Az emberek többségéhez hasonlóan Michael Oenningen is nehéz kiigazodni.

Adva van a labdarúgásról Németországban egyetemi előadásokat tartó szakember, aki bronzéremig és Magyar Kupa-döntőig vezette a Vasast, majd a következő idényben kiesett vele. Egyiket sem felejtették el neki Angyalföldön, ám amikor később, a Magdeburg edzőjeként egyik szabad hétvégéjén kiment az Illovszky-stadionba, az angyalföldi drukkerek barátságosan üdvözölték. Márpedig ha a komolyzene-kedvelő és fiktív regényén évek óta dolgozó, ötvenes évei közepén járó szakvezető az élvonalbeli búcsú „főkolomposa”, aligha számíthatott volna szívélyes fogadtatásra.

Ő volt az, aki két idényen belül előbb az NB I-ből, majd a német másodosztályból búcsúzott aktuális csapatával, hogy aztán a görög Ariszt óriási meglepetésre a nemzetközi kupaindulást jelentő helyig vezesse. Néhány labdarúgó hálával szorította meg a kezét, amikor a média előtt a csendes, kimért szakember útmutatásainak is köszönhetően válogatott meghívót kapott, mások értetlenül fogadták, hogy mellőzésük után még csak indoklást sem hallhatnak.

Sokan csak mosolyogtak vagy éppen hitetlenkedtek, amikor a télen – a Fehérvár és a Ferencváros elleni súlyos zakó után – arról beszélt, jó úton jár csapata. Amikor hétfő este a bennmaradást kiharcoló együttes vezetőedzőjeként – nem az ő bűne, hogy az Újpestnek ezért kellett harcolnia –, aranyéremmel a nyakában helyet foglalt a Puskás Aréna sajtótermében, és a zárt ajtón keresztül is behallatszó újpesti örömünnep közepette válaszolt az újságírók kérdésére, már jóval kevesebben kérdőjelezték meg optimista kijelentéseit.

A tréner, aki képes magyar labdarúgó nélkül pályára küldeni az újpesti kezdőcsapatot a Magyar Kupa-fináléban. Akinek meghökkentő és nehezen elfogadható döntését aztán a trófea elhódítása némiképpen igazolta. A győzelmet sohasem kell megmagyarázni, és a negyedik kerületben egyelőre többet teljesített a vállaltnál.

Michael Oenning távolról sem tökéletes, érdemei mellett a hibáit is felsorolhatnánk – ám a külvilágnak mutatott pókerarc és a kimért, a kényes kérdéseket többnyire kerülő nyilatkozatai mögött éppen ettől a kettősségtől válik emberivé.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!