– Nyomon követi a Real Madrid szereplését?
– Hogyne – vágta rá Szalai Ádám. – A vasárnapi gáláról, a Villarreal elleni hat kettőről viszont lemaradtam, ami azért is bánt, mert bizonyára parádéztak Kakáék.
– Letett már arról, hogy valaha magára ölti a Real szerelését?
– Volt már rajtam...
– Bocsánat, az első csapatra gondoltam.
– Ez a kérdés most nem foglalkoztat. Persze jó lenne egyszer a Bernabéuban pályára lépni, de számomra jelenleg mindennél fontosabb, hogy a Mainzban szóhoz jussak. Huszonkét esztendősen ideje megmutatnom, hogy helyem van egy élvonalbeli együttesben.
– Ha azt veszem alapul, hogy eddig mind a hat „tavaszi" meccsen játszott, nincs oka keseregni.
– Nem is teszem. A hatból kétszer kezdő voltam, míg négyszer csereként vetettek be, s legalább negyedórát mindig kaptam. A visszajelzések pozitívak, ám a dicsérettel is úgy vagyok, mint a kritikával: meghallgatom, de nem befolyásol. Szerencsére akad egy jó tulajdonságom: sosem értékelem túl magam, önkritikusan tudok tekinteni a teljesítményemre. Ha nem futballoztam jól, nem kezdem el bizonygatni, hogy márpedig én remekeltem, hanem azon töprengek, miként javíthatnám ki a hibáim.
– Rendben, halljuk az önértékelést: az eddigi féltucatnyi Bundesliga-fellépését hányasra osztályozná?
– Az érdemjegyeket osztogassák csak a szakírók. Én annyit mondok, hogy többé-kevésbé jól ment, a Hertha elleni gólpasszomra büszke lehetek, de a közeget és a tempót szoknom kell. Mentségemre szóljon, hogy pályafutásom során először játszom élvonalbeli együttesben, ráadásul nem akárhol, a német első osztályban mutatkoztam be. Egy gólt azért így is szerezhetnék már...
– Rövid névsorolvasás: Rudolf Gergely, Torghelle Sándor, Priskin Tamás és...?
– ...ha a legutóbb kihirdetett válogatott keret támadóira céloz, akkor én vagyok a hiányzó láncszem. Örülök, hogy Erwin Koeman újra számol velem, és kijelenthetem: már ezért megérte Mainzba igazolni.
– Gondol már az Oroszország elleni jövő szerdai meccsre?
– Egyetlen mérkőzés jár az eszemben: a Werder Bremennel szembeni szombati csata. Ha már most az oroszokra koncentrálnék, csak magamnak ártanék. Különben is: ma még csupán a bő keretnek vagyok a tagja, a válogatottal ráérek akkor foglalkozni, ha a szűkítés után is rajta lesz a nevem a listán.
– Mit tippel: rajta lesz, vagy nem?
– Mainz nagyon jó hely, de a jövő hét elején szívesen töltenék egy-két napon otthon... Azzal persze tisztában vagyok, hogy mind a klubomban, mind a válogatottban le kell tennem valamit az asztalra, hogy számítsanak rám. Van néhány meccsem a Bundesligában, egyelőre ennyit tudok felmutatni, márpedig ez kevés. Huszonkét évesen még nem vagyok kész játékos, ez az igazság.
HA KÍVÁNCSI ARRA, KIT TART SZALAI ÁDÁM A LEGJOBB MAGYAR CSATÁRNAK, ILLETVE HOGYAN EMLÉKEZIK AZ ELSŐ VÁLOGATOTT MECCSÉRE, ELOLVASHATJA A KEDDI NEMZETI SPORTBAN!
