Kocsis Gergő a játékot és a sarki fény látványát is élvezi
NINCS SZEM ELŐTT a tavaszi-őszi lebonyolítású finn liga, pedig az élvonalban van magyar szál: a védőként és középpályásként is bevethető Kocsis Gergő az FF Jaróban futballozik, s hétvégén az idény egyik legfontosabb bajnokija vár rá.
„A Mariehamn ellen lépünk pályára idehaza, s ha nem kapunk ki, maradunk a tizenegyedik, osztályozós helyen, de ha vereséget szenvedünk, akkor sajnos kiesünk az élvonalból, ám erre persze gondolni sem akarunk – mondta lapunknak Kocsis Gergő, a korábban az MTK Budapestben, a Debreceni VSC-ben és legutóbb a Videoton FC Fehérvárban szereplő 32 éves játékos. – Nekünk elég a döntetlen, mert két ponttal előzzük meg szombati ellenfelünket. Már a múlt héten elfogyott az összes, vagyis négyezer jegy a bajnokira, nagy a várakozás a húszezres városban, s nem akarunk csalódást okozni a drukkereinknek. Ha a tizenegyedikek maradunk, osztályozó vár ránk a finn második liga második helyezettjével, az ezüstéremre a PK-35 és a Haka is esélyes. Két meccsen dőlhet el a sorsunk, de ne szaladjunk ennyire előre, először még a Mariehamn vár ránk.”
Hogyan kerül(hetet)t a finn első ligába Kocsis Gergő?
„A Videotonnal sajnos nem sikerült megállapodnunk a szerződésem meghosszabbításáról, de ezután a Fehérvárral kapcsolatba kerülő, lehetséges portugál befektető jelezte, számítana rám, ezért kivártam. Az ügyletből semmi sem lett, én pedig két szék közt a pad alá estem, több ajánlatot is elutasítottam. Ezután érkezett a finn lehetőség: a csapat nehéz helyzetben volt, a kiesés ellen harcol, ebben a szituációban kellett segítenem. Mind az öt bajnokin játszottam, úgy érzem, segítettem, a legutóbbi három meccsen öt pontot szereztünk. A körülmények kiválóak, sok helyen új stadiont láttam, a miénk is korszerű, a Vasaséhoz hasonló. A legtöbb helyen modern, azaz hibrid műfüvön játszunk, jó rajta futballozni, nem terheli meg a lábat. Északon a műfű nem meglepő, ilyenkor éjjelente már fagy, s napközben is alig kúszik nulla fok fölé a hőmérséklet, és ugye télen szinte egész nap sötét van, most is csak reggel kilenc körül bukkan fel a nap. A Jakobstadban élők nagyon rendesek, türelmesek, ha az autóba kerestem gyerekülést, öt csapattársam jelezte, ne vegyek, adnak szívesen. Angolul beszélek mindenkivel, idekint a boltos néni is érti, mit szeretnék. A feleségemmel és a tizenöt hónapos kislányunkkal élvezzük az ittlétet, teljesen más világba csöppentünk: kiülni a szabad ég alá és nézni a sarki fényt, nem mindennapi élmény…”
A játékos már novemberben szabaddá válik, mert lejár a szerződése.
„Az is benne van a pakliban, hogy maradunk. Az osztályozót követően január közepéig megáll az élet, utána kezdődik a felkészülés az áprilisban startoló bajnokságra. A zord időjárás miatt fedett stadionban zajlik a felkészülési munka. Büszke vagyok arra, hogy közel a harmincháromhoz jó liga első osztályában játszhatok. Az a legfontosabb, hogy maradjunk bent az élvonalban, aztán meglátjuk, mit hoz a jövő.”
