A Mágus örök érvényű igazsága ismét bebizonyosodott

FERENCVÁROS–ÚJPEST 2–2

Thomas Doll (a Ferencváros vezetőedzője): – Az első félidő vége felé már úgy játszottunk, ahogy az egy derbin elvárható, le a kalappal labdarúgóim előtt, mivel cseppet sem könnyű feladat kétgólos hátrányból felállni. Voltak viszont játékosok, akik kevés párharcot nyertek meg, főleg elöl nem jeleskedtünk e tekintetben. Márpedig ha elöl nem védekezünk megfelelően, akkor hátul is bajba kerülhetünk.

Nebojsa Vignjevics (az Újpest vezetőedzője): – Kettő-nullás előnyünk birtokában túlságosan is visszaálltunk, és elkezdtünk azon gondolkodni, hogyan őrizhetnénk meg az előnyünket ahelyett, hogy továbbra is futballoznánk. Ez hiba volt. Dicséret illeti ugyanakkor játékosaimat, amiért magas színvonalú derbit játszottak. Jó mérkőzés volt, mindkét kapu előtt adódtak gólszerzési lehetőségek.

Összefoglaló

„Böde elfáradt” – Ez lehet az ellenszer a kupadöntőre

BUDAPEST HONVÉD–BÉKÉSCSABA 2–1

Marco Rossi (a Budapest Honvéd vezetőedzője): – Megérdemelten nyertünk. Felkészültünk a Békéscsabából, a második gólunk is ennek volt köszönhető. Tudtuk, hogy az ellenfelünk erős a szabadrúgások és a szögletrúgások értékesítésében, de ezeket nagyszerűen kivédekeztük. Sőt, talán még nagyobb is lehetett volna a különbség. Ha kihasználjuk a helyzeteinket, több góllal is győzhettünk volna. A gyors egyenlítés volt a győzelem kulcsa. Ami fontos, hogy volt tartásunk, és örömteli, hogy megfordítottuk az eredményt. Szimpatikus csapat a Békéscsaba, de nem most, a bajnokság végén, hanem az ősszel bukta el a bennmaradást. Ilyen a futball.

Zoran Szpisljak (a Békéscsaba vezetőedzője): – Jövőre ismét az NB II-ben kell helyt állnunk, ez van… Nincs mese, fel kell nőnünk erre a szintre. Kétségtelen, a tavasszal jobban futballoztunk, mint az ősszel, de a hátrányt egyszerűen nem tudtuk ledolgozni. Le a kalappal a srácok előtt, megpróbáltak mindent. Megszerezték a vezetést, ám nem jött jól, hogy a Honvéd gyorsan egyenlített. Próbáltuk nyomni az ellenfelet, beszorítani a kapuja elé, a végén a védőket is előre küldtem, de nem sikerült egyenlítenünk sem. Meg kell tanulnunk, ezen a szinten nem lehet sok helyzetet kihagyni. A lehetőségeket ki kell használni. Hátravan még a Debrecen elleni mérkőzés, és a Loki ellen mindig élmény futballozni. Saját közönségünk előtt be kell bizonyítanunk, hogy ez a fél idény nem véletlen volt. A meccs után leülünk, és megbeszéljük a dolgokat: hogyan, merre tovább?

VASAS–PUSKÁS AKADÉMIA FC 1–0

Michael Oenning (a Vasas vezetőedzője): – Felkészültünk az ellenfélre, ám azt nem hittem, hogy már a mérkőzés elején betalálunk a Puskás kapujába. A gól természetesen kellő hátszelet adott a csapatnak, és joggal hihettük a támadások alapján, hogy meglesz a második gól is. A második félidőben fölénk kerekedett a Puskás Akadémia, ám félelmet nem éreztem, viszont aggódtam az eredmény miatt. Ferenczitől nem vártam gólt, de azt igen, hogy jelenléte nyugtatólag hasson a társakra, és tartsa meg az előrerúgott labdákat. Nem csalatkoztam benne, mint ahogy Korcsmár Zsoltban sem, aki hosszú idő után nagyszerűen játszott.

Szíjjártó István (a Puskás Akadémia megbízott edzője): – Átaludtuk az első perceket, és mire észbe kaptunk, vezetett a Vasas. A második félidőben viszont már azt játszotta a csapat, amit megbeszéltünk, minden játékos maximálisan teljesített, hatalmas energiával küzdött, és bizony a levegőben lógott az egyenlítés. Sajnos ezúttal nem volt szerencsénk, pedig sokat tettünk érte, hogy mellénk álljon Fortuna, a labdák mégis kifelé pattantak. Viszont látható, hogy az a folyamat, amely az MTK elleni meccsen kezdődött, most, a Vasas ellen folytatódott. Ha korábban is így játszott volna a Puskás, nem lenne a csapatnak kiesési gondja. Nem lesz könnyű meccs az utolsó fordulóban, hiszen a Honvéddal játszunk, amelynek edzőjét, Marco Rossit jól ismerem. Hatalmas taktikus, biztosan ellenünk is kitalál valami meglepőt. Győznünk kell, hogy bent maradjunk az élvonalban.

DVSC-TEVA–DIÓSGYŐR 3–0

Kondás Elemér (a DVSC vezetőedzője): – Nagyon nehéz mérkőzésre számítottunk, hiszen a Diósgyőr jó csapat. Az volt a lényeg, hogy szerezzük meg a győzelmet, bármi áron. Veszélyes támadásokat vezettünk, szép gólokat lőttünk. Azt kértem, hogy ne rugdossák fel a játékosaink a labdát, mert a vendégeknek több jól fejelő labdarúgója is van. Mindig a saját eredményeinkkel foglalkozunk, de most tudtuk, hogy mivel az előttünk álló két csapat egymás ellen játszik, a DVTK elleni győzelemmel odaérhetünk a dobogóra. Ahhoz, hogy a riválisok eredményétől függetlenül ott is maradjunk, Békéscsabán is nyernünk kell!

Egervári Sándor (a DVTK vezetőedzője): – Jól kezdte a DVSC a mérkőzést, s valóban nagyon hamar szerzett két gólt. Igaz, a második találat előtti fejesnél két kézzel lökték ki játékosunkat. Ezzel együtt megérdemelten került előnybe a hazai csapat. A félidő hajrájában „visszajöttünk” a meccsbe, és ezt nem csak a szépítő találat miatt mondom, a játékunk is sokat javult. A gól meghozta számunkra a reményt, a játékosok is hittek a pontszerzésben. Sajnos kulcsemberek hiányoztak, nem tudtuk pótolni őket. A fordulópontok ezúttal a Debrecent segítették, nekünk a gólvonalról is kifelé jött a labda, ez ilyen mérkőzés volt. Szurkolótáborunk viszont végig csodálatosan buzdította a csapatot, ezért szeretnék köszönetet mondani.

VIDEOTON–MTK 5–0

Horváth Ferenc (a Videoton vezetőedzője): – Mindig elolvastam a nagy edzők nyilatkozatait, s Verebes József mondta, hogy egyszer valaki beleszalad a késbe. Az MTK most beleszaladt. Ne feledjük el, Torghelle Sándor kiállítása kétségkívül befolyásolta a mérkőzés kimenetelét, az is igaz azonban, hogy egyenlő létszámban is gyorsan, veszélyesen futballoztunk. Szerintem akkor is nyertünk volna, ha nincs kiállítás.

Teodoru Vaszilisz (az MTK vezetőedzője): – Dicséret jár a fehérváriaknak, mert bomba formában játszottak. Az igazság az, hogy még egyenlő létszámban sem nagyon bírtunk velük, frissen mozogtak, lendületesen játszottak. Húsz napon belül ez volt a hetedik mérkőzésünk, várható volt, hogy előbb-utóbb sajnos elfogyunk. Igyekszem az előttünk álló hétben felrázni a társaságot, hogy a szezonbeli utolsó bajnokinkat sikerrel vegyük, s jól zárjuk az idényt. Mielőtt bármit mondanék Torghelle Sándor kiállításáról, szeretném megnézni a felvételt, mert a kispadtól nem láttam jól az esetet. Adódik a kérdés: ilyen rangadón egyből pirosat adni? Hát, tényleg nem tudom.

PAKS–HALADÁS 2–3

Csertői Aurél (a Paks vezetőedzője): – Nagyon egyszerű a történet, saját magunkat vertük meg. Miután vezetést szereztünk, kellett volna még egy-két gólt rúgnunk, és akkor a szünetig el is dönthettük volna a meccset. A második félidőt rosszul kezdtük, jobban játszott a Haladás, és meg is fordította a mérkőzést. Tulajdonképpen ennyi. Sajnos fegyelmezetlenek voltunk, és kiengedtünk egy tuti mérkőzést a kezünkből. Hogy volt tartásunk még emberhátrányból is, nem ért semmit.

Mészöly Géza (a Haladás vezetőedzője): – Ha a lefújást követően zaklatottak voltak a paksiak, megértem, mi is átéltünk már hasonlót. A játékvezetővel azonban nem lenne szerencsés foglalkozni. Számomra az a lényeg, hogy jó meccset játszottunk és nagyon fontos győzelmet arattunk. Azt kértem a játékosoktól, hogy ha valaki hibázik is, ne bántsák, hanem biztassák egymást. A hozzáállás remek volt, igazi csapatmunkának köszönhetjük a sikert. Ezt a győzelmet szeretnénk Szarka Zoltán emlékének ajánlani. Büszkék vagyunk rá, hogy harcban vagyunk még a dobogós helyezésért, remélem, ugyanaz a szellemiség jellemez majd minket, mint az elmúlt hetekben.