Adalékok nélkül – Malonyai Péter jegyzete

MALONYAI PÉTERMALONYAI PÉTER
Vágólapra másolva!
2021.01.26. 23:46

Salzburg (Mozart), Lipcse (Tamás-templom, Bach), Párizs (Louvre, Eiffel-torony), London (Big Ben, Tower) – fantasztikus európai körút, ahány város annyiféle kultúra, hétköznapok, vérmérséklet. Természetesen idő kell hozzá, minél több, annál jobb.

Nos, Lőw Zsolt a hetedik évben jut el Londonba, igaz, nem turistaként. De ez csak tetézi az élményeket, hiszen különleges környezetbe csöppen, elvégre az angol futball, a játék őshazája nem akármilyen közeg.

Az aktuális hír ugyanis, hogy Thomas Tuchellel a Chelsea-hez mennek. Mondanám, hogy kihívás, de ezt a közhelyet speciel hagyjuk, hiszen a többi városban is a siker reményében hívták, Tuchel meg különösen arról híres, hogy csak a legmagasabb nívó érdekli. Ehhez kell neki társként az újpesti fiú, ami önmagában is elismerés.

Rang – a javából.

Nem mellesleg az is, hogy ő az első magyar edző, aki Angliában dolgozhat. Volt rá kísérlet még 1954-ben, amikor a Grimsby Town szerette volna megszerezni Berkessy Elemért, de hiába tartották a klubnál, hogy módszerei újszerűek, egyúttal hasznosak, az egykori ferencvárosi és barcelonai futballista végül nem kapott munkavállalási engedélyt.

Nos, Lőw előtt most megnyílt az út. Ha esetében – mint Berkessynél – az angol szövetség referenciája a követelmény, az FA lehet akármilyen vaskalapos, nem mondhatja, hogy: ugyan, mire lenne nekünk jó a magyar edző?! Ha másért nem, hát az eredményei miatt is csak rábólinthatnak Lőwre, hiszen valamennyi városban letette a névjegyét, legyen elegendő csak a londoniak szemében történelmileg örök szálkát, Párizst említeni, ahol Tuchellel és a PSG-vel alig több mint két év alatt hat trófeát nyert, és tavaly Bajnokok Ligája-döntőben ülhetett a kispadon.

Megjegyzem, nem először írok az utóbbi időben Lőwről, és – ha már itt tartunk – Dárdai Pálról meg Szoboszlai Dominikról, mondják is néha, hogy ugyan, minek ez a sok szó, ám úgy tartom, vannak dolgok, amelyeket nem lehet megunni. Mint a korabeli reklámok szerint a tejet, a tejfölt. A valódiról beszélek, nem a „reggeli ital” néven elhíresült műanyagokról. A hasonlat élő, mert az említett honfitársaim is valódiak. Semmi kamu, mellébeszélés nincs, pacekba nyomják, tudják, mit akarnak, s teszik is, ráadásul olyan dolgokra esküsznek, amelyeket nem lehet a világhálón beszerezni, nem divatcikkek mostanság (hűség, barátság például).

Adalékanyagok nélkül hódítanak a piacon.

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik