Király Gábor: Mérföldkőhöz érkeztem
– Ha megtenné, hogy folytatja a névsort: Bozsik József, Fazekas László…
– Micsoda legendák… – mondta egy sóhajtás kíséretében Király Gábor.
A mérkőzést követően érkező gratuláló telefonüzenetek között egy tragikusat is talált Király Gábor: 37 évesen, gyógyíthatatlan betegségben elhunyt Alex Alves, korábbi berlini csapattársa.
„Megviselt a hír – fogalmazott a kapus. – Sokat játszottunk együtt, remek ember és kiváló futballista volt. Az egyik német lap csütörtöki számát lapozgatva is szomorúság töltött el: amíg az egyik cikk a nyolcvanhetedik válogatottságomról szólt, a másik Alex Alves haláláról. Borzasztóan sajnálom, ami vele történt. Abba pedig inkább bele sem gondolok, hogy egyidős vagyok vele...” |
– De ki következik utánuk a sorban?
– Ha jól tudom, immár én.
– Tehát ön is legenda?
– Még hogy én? Nem, nem.
– Miért nem? Hiszen a nyolcvanhetedik válogatottságával fellépett az örökrangsor harmadik helyére.
– Ne várja tőlem, hogy magamat megítéljem. Nem az a feladatom, hogy eldöntsem, Király Gábor legenda-e vagy sem. Az én dolgom az, hogy mindig mindenhol a maximumot nyújtsam. Ahol számítanak rám, ott kell helytállnom – futballistaként éppúgy, mint családapaként.
– Maradva a játékosnál, ön előtt vannak első válogatottságának legfontosabb pillanatai?
– Természetesen. A szerdai mérkőzés közben be is villant egy kép az osztrákok elleni sikerről. Ápolás miatt szünetelt a játék, amikor eszembe jutott, hogy már tizennégy éve is én állhattam a válogatott kapujában. Szerencsére több idő nem jutott nosztalgiázni, mert folytatódott a meccs… Mindemellett a bemutatkozásom kapcsán sohasem feledem, hogy amikor úton voltunk az Ernst Happel Stadion felé, körbenéztem a buszon, és akkor döbbentem rá: mögöttem két sorral Illés Béla ül, akinek a kilencvenegyes szombathelyi Európa-bajnoki selejtezőn még én szedtem a labdát. Hirtelen átfutott az agyamon, mit is keresek én itt?! Aztán nyertünk három kettőre, mások mellett Béla két góljának köszönhetően.
| 1. Bozsik József | 101 mérk. |
| 2. Fazekas László | 92 |
| 3. Király Gábor | 87 |
| 4. Grosics Gyula | 86 |
| 5. Puskás Ferenc | 85 |
| 6. Garaba Imre | 82 |
| 7. Mátrai Sándor | 81 |
| 8. Gera Zoltán | 77 |
| Sipos Ferenc | 77 |
| 10. Bálint László | 76 |
| Bene Ferenc | 76 |
| Fenyvesi Máté | 76 |
| Juhász Roland | 76 |
| Az aktív labdarúgókat vastaggal jelöltük. | |
– Mintha ön is hárította volna Toni Polster tizenegyesét.
– Valami rémlik…
– Nyolcvanhetedik válogatottságával Grosics Gyula elé került.
– Bocsásson meg, hogy közbevágok, de nem venném a bátorságot arra, hogy kijelentsem: Grosics Gyula előtt állok. Jó, megdöntöttem a rekordját, de a rekordok azért vannak, hogy időnként valaki túlszárnyalja őket. Mondok valamit. Utánanéztem, Gyula bácsi csúcsa ötven évig élt. Elképesztő! Ezért is tisztelem őt annyira. Úgyhogy az én szememben ő továbbra is a legendás Fekete Párduc marad. Ugyanúgy tisztelem, mint eddig.
– Mit gondol, az ön rekordját is fél évszázad elteltével adják át a múltnak?
– Áh! Biztos, hogy hamarabb.
– Kérdés, utódjának hány mérkőzés kell a csúcsdöntéshez?
– Az nyilvánvaló, hogy mérföldkőhöz érkeztem. Lehet, hogy nyolcvanhét lesz a vége, amiként az is megeshet, hogy néhány találkozó még jut nekem. Nem vagyok nagy ereklyegyűjtő, de az első válogatott dresszemet, valamint eddigi klubjaim egy-egy szerelését gondosan őrzöm, és a kollekció most bővül a szerdán viselt mezemmel. Azért bízom abban, hogy a nemzeti együttesben nem ez volt a búcsúmeccsem.
HA ARRA IS KÍVÁNCSI, KIRÁLY GÁBOR MIRE A LEGBÜSZKÉBB AZ ELMÚLT ÉVEKBŐL ÉS MELY SZITUÁCIÓKRA EMLÉKSZIK A MAI NAPIG, KERESSE A TELJES INTERJÚT A PÉNTEKI NEMZETI SPORTBAN!
