Az aranylabdás legenda, George Best nyomában

Kopog az eső, hűvös az idő, fúj a szél. Észak-Írország fővárosában, Belfastban ez nemigen lep meg senkit, az utcán néhányan (így is…) rövidnadrágban sétálgatnak. Annak, hogy a magyar válogatott hétfőn Nemzetek Ligája-mérkőzést játszik a Windsor Parkban, szinte nyomát sem látni, egy felirat, egy tábla, egy plakát sem hirdeti a közelgő összecsapást. Érthető, hiszen az ország nem a labdarúgásáról volt ismert. Belfastban építették és bocsátották útjára a tragikus sorsú Titanic óceánjárót, az országban forgatták a népszerű Trónok harca tévésorozat számos jelenetét, és akad 1608 óta működő whiskey-lepárló üzem is – ezek sokkal inkább megmozgatják a helyieket, és az ide érkező turistákat, mint bármilyen futballista, vagy labdarúgócsapat.

Az egyetlen kivétel – George Best.
 

Az északírek aranylabdás játékosa Belfast délkeleti negyedében nőtt fel, és tizennégy éves koráig, ameddig Bob Bishop, a Manchester United megfigyelője fel nem fedezte, itt kergette a labdát. A szülői ház a mai napig áll, és egyáltalán nem lóg ki a Burren Way vörös téglás, tipikusan „angolosan" épített épületei közül: azt, hogy a 16-os szám alatt nevelkedett az ország valaha élt legkiválóbb labdarúgója, mindössze kis emléktábla hirdeti, távolról nehezen kivehető, kissé elmosódott feliratával. A csendes, barátságos környéken alig kell néhány métert sétálni a hatalmas füves területig, amelyen gyerekként éjt nappallá téve rúgta a labdát – a helyszínen most egy korláttal körbekerített futballpálya áll békésen tollászkodó sirályokkal és a környéken kutyát sétáltató helyiekkel.

„George Best? Nagyon szerette az italt! Nem úgy, mint ő… – mutat nevetve vörös orrú cimborájára egy idős északír úriember, amikor arról kérdezzük, mire emlékszik a helyi legendáról. – Élőben sajnos nem láttam játszani, mivel fiatalon elhagyta Belfastot, és utána pályafutásának a legjobb éveit Angliában, a Manchester Unitedben töltötte. Fantasztikus futballista volt, a maiak a nyomába sem érhetnek.”

Az északírek ugyanakkor nem elsősorban a „vörös ördögök” szentháromsága, a legendás Denis Law-val és Bobby Charltonnal alkotott trió tagjaként őrzik az emlékezetükben George Bestet, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a futballpálya közelében található hatalmas falfestmény, amely világos zöld, északír címeres mezben ábrázolja. Az alkotást az utcáról nehéz teljes méretében megtekinteni, mivel a lakóházak nagyon szorosan körbefogják, ám miközben éppen erről tanakodunk, kitárul az egyik ház ajtaja, és egy idős hölgy felajánlja, menjünk be nyugodtan a hátsó udvarba, kinyitja nekünk a kaput.

„Jöjjenek csak nyugodtan, sejtettem, miért nézik annyira azt a falat” – mondja, majd amikor meghallja, hogy honnan és milyen eseményre érkeztünk, hozzáteszi, hogy őt sosem érdekelte igazán a futball, de ha már itt vagyunk, reméli, nyer a magyar válogatott, és jó élménnyel utazunk haza. A helyiek kedvessége igazán jólesik a szomorkás időben, rögtönzött George Best-túránk folytatása előtt.

A Manchester United ösztönös zsenijének pályafutása bővelkedett csúcspontokban, elég csak az 1968-as, 4:1-re megnyert BEK-döntőben a Benficának lőtt gólját, az ugyanebben az évben megnyert Aranylabdát vagy az 1965-ben és 1967-ben elért angol bajnoki címeket említeni, magánélete viszont zaklatottan telt. Miután 28 évesen, 1974-ben távozott a manchesteri klubtól, bejárta a világot, de jelentős sikereket már nem ért el. Az sem jelentett meglepetést, hogy az 1982-es világbajnokságra kijutó északír válogatott keretéből is kimaradt. Hírhedten hedonista életmódot folytatott, életére leginkább az alkoholizmus nyomta rá a bélyegét, visszavonulását követően pedig semmi sem ösztökélte önmegtartóztatásra, fegyelemre. A kétezres évek elején májátültetésen is átesett, 2005 novemberében Londonban hunyt el.

„Angliából származom, így különösebben nem érdekel az északír futball, de George Bestről természetesen hallottam. Legalább annyira szerette a nőket, mint az alkoholt – jegyzi meg a taxisofőr, miközben a futballista végső nyughelye, a belfasti Roselawn temető felé veszi az irányt. – A válogatott futballt nemigen követem, mivel az angolok mindig csalódást okoznak, a klubok közül pedig a Manchester Unitednek szurkolok. George Besthez hasonló egyéniség nincs már egy ideje a csapatban, a jelenlegi keretből Kobbie Mainoo a kedvencem. A mestere annak, hogyan lehet kis területen bánni a labdával, és mer cselezni. A mai futballal a legnagyobb gond, hogy hiányoznak az egyéniségek. Mindenki annyira fél a labda elvesztésétől, hogy nem mer vállalkozni és inkább a biztos passzt választja, így a legtöbb meccs unalomba fullad.”

Amennyire jó a rálátása a futballra a sofőrünknek, legalább annyira tanácstalan, amikor arról kérdezzük, merre találjuk George Best sírhelyét. Némi kutatómunkát követően azért sikerül hozzávetőleg meghatározni, merre lehet, így útnak indulunk. Az eső továbbra is kérlelhetetlenül zuhog, a sírkövek szinte teljesen egyformák, így jó negyedórába telik, mire rábukkanunk. A márvány ugyanakkora méretű és formájú, mint a körülötte lévők, egyedül a köré helyezett emléktárgyak utalnak arra, ki is nyugszik alatta. 

Egy Manchester United-sapka, egy szurkolói sál, kis szobrok, egy plüss koala és virágcsokrok.

George Best már lassan huszonegy éve elhunyt, de emlékét a futballvilág továbbra is őrzi.

Az északír válogatottban 37 alkalommal pályára lépő George Best egyszer sem került szembe a magyar válogatottal, klubszinten viszont találni kapcsolódási pontot. A Ferencváros 1965-ben megnyerte a Vásárvárosok kupáját, és a döntőbe vezető úton szembe találkozott a Manchester Uniteddel is. Az angolok elleni elődöntő első mérkőzése idegenben 3:2-es vereséggel zárult, a visszavágón 1:0-ra nyert a Ferencváros, majd a harmadik, mindent eldöntő összecsapáson 2:1-re diadalmaskodott a Népstadionban. A 19 éves George Best mindhárom találkozón pályára lépett Denis Law és Bobby Charlton mellett a támadósorban, és bár gólt nem szerzett, már akkor megcsillantotta a tehetségét. Pazar labdakezelése és cselezőkészsége mellett villámgyors ritmusváltásokkal próbálta összezavarni az FTC védelmét, amely szoros emberfogással állta a sarat. A korabeli magyar sajtó elismerte az ifjú titán tudását, ugyanakkor kritikával is illette, amiért a kemény belépők és szerelések után úgy tűnt, elment a kedve a játéktól, és észrevétlenné vált a mezőnyben.

NEMZETEK LIGÁJA
B2-CSOPORT
2. forduló. Szeptember 28., hétfő
20.45: Észak-Írország–Magyarország – élőben az NSO-n!