Vida Máté: Nem felejtettem el futballozni

– Hosszú évek után távozott a Vasastól, s egy évre aláírt az NB II-be az idén feljutó Karcaghoz. Nagy reményekkel csatlakozott a Merkantil Bank Liga újoncához?
– A legfontosabb, hogy erőnlétileg és mentálisan is rendben vagyok – mondta lapunknak Vida Máté, a Karcag 29 éves, hatszoros válogatott középpályása. – Már egy ideje tudtam, hogy a nyáron, a szerződésem lejártával távozom a Vasasból, de sokáig kérdéses volt, hol folytatom a pályafutásomat. Sajnos sokkal nehezebb volt csapatot találni, mint gondoltam – persze két keresztszalag-szakadás után megértem a klubokat, de már jó ideje teljesen felépültem. Karcagon aztán megnéztek edzésen, majd szerződést kínáltak. Örülök, hogy tetszett a vezetőknek és a stábtagoknak, amit láttak tőlem, és megelégedéssel tölt el, hogy az erőnléti teszteken is a jobbak közé tartoztam.

– Mit vár az idénytől?
– Mindenkinek bizonyítani akarok. Az idényben legalább huszonöt-harminc mérkőzést szeretnék játszani, és jó lenne megmutatnom, nem felejtettem el futballozni. Másfél éve teljes értékű edzésmunkát végzek. A Vasasnál megvolt a kialakult kezdőcsapat, sajnos nem kaptam lehetőséget, de ez benne van a labdarúgásban. Karcagon kulcsemberként számolnak velem, amiért hálás vagyok, remélem, meg tudom mutatni, hogy megérte szerződtetni. Célom, hogy újra felkerüljek a futballtérképre, fel akarom építeni magam.

– Habár már másfél éve teljesen egészséges, az előző idényben csupán három NB II-es mérkőzésen lépett pályára a Vasasban. Hogyan élte ezt meg?
– Teljesen felépültem, mégsem kaptam meg a lehetőséget – tehát nehezen éltem meg. A DAC-nál elszakadt az egyik keresztszalagom, majd a Vasasnál a másik, s habár mindkét sérülésből felépültem, rám aggatták a sérülékeny jelzőt, s mindenki azt gondolja, rosszak a térdeim. Pedig ezen a két sérülésen kívül kis túlzással még egy húzódásom sem volt… Annak ellenére, hogy az elmúlt időszakban Angyalföldön nem bizonyíthattam, jó érzéssel gondolok vissza az ott töltött évekre. Az elején másban kerestem a hibát, a vezetőedzőkben vagy a sorsban, de most már csak saját magamban. Sokszor beletörődtem, hogy bármit teszek, nem kapok esélyt a bizonyításra, de már tudom, talán többet is tehettem volna. 

– Megbánt valamit?
– Igen. Egyrészt több energiát kellett volna belefektetnem abba, hogy beverekedjem magam a csapatba, másrészt már egy évvel ezelőtt klubot kellett volna váltanom.

–  Több mint öt éve szenvedte el az első keresztszalag-szakadását, azóta minden sorozatot figyelembe véve huszonnyolc mérkőzésen játszott.
– Az első keresztszalag-szakadásom előtt életem legjobb formájában futballoztam, a válogatottban is szerepeltem, s közel voltam hozzá, hogy egy cseh BL-csapathoz szerződjek. Volt olyan időszak, hogy sokat keseregtem a történteken, de immár igyekszem elfelejteni a rosszat, és ismét felépíteni magam. Nagyszerűen érzem magam, sokat számít, hogy Karcagon bíznak bennem, meg akarom hálálni ezt a bizalmat. Jó csapatunk lesz, ezt mindenki látja majd, várom az idényrajtot. Az elsődleges célunk a bennmaradás, de bízom benne, hogy idővel vérmesebb reményeink is lehetnek.

–  A legfőbb célja, hogy ismét élvonalbeli futballista legyen?     
– Előbb-utóbb vissza akarok térni az NB I-be, érzek magamban még annyit, hogy évekig a legmagasabb szinten játsszak idehaza. Ha nem ez motiválna, már régen abbahagytam volna a futballt.