– Gyök alatt tizenhat?
– Elsőre nehezebb kérdést vártam… – könnyebbült meg Torghelle Sándor. – Egyébként négy.
– Tudja, miért kezdtem ezzel?
– Hogyne tudnám! A spanyolországi edzőtáborban a szakmai stáb mixelte a futballt és a matematikát. Megesett, hogy a gólvonal elé tíz felszámozott bóját állítottak, és a labdavezetést követően azt kellett eltalálnunk tizenhat méterről, amelyiknek a számát bekiabálták. Ahogy bemelegedtünk, csavartak egyet a dolgon: nem azt üvöltötték be, hogy három vagy hat, hanem azt, hogy gyök alatt kilenc vagy négy meg kettő. Szóval, összetett feladat volt, de amilyen szórakoztató, olyan hasznos: minél jobban koncentrált az ember, annál több pontot szerzett. Szerencsére nekem is jól ment, osztottam-szoroztam, aztán kilőttem a bóját.
– Mivel felkészülési találkozón szereztem a gólt, nincs jelentősége. Habár valamelyest mégiscsak számít, végtére is jobb úgy készülni a hétvégi bajnokira, hogy az edzőmeccsen eredményes az ember, mintha orrba rúgná magát.
– Egy hetet töltöttek a spanyol tengerparton. Gyanítom, nem olvasással és sakkozással múlatták az idejüket.
– Jól sejti. Kellemes időnk volt, húsz Celsius-fok, mégis alaposan megizzasztottak minket. Irtózatosan keménynek mégsem nevezném az elvégzett munkát: bár pörgős tréningeken vettünk részt, az erőnlétre nem most mentünk rá. Az utolsó tétmeccsünket december tizenkilencedikén játszottuk, azt követően kaptunk nyolc nap pihenőt, de huszonnyolcadikán már újfent edzettünk, vagyis arra nem volt idő, hogy valaki leépítse magát.
– Mit remél a tavasztól?
– Az a célom, hogy minél több időt töltsek a gyepen, és természetesen eredményesebb legyek, mint az ősszel.
– Amikor egy gólt szerzett… Igaz, azt sarokkal.
– Elhiheti nekem, inkább rúgok hármat egy centiről, mint egyet sarokkal. A lényeg, hogy a Düsseldorf hasznára legyek.
A TORGHELLE SÁNDORRAL KÉSZÍTETT TELJES INTERJÚT – AMELYBEN ELÁRULJA, HOGYAN REAGÁLTAK A VEHEMENS FORTUNA-DRUKKEREK A SOROZATOS VERESÉGEKRE – ELOLVASHATJÁK A CSÜTÖRTÖKI NEMZETI SPORTBAN!
