Urblík József: Most érett igazi csapattá a Vasas

–  Csapatkapitányként vezette NB II-es aranyéremig az együttest, a mérkőzés előtt átvehette az idény legjobb Vasas-játékosának járó díjat, és csak egy gól hiányzott ahhoz, hogy társgólkirály legyen a bajnokságban. Várhatott ennél többet 2025–2026-tól? 
– Valóban nincs okom panaszra, de a legjobban annak örülök, hogy a csapat három nagyon hosszú év után vissza tudott kerülni oda, ahová való – válaszolta lapunknak Urblík József, a Vasas 29 éves középpályása és csapatkapitánya. – Nekem is nehéz volt, mert nyilván nem úgy terveztem, hogy három évig az NB II-ben játszom. Természetesen örülök a tizenhárom gólomnak, de én mindig a csapatot helyezem előtérbe. Igaz, most az utolsó meccsen talán túlságosan is gólt akartam szerezni, és ezért nem jött össze.

– Pedig micsoda erő volt abban a tizenegyesben, amelyet ön végzett el. Beleremegett a kapu, miután a labda a lécről kevéssel a gólvonal elé vágódott… 
– Kis szerencsével mögé is pattanhatott volna, de ez most így alakult, nem bánkódom miatta, mert meglett a győzelem és a bajnoki aranyérem, ez a lényeg. 

– Az elmúlt években előfordult, hogy ilyen kevésen múljon siker vagy kudarc a Vasasnál, tavaly ilyenkor például egyetlen gól hiányzott a feljutáshoz, de Otigba Kenneth fejese után néhány centiméter hiányzott a gólhoz a Budapest Honvéd ellen. Mi volt meg az idei Vasasban, ami hiányzott az együttesből az elmúlt két idényben? 
– Most érett igazi csapattá ez a társaság, és az idén érdemeltük meg leginkább a feljutást. Az utóbbi években is sikerülhetett volna, de valami apróság mindig hiányzott. Immár kívülről is úgy nézünk ki, mint egy csapat, no meg belülről is így érezzük. 

– Az Ajka ellen a harminckettedik percben tört meg a jég, akkor született meg az első gól. Érzett addig bizonytalanságot, hogy sikerül-e feltörni a védekezésre berendezkedett ellenfelet, vagy úgy látta, gól nélküli állásnál is kézben tartja a csapat a meccset? 
– Bár hazai pályán beleszaladtunk az idényben egy-két kellemetlen meglepetésbe, nem tartottam ettől, mert arra gondoltam, itt ez a sok ember, aki eljött megnézni minket, nem okozhatunk csalódást nekik. Bár akadt két-három nagyobb lehetősége az Ajkának is, megérdemelten nyertünk. 

– Az utolsó előtti fordulóban éppen a nagy rivális Honvéd otthonában lehetett volna biztossá tenni a bajnoki címet, ön is nyilatkozta előtte, szeretne a Vasas a legnagyobb ellenfél pályáján ünnepelni. Nehéz volt elfogadni, hogy nem jött össze? Vagy úgy volt vele a csapat, hogy még bőven a saját kezében a sorsa, és lehetőségként fogta fel, hogy hazai közönség előtt lehet meg az aranyérem? 
– A kispesti meccs után egy-két napig rossz érzés volt bennünk, mert tényleg szerettünk volna ott ünnepelni, és az fontos mérkőzés volt, lényegében telt ház előtt a Bozsik Arénában – hatalmas a rivalizálás a két klub között. Az a bajnoki nem úgy sikerült, nem úgy álltunk bele, ahogyan kellett volna, sok sérültünk is volt. De tudtuk, ha itthon nyerünk az utolsó fordulóban, miénk az első hely, és szerencsére így is lett. 

– A bajnokság felénél még a Honvédnak állt a zászló, miután nyert a Fáy utcában, és hárompontos előnnyel vonulhatott a téli szünetre. Minek köszönhető, hogy a tavasszal a Vasas teljesített jobban, és végül ötpontos előnnyel ért célba? 
– Erős Gábor vezetőedzői munkája szerintem fél év után még inkább megmutatkozott, a téli szünetet követően kiegyensúlyozottabbá vált a csapat teljesítménye, jöttek az eredmények, jól játszottunk. Egyénileg is több futballistának nagyszerűen alakult a tavaszi szezonja, és ahogy az elején mondtam: végre igazi csapatként kezdtünk játszani.

– Nyilván nagyon messze van még, és előttünk áll az átigazolási időszak is, de ha folytatódik az eddigi gyakorlat, a Vasas az NB I-ben is csak magyar labdarúgókkal áll fel. Mire lehet ez elég az élvonalban? 
– Ez a döntés a vezérkaré. Az NB I természetesen jóval nehezebb, de ez a csapat készen áll az új kihívásokra a jelenlegi kerettel is, igyekszünk megvetni az élvonalban is a lábunkat. Ha pedig három-öt, magyar szinten márkás játékost tudunk hozni, esélyünk lehet kimagasló eredmény elérésére is.

A FORDULÓ JÁTÉKOSA: DÉNES Adrián (BVSC)

Több kiváló egyéni teljesítmény volt az utolsó fordulóban, s a BVSC-s Dénes Adrián ragyogó játéka a feljutó Budapest Honvéd fölényes, 4–1-es legyőzésének ágyazott meg. A 22 esztendős balszélső a 48. percben Horváth Szabolcs beadását követően fejelt gólt 11 méterről, majd a 86. percben 18 méterről a kapu bal oldalába lőtt. Az Újpest kölcsönjátékosaként futballozott a hétvégén befejeződő idényben a BVSC-nél, amelyben csapata egyik legjobbja volt, 29 bajnokin szerepelve kilenc gólt szerzett.