„Már az elején tudtam, hogy a Salzburgot választom” – Szoboszlai Dominik útját járná be Redzic Damir

– A téli átigazolási időszakban több klub is vitte volna, hallani lehetett a Rangers, a Celtic, az FC Köbenhavn és a Salzburg érdeklődéséről is. Miért éppen az osztrák élklub?
– Valójában már az elején tudtam, hogy a Salzburgot választom – mondta lapunknak adott interjújában a 22 éves, egyszeres magyar válogatott Redzic Damir, aki a DAC-ot elhagyva 2030-ig írt alá kedden az osztrák bajnokságot vezető együtteshez. – Sok kérőm volt a télen, jólesett az érdeklődés, de éreztem, ide kell jönnöm, itt tudok a legtöbbet fejlődni. Az is közrejátszott a döntésemben, hogy sok olyan játékos szerepelt Salzburgban, aki később továbblépett az öt európai élbajnokság egyikébe és most a világ legjobbjai közé tartozik.

– Szoboszlai Dominik példája is eszébe jutott?
– Még szép! Amikor tavaly Marco Rossi szövetségi kapitány meghívott a válogatottba, madarat lehetett velem fogatni. Nagyon vártam, hogy együtt készülhessek Dominikkal és persze a többiekkel. A hozzá hasonló sztároktól rengeteget lehet tanulni, példakép mindannyiunknak. Szeretném hozzá hasonlóan én is megfelelő ütemben venni a lépcsőfokokat, nem siettetve semmit.

– Szerdán edzett először új csapatával. Milyen volt?
– Rendkívül intenzív. Nem volt hosszú a tréning, de annál pörgősebb. Jó volt a többiekkel találkozni, mindenki kedvesen fogadott, remélem, hamar beilleszkedem. Edzés után sem volt pihenő, újabb fotózás következett, körbevezettek az edzőközpontban, szóval nem unatkoztam.

– Az elmúlt másfél-két évben rengeteget fejlődött, ugrásszerűen javult a teljesítménye. Minek köszönhető?
– Márciusban leszek huszonhárom éves, de egy életre megtanultam, az egészségnél nincs fontosabb. Korábban sok sérüléssel bajlódtam, genetikailag sajnos mind a két combhajlító izmommal gond volt. Sokat szenvedtem velük, míg Finnországban meg nem műtött egy specialista. Amióta teljesen rendben vagyok, csak a labdarúgásra koncentrálhatok – végre játszom, és élvezem a futballt.

– Pécsen született, alig múlt ötéves, amikor Harkányban kezdett futballozni, édesapja mindent megtett, hogy sikerüljön megvalósítani az álmait. Mit szólt a salzburgi lehetőséghez?
– Apuval szoros a kapcsolatunk, nyugodtan mondhatom, ő egyben a legjobb barátom. Amikor kedden aláírtam a szerződésemet, örömében elsírta magát. Az ügynökeim mellett ő is itt volt velem Salzburgban, azt hiszem, büszke rám. Annak idején a házunktól majdnem fél óra autóútra volt a harkányi focipálya, a mai napig emlegeti, mennyit vitt edzésre. Nagyon örül, hogy újabb lépcsőfokot tudtam ugrani, a papírok aláírása után aztán rögtön hívtuk a szüleimet, édesanyám és a két testvérem is boldogok, hogy ide kerültem. Apu azóta már hazament, én meg amíg nem találok megfelelő lakást, szállodában maradok.

– Édesapja kritikus önnel, vagy inkább biztatja?
– Apu bosnyák származású, de anyanyelvi szinten beszél ő is magyarul, megszoktam, hogy először a negatívumokra hívja fel a figyelmemet. Tudom, csak az vezérli, hogy még jobb legyek – igyekszem megfogadni a tanácsát.

– Mi a legfontosabb most a Salzburgnál?
– Szeretném minél hamarabb felvenni a ritmust, mert az már az első edzésen kiderült, keményebb a tempó. Jó lenne minél többet pályára lépni a tavasszal, és azt sem bánnám, ha jönne néhány gól és gólpassz. Az osztrák bajnokság hasonlít a németre, Szoboszlai Dominik is a Bundesligába ment innen tovább, meglátjuk, nekem mit tartogat a jövő.