Rehaklésszal az Olümposzon – 100 éves a Görög Labdarúgó-szövetség

Ma is jelen vagyunk a görög élvonalban, Varga Barnabás és Vitális Milán az AEK-szurkolók kedvence. Márpedig ha egy görög megszeret valakit, azt teljes szívéből teszi, mesélhetne erről a több klubban is legendává avanzsáló Esterházy Márton vagy Détári Lajos is, akinek életnagyságú poszterével tele voltak Athén utcái, amikor 1988-ban az Olympiakoszba szerződött.

És akkor még szó sem esett Puskás Ferencről, aki emigrációban eltöltött edzői karrierjének csúcspontjaként 1971-ben a Bajnokcsapatok Európa-kupája döntőjébe vezette a Panathinaikoszt… (Ahol is aztán a Cruyff-féle Ajax első BEK-sikeréhez asszisztált a csapata.)

De az Aranycsapat egy másik világvándora, Lóránt Gyula is megjárta Hellászt („Reggelente a szobám erkélyéról felnézek az Olümposzra, és Zeusszal társalgok…” – nyilatkozta egyszer), sőt a PAOK Szaloniki kispadján kapott 1981. május 31-én végzetes infarktust, miközben a pályán ott volt az exdiósgyőri Salamon József is. A volt MTK-s Boda Imre pedig 1989-ben lett a görög élvonal gólkirálya, ráadásul a nem túl ütős Olympiakosz Vólosz csapatából.

A magyar labdarúgás nemcsak arany, hanem éjsötét betűkkel is szerepel a görögök históriájában, hiszen a válogatott legsúlyosabb veresége mind a mai napig az 1938-as világbajnokság selejtezőjében március 25-én az MTK-pályán elszenvedett 11:1. A későbbi ezüstérmes magyar csapat góljai közül az újpesti zseni, Zsengellér Gyula ötöt vállalt, a vendégek 11:0-nál az utolsó percben szépítettek…

Na, de menjünk vissza 1926-ba: egy évszázada november 14-én három regionális szervezet, az athéni, a pireuszi és a makedóniai labdarúgó-szövetség döntése nyomán. Ekkor már hat éve volt annak, hogy Görögország – az olimpiai bizottság döntése alapján – válogatottat küldött az 1920-as antwerpeni olimpiára, de ebben nem volt sok köszönet: az első fordulóban kaptak egy kilencest a svédektől…

A görög szövetség (HFF) 1927-ben lett a FIFA tagja (első válogatott meccsét csak 1929-ben játszotta: Pireuszban 4:1-re kikapott a kontinens egyik élcsapatától, az olasztól), a frissen megalakuló UEFA-hoz pedig az első között, az1954-es világbajnokság megnyitója előtt egy nappal, június 15-én csatlakozott. A hellén válogatott sok vizet nem zavart, egészen 1980-ig, amikor általános meglepetésre, éppen a magyar és a szovjet csapatot megelőzve, csoportelsőként bejutott az Európa-bajnokság olaszországi nyolcas döntőjébe.

Ugyanez a bravúr a világbajnokságokon először 1994-ben sikerült, és azóta is kétszer, 2010-ben és 2014-ben. Ez utóbbi alkalommal sikerült csoportmásodikként a kieséses szakaszba jutni, ám ott a torna bravúrcsapata, Costa Rica 11-esekkel kiejtette a hellén srácokat.

Bezzeg az Eb-ken! 1980 után kibekkeltek 24 évet, ám 2004 és 2012 között sorozatban háromszor is ott voltak a kontinensviadalon. Mi több, 2004-ben minden idők legnagyobb meglepetését szerezve meg is nyerték a tornát. Otto Rehhagel vezetésével hamisítatlan célfutballt játszottak a görögök, akik a csoportban először is 2–1-re legyőzték a házigazda portugálokat, majd a spanyolok elleni 1–1-es döntetlennel tovább is jutottak. A franciák (1–0) és a csehek ellen (1–0, a focitörténelem egyetlen ezüstgólja, Dellasz fejelte…) sem ők voltak esélyesek, de rá sem rántottak, amikor pedig Angelosz Hariszteasz az újra a portugálok ellen vívott döntő 57. percében befejelte az Európa-bajnoki címet érő győztes gólt, a lelátón és odahaza elszabadultak az indulatok. Az ekkor már mitológiai hősnek számító Rehhagelt szerényen Otto királynak vagy Rehaklésznak nevezték – semmi sem indokolta, hogy Görögország legyen az aranyérmes, de ez a torna is ékesen bizonyítja, hogy a futballban minden lehetséges.

A hőskor nem volt ilyen fényes, az első évtizedben például két magyar is ült a görög nemzeti tizenegy kispadján, 1930-ban egy (vesztes) meccsen Schweng József, 1936-ban pedig két (ugyancsak vesztes) mérkőzésen a korábban a Panathinaikosszal görög bajnok Künsztler József…

Görögország mindmáig hét európai kupadöntőnek adott otthont. A sort 1971-ben a Chelsea–Real Madrid KEK-döntő (1–0) nyitotta a pireuszi Karaiszkakisz -stadionban, két évvel később Szalonikben rendezték a KEK Mialn–Leeds United (1–0) fináléját, majd athéni évek következtek. Az 1982-ben átadott, majd a 2004-es olimpiára modernizált Olimpiai Stadionban egy BEK- (1983: Hamburg–Juventus 1–0), egy KEK- (1987: Ajax–Lokomotive Leipzig 1–0) és két BL-döntőt (1994: Milan–Barcelona 4–0; 2007: Milan–Liverpool 2–1) rendeztek, az athéni Hagia Szophia Stadionban pedig a két évvel ezelőtti Konferencialiga-finálét (Olympiakosz–Fiorentina hosszabbítás után 1–0).

2006. július 3-án sötét fellegek gyülekeztek a görögök felett, mert a FIFA úgy döntött, hogy a HFF nem tartja be az alapszabályában foglalt, a szervezet politikai függetlenségére vonatkozó alapelveket. Ennek következtében a görög szövetséget határozatlan időre felfüggesztették a nemzetközi labdarúgásból. Négy nappal később aztán a görög kormány ratifikálta a sporttörvény új változatát, amely biztosította a futballszövetség függetlenségét, és ezáltal összhangba hozta a görög szabályozást a FIFA-éval. Így aztán gyorsan elsimult a kellemetlen ügy, a válogatott és a klubcsapatok is megkapták a zöld lámpát, indulhattak az Eb-selejtezőben, illetve az európai kupákban.

A FIFA világranglistáján 2008 áprilisában és 2011 októberében állt a legmagasabban a görögök csillaga, amikor is a valószínűtlen nyolcadik helyen jegyezték válogatottjukat. Ma ettől eléggé messze vannak, hárommal mögöttünk, a 41. helyen.