Sallói Dániel nem kezdte rosszul a 2025-ös MLS-idényt, tíz bajnokin négyszer is eredményes volt a Sporting Kansas Cityben, és az ötgólos Dejan Joveljics mögött második helyen áll a góllövőlistán.
Idei legjobb teljesítményét a San Jose Earthquakes ellen 5–3-ra megnyert mérkőzésen nyújtotta, amikor két gólt szerzett, és közel állt a harmadikhoz. Akkor azzal viccelődött, hogy biztosan kap egy SMS-t az apjától, Sallói Istvántól, hogy miért nem tudta jobban befejezni azt a helyzetet. De végül nem ezzel kezdődött az üzenet.
„Először is gratulált nekem, valamint nevetett azon, hogy ezt szóba hoztam.”
Sallói családjának Magyarországon fél ötkor kellett kelnie, hogy láthassa a meccset, és ez a támogatás mindig fontos volt a négyszeres válogatott támadó számára.
„Apu száz százalékig próbál támogatni, de a szüleimnek az a legfontosabb, hogy önmagam legyek. Apu egyébként mindig küld klipeket arról, hogy egyes helyzeteket más játékosok hogyan fejeznek be, ez nagyon hasznos a pályafutásomban.”
Nagyon fiatalon elkerült Magyarországról.
„Korán profivá kellett válnom, őszintén kellett megítélnem a játékomat, anélkül kellett dolgoznom a távolban, hogy bárki is fogta volna a kezemet.”
Sallói hozzátette, hogy Kansas City tíz év alatt az otthona lett, és most már csapatkapitány, vezéregyéniség a klubnál. Mindig vágyott erre, de sosem vette magától értetődőnek. A Sportingnál olyan vezéregyéniségek voltak, mint Matt Besler, Roger Espinoza, Graham Zusi vagy Johnny Russell, és ő próbál a nyomdokaikba lépni.
„Néha nekem is szükségem van arra, hogy valaki felemeljen, ám aztán hirtelen olyan helyzetbe kerülök, hogy a csapat támaszkodik rám. És ez nagyon nehéz. De vannak más vezéregyéniségek is a csapatban, gyakran beszélünk egymással, és próbálunk valamilyen módon együtt irányítani.”
És hogy mire a legbüszkébb?
„Az összes győzelemre, a megdöntött rekordokra, és visszatekintve arra, hogy mennyi mindent elértem itt.”