Csiszár Henrietta: Az Internazionaléhez képest is szintet léptem

– Lassan egy hónap telt el azóta, hogy csatlakozott az Atlético Madridhoz. Hogyan érzi magát?
– Nagyon jól, amióta csak megérkeztem, gördülékenyen mennek a dolgok, amihez eddig nem igazán voltam hozzászokva – válaszolta lapunknak Csiszár Henrietta. – A körülmények a pályán és azon kívül is kiválóak, még az előző klubomhoz, az Internazionaléhoz képest is, úgyhogy mondhatom, szintet léptem.

– A milánói klubtól úgy távozott, hogy lejárt a szerződése?
– Igen. Az Atlético Madrid már egy éve ki akart vásárolni, valamint a télen is megkeresett, de mindig elutasítottam. Úgy éreztem, nem fejeztem be a munkát az Interrel. Tavasszal viszont olyan ajánlatot tett elém a spanyol klub, amire már nem lehetett nemet mondani.

– Elkezdett már spanyolul tanulni?
– A klub biztosít tanárt, de egyelőre nincs idő rá. Annyira sűrű a programunk, hogy csak a bajnokság kezdetét követően kezdődik az oktatás. Szerencsére beszélek olaszul, így sok mindent megértek. Azt viszont kicsit szomorúan tapasztaltam, hogy a spanyol lányok nem beszélnek olyan jól angolul, mint az olaszok.

– Hogyan fogadták a játékostársak?
– Nagyon kedvesen, amolyan spanyolos lazasággal. Hasonlóan az olaszokhoz, itt is tartanak beavató estet az újoncoknak, amelyen táncolni vagy énekelni kell. Nem arra kíváncsiak, ki mennyire jó, az egész lényege, hogy megmutassuk magunkat.

– Mit választott: az éneket vagy a táncot?
– Az éneklést, azt hiszem, így jártak jobban a többiek… Egy svájci válogatott lánnyal együtt adtuk elő a „Sara perché ti amo”-t, igyekeztünk olyan dalt választani, amit sokan ismernek és jó a hangulata. Azonban nálunk is nagyobb sikere volt a szakmai stábba újonnan érkezőknek. Az egyik napra kiírtak egy motivációs tréninget, és mialatt a játékosok roppant komolyan ültek, várva a kezdést, egyszer csak beszaladtak a terembe jelmezbe öltözve, és elkezdtek táncolni, énekelni. Annyira szürreális volt a látvány, hogy potyogott a könnyünk a nevetéstől. Kérdeztem a többieket, ez mennyire megszokott Spanyolországban, és azt mondták, mindenhol így van. Az emberek jó értelemben véve kicsit őrültek itt, de ez az egyensúly kell ahhoz, hogy jól menjen a munka.

– A spanyol bajnokságot az elmúlt években a Barcelona és a Real Madrid uralta, meg lehet fogni ezt a két csapatot?
– Az Atlético Madrid legutóbb hét éve nyert bajnokságot, utána a Barcelona átvette az irányítást, és sorozatban szerezte meg a bajnoki címeket, Bajnokok Ligája-trófeákat. A különbség mostanra elég nagy lett, de tudni kell, hogy a katalánok költségvetése hétszerese az Atléticóénak. Ezzel nehéz versenyezni, ahogy azzal is, hogy az akadémiájukon sorra nevelik ki az olyan játékosokat, akik bárhol megállják a helyüket. A Real Madridnál ez nincs meg, ott hat éve működik a női csapat, összevásárolják a játékosokat, akiket aztán próbálnak csapattá gyúrni.

– Az Atlético Madrid melyikhez áll közelebb?
– Az Atléticónak jóval nagyobb a történelme, mint a Real Madridnak, a Barcelonával pedig leginkább a büdzsé miatt nem veheti fel a versenyt. Viszont ami nagyon kellemes meglepetés volt, hogy a B-csapatunk ellen játszottunk egy edzőmeccset, és az oda tartozó U23-as lányok elképesztően ügyesek voltak. Az akadémián tehát nálunk is kiemelkedő a munka, ráadásul most a motiváció is hatalmas. A csapat az előző bajnoki idényben csak az ötödik helyen végzett, így nem indulhat a Bajnokok Ligájában, a frusztráció pedig sikeréhséggé változott. A Barcelonától több játékos távozott a nyáron, a Real Madrid kicsit átalakult, bízunk benne, hogy meg lehet őket fogni.

– A spanyol élvonal augusztus végén kezdődik, az első három fordulóban idegenben játszanak a Real Madriddal és a Barcelonával is. Ez jó vagy inkább rossz?
– Nevettünk rajta, amikor megláttuk a sorsolást, de én nem bánom. Ha ennyire az elején kikapunk a Real Madridtól és a Barcelonától, nem történik semmi, persze nagyon feldobná a csapatot, ha sikerülne nyernünk. A szakmai stáb sem tűzte ki ezt célként, sokkal fontosabb, hogy lássák, jó irányba halad a csapat.

– Spanyolországban mennyivel más a női futballt körülvevő közeg, mint az olaszoknál?
– Teljesen elütnek a körülmények. Az Atlético Madrid női csapatának saját stadionja van, amit Olaszországban kevés klub mondhat el. Az Interrel műfüves pályán edzettünk, majd füvön játszottunk, itt ugyanott készülünk, ahol a hazai mérkőzéseket is rendezzük. A stadion háromezer szurkolót fogad be, ami lehet, kicsinek tűnik, de teljesen más telt ház előtt futballozni, mint, mondjuk, egy nagyobb arénában, ahol elvesznek a nézők. A játékosok hozzáállása is teljesen más. Több olyan csapattársam van, akik U17-es, U19-es Európa-bajnokok, esetleg U20-as világbajnokok, nekik a siker természetes. Nekem ez döbbenetes, mert magyarként csak álmodhatok arról, hogy a válogatottal egyszer kijussunk valahová, itt pedig ilyen „gyerekekkel” vagyok körülvéve. Igyekszem ezt kihasználni, magamba szívni a profizmust, és a tapasztalatommal segíteni a fiatalokat.

– Ha már a válogatott szóba került, közeleg a Hollandia ellen világbajnoki pótselejtező: csapatkapitányként mit vár az októberi párharctól?
– Hollandia 2017-ben Európa-bajnokságot nyert, játékosai minden támogatást, elismerést megkapnak. A női futball ott évtizedekkel jár előttünk, de nyilván profi sportolók vagyunk, mindent megteszünk. Igyekszünk helytállni, az biztos, hogy a szakmai stábtól a lehető legjobb felkészülést kapjuk meg.

– A női válogatott szövetségi kapitánya, Szarvas Alexandra egy interjúban azt mondta, hogy Csiszár Henrietta a női válogatott számára olyan, mint a férfiaknak Szoboszlai Dominik. Mit szól ehhez?
– Nagyon jólesett az elismerése. Kicsit meg is hatódtam, ugyanis Magyarországon az emberek még mindig csak a férfi focit látják. Hiába játszom több mint tíz éve külföldön, és voltam a Leverkusen, majd az Internazionale csapatkapitánya, amikor az Atlético Madridhoz szerződtem, nem igazán volt forró a telefon, hogy beszéljenek velem. Ez kicsit elszomorít, mert közben hasonló munkát teszek a futballba, mint mondjuk, Szoboszlai Dominik. Büszke vagyok, hogy a pályafutásomban ilyen szintre tudtam eljutni, és remélem, a női futballt egyszer odahaza is a helyén kezelik.