagy pofon volt a Nemzetek Ligájában, ám sikerült visszavágni, az angoloktól ki lehet kapni a Wembleyben 2–1-re, a magyaroktól azonban ugyanígy a Groupamában a jelek szerint már nem. Tehát nyilvánvalóan a győzelmes rivális „minősége”, no meg a tétmérkőzés jelentősége váltotta ki a szakvezetőből a még nem konkretizált, de drasztikusnak szánt változtatási szándékot.

Így is cserélnénk velük! – mondják most bizonyára egyesek, nyilván nem a vasárnapi Eb-selejtezőre, hanem még a tavalyi vb-re gondolva. Pedig a sporttörténelemben előfordult már hasonló, csak épp fordítva. Az 1938-as világbajnokság után mi jártunk hasonló futballcipőben, ami sokkal jobban feltörte a lábunkat. A szintén 4:2-re elveszített finálét követő nyolc meccsen három döntetlen mellett öt vereséget szenvedtünk el, míg egy és negyedév múltán végre sikerült nyerni. (A másik, 1954-es ezüstünkre már nem jött ekkora hullámvölgy, még abban az esztendőben négy diadalt aratott az Aranycsapat „maradéka”.)

A párhuzam(os)ok tehát nem a végtelenben, hanem nyolc évtized múlva találkoztak, ettől még érthető Dalic mester dörgedelme. Nyilván nem szeretne túl korán az egykori magyar szakvezető, Dietz Károly sorsára jutni, akit 1939 nyarán, a vb-döntő Üllői úti barátságos visszavágója után – 3:1-re kaptunk ki az olaszoktól – söpört el a már korábban felhorgadó népharag. Ezt követően még Lengyelországban is vesztettünk, s csak azután jött a siker, a németek legyőzése.

Ebben az időpontban, 1939. szeptember 24-én pedig már zajlott a második világháború. Más idők jártak, inkább ne cseréljünk, minden szempontból jobb a békesség. Maradjon Dalic, s ha már feltétlenül szükséges, csak az október tizedikei horvát–magyar után sodorja el a népharag. Szigorúan fegyverek nélkül, inkább egy újabb váratlan vereség hatására.