Válogatott: „Az északírek ellen túl is teljesítettük magunkat”
„A magyar futball sajnos teljesen visszafejlődött – mondta Váczi Zoltán. – A mi időnkben még minden csapatban volt egy-egy olyan képességű irányító, aki válogatott szintű volt, sorolhatnám a neveket. De a védelemből sem hiányoztak a hasonló képességű játékosok, akik minimum válogatott szinten futballoztak. Akkor még nem voltak akadémiák, viszont volt ifi és serdülő bajnokság, ahol a gyerekek hamarabb hozzászoktak a ritmushoz. Tizenhét éves korukban pedig fel lehetett őket dobni a nagycsapatba, az edzők pedig fel merték őket vállalni, mert nem rúgták ki őket. Most azonban egy vereség elég az edzőnek, és már repül, hát persze, hogy nem merik megkockáztatni.”Váczi Zoltán. – A mi időnkben még minden csapatban volt egy-egy olyan képességű irányító, aki válogatott szintű volt, sorolhatnám a neveket. De a védelemből sem hiányoztak a hasonló képességű játékosok, akik minimum válogatott szinten futballoztak. Akkor még nem voltak akadémiák, viszont volt ifi és serdülő bajnokság, ahol a gyerekek hamarabb hozzászoktak a ritmushoz. Tizenhét éves korukban pedig fel lehetett őket dobni a nagycsapatba, az edzők pedig fel merték őket vállalni, mert nem rúgták ki őket. Most azonban egy vereség elég az edzőnek, és már repül, hát persze, hogy nem merik megkockáztatni.”
„Nem akarom bántani Pintér Attilát, mert ez nem az ő hibája. A hibás az, aki odarakta őt, de tulajdonképpen mindegy, hogy ennek a válogatottnak ki a szövetségi kapitánya, mert már nem azon a szinten futballozunk, sőt… Még azt is vállalom, hogy önmagunkat is túlteljesítettük ezzel a meccsel. Már nincsenek olyan játékosaink, akiknek vér lenne a pucájukban. A magyar játékos kimegy külföldre játszani a válogatottal, és ott beszarik. Szó szerint. Ezen a meccsen most azt láthattuk, hogy már itthon is elkezdtek görcsölni. Egy Dzsudzsák Balázsnak meg kellett volna tudni oldania ezt a feladatot, de sajnos válogatottként még egy jó meccse sem volt. Pedig neki kellene húznia ezt a csapatot, mert őt aztán a magyar labdarúgásban ajnározzák. Miközben még semmit nem rakott le az asztalra a válogatottban.
A legnagyobb különbség a mostani játékosok és az én generációm között, hogy mi még mertünk futballozni. Tisztában voltunk azzal, hogy mit tudunk, és csapatként játszottunk. Könnyű volt nekem a Vasasban játszanom, mert oda sem kellett nézzek, tudtam, hogy a Hámori Feri hová megy, és hogy a Galaschek Peti nekem passzol. Sokkal könnyebb így játszani. Pedig Pintér Attila tarthatott edzőtáborokat, de attól még nem lesz jobb, mert nincs alapanyag. És utánpótlásszinten ugyanez a helyzet, egyre gyengébbek vagyunk. És ez még nem is a legmélyebb pont.”
