Az üres kapus gólok sokba kerültek, a magyar női kéziválogatott hét év után kikapott a románoktól

NŐI KÉZILABDA EUROKUPA, NÉGYES DÖNTŐ
A 3. HELYÉRT
ROMÁNIA–MAGYARORSZÁG 33–30 (16–16)
Bukarest, 3520 néző. Vezette: Oyarzun, Zaragüeta (spanyolok)
ROMÁNIA: CURMENT 1 – Mihai 2, ROSU 6, Grozav, OSTASE 5, Necula 2, Szőke 2. Csere: Ciuca, Dumanska (kapusok), LASLO 7 (5), Lixandroiu 2, Kerekes 1, PINTEA 5, Seraficeanu, Burlachenko. Szövetségi kapitány: Ovidiu Mihaila
MAGYARORSZÁG: SZEMEREY – Kovács Anett 2, KLUJBER 11 (5), VÁMOS P. 3, Tóvizi 1, Kuczora 3, Petrus 3. Csere: Böde-Bíró B. (kapus), Papp N., Simon P. 5, Faragó Lea, Juhász Kata, Hársfalvi 1, Faluvégi D. 1. Szövetségi kapitány: Golovin Vlagyimir 
Az eredmény alakulása. 6. perc: 3–2. 11. p.: 5–7. 17. p.: 7–10. 20. p.: 9–12. 25. p.: 13–13.  37. p.: 21–17. 44. p.: 23–23. 45. p.: 25–25. 48. p.: 29–25. 57. p.: 33–28
Kiállítások: 4, ill. 8 perc
Hétméteresek: 5/5, ill. 5/5
MESTERMÉRLEG
Ovidiu Mihaila: – A Dánia elleni meccs után próbáltam mentálisan felrázni a csapatot. A második félidőre megtaláltuk az egyensúlyt, végig küzdöttünk a győzelemért. Akadtak nehéz pillanataink, de a kispadról érkezők mindig lendítettek rajtunk. Ez a siker a hitünk miatt volt a legfontosabb.
Golovin Vlagyimir: – Az elején minden működött abban a rendszerben, amellyel kezdtünk, a védelem segített Szemerey Zsófinak, akinek megvoltak a védései a kapuban. Utána viszont már nem állt úgy a védelem előtte, ahogyan kellett volna, és a románok egyenlítettek. A második félidő eleje mindig nagyon fontos, ott dől el egy meccs, és most elveszítettük négy góllal az első tíz percet a szünet után. Hiába volt még időnk visszazárkózni, sok melót belefektettük és a végére elfáradtunk, a románok pedig már megtartották az újra megszerzett három-négy gólos előnyt.

ÖSSZEFOGLALÓ

El kellett volna kerülni, hogy a román szurkolók örömükben a második félidőben gyakorlatilag szétverjék a sajtóhely mögött fél méterrel lévő műanyagot a bukaresti Hala Polivalentában…

Lett volna rá esélyünk, hiszen női kézilabda-válogatottunk az Európa-kupa bronzmeccsén az első félidőben többször is vezetett három góllal a házigazda ellen, hosszú távon mégsem tudott tőkét kovácsolni ebből. Pedig a szünetig minden adva volt ehhez, hiszen Klujber Katrin újra óriásit ment (30 perc alatt nyolc lövésből hét gólt szerzett), megint akadt remek kapusteljesítmény (most Szemerey Zsófitól, aki 12 védéssel jutott el 45 százalékos mutatóig), és így is csak iksz lett az állás a szünetre. De ha a nagy rohanásban a technikai hibák és a kihagyott ziccerek számát egy nap alatt nem sikerül csökkenteni, valamint, ahogyan Golovin Vlagyimir kapitány fogalmazott, „…a félidő végén nem mindig azt csináltuk, amit megbeszéltünk”, akkor legfeljebb ez lehet az eredmény.

Ha pedig az első kettőt még megspékeljük egy hétperces mély alvással, akkor vereség. Merthogy a csapat az öltözőben „ragadt”, a románok pedig egy 5–1-es sorozattal magukat is, közönségüket is belehergelték a mérkőzésbe. Attól kezdve még akkor sem volt csönd (szegény műanyag…), midőn 23–23-nál utolértük őket. Ovidiu Mihaila szövetségi kapitány egy időkéréssel rendet rakott, a 25–25 után sorozatban szerzett négy góllal az 51. percre el is dőlt minden.

Nehéz megmondani, mi vagy ki volt a leginkább demoralizáló hatással ránk. A jól védő Bianca Curment gólt is szerzett, valamint a kapujától vagy 15 méterre mosolyogva szedte le az eredetileg Faluvégi Dorottyának szánt labdát, de említhetnénk a Crina Pintea (esetenként Lorena Ostase) beállójátékával szembeni tehetetlenséget vagy az emberelőnyben túlerőltetett hét az öt elleni játékot is. 

Hét év, illetve öt győzelem után tehát újra kikaptunk Romániától, de ennél is nagyobb probléma, hogy szinte lehetetlen megmondani, két hónappal az Európa-bajnokság előtt hol tartunk valójában. Nem is annyira az első csoportkör (ha gondot okoz a továbbjutás a montenegrói, szlovén, izlandi hármas mellől, akkor megette a fene az egészet), hanem a középdöntő miatt. Mert ha a papírforma bejön, Kolozsváron – Dánia és Spanyolország mellett – mindkét hétvégi legyőzőnkkel találkozunk. A legutóbbi Eb bronzérmeseként pedig aligha annak kell a mércének lennie, beférünk-e a legjobb tíz közé.

DÖNTŐ
Norvégia–Dánia 30–34 (15–17)