NB II: Megmondtam, hogy ilyen rövid idő alatt nem lehet csodát tenni – Pintér
A Békéscsaba és a III. Kerületi TVE mérkőzés fordulatosan alakult, a viharsarkiak győztek és bennmaradtak, míg Pintér Attila együttese utolsó helyezettként búcsúzott a másodosztálytól. Az Origo „Megint megbukott az egykori szövetségi kapitány, Pintér Attila” című riportjában kitér rá, hogy a párosítás 22 évvel ezelőtt az NB I-ben volt érdekes (akkor egyébként az NB I a másodosztályt jelentette, az élvonal neve PNB volt, a Békéscsaba és a III. Kerület az 1999–2000-es kiírásban a másodosztályban találkozott egymással – a szerk.), de azóta mindkét klubra rossz idők járnak.
Bár a csapat kiharcolta az NB II-ben maradást, Békéscsaba már rég nem futballváros, a 2500 fő befogadására képes stadionban ebben az idényben 794 fő volt az átlagos nézőszám.
A másik oldalon a meccs előtt még rövidnadrágban sütkérező Pintér Attila a meccsen már elegáns viseletben próbálta tüzelni csapatát, de hiába.
„Hogy jobb lett-e a csapat, amióta átvettem? Ezt nyilván nem én tudom megmondani, mert hiába mondom, hogy szerintem igen, az nem hiteles. De az tény, hogy a stabilan jó csapatnak tartott Nyíregyházát és Pécset is megvertük, és minden meccsen, még a Győr elleni, hét-nullára elveszített találkozón is megvoltak a helyzeteink, vezethettünk volna az első félidőben. Amikor átvettem a csapatot, nem volt olyan állapotban, hogy hozza az ilyen meccseket. Megmondtam, hogy ilyen rövid idő alatt nem lehet csodát tenni. Sajnos, valóban nem jártunk sikerrel” – értékelt Pintér Attila.
Diósgyőrben más célokért küzdöttek, de az utolsó forduló előtt eldőlt, hogy nincs esély az NB I-be jutásra. A balul elsült edzőváltás után a DVTK már az utolsó forduló előtt tudhatta, hogy nem juthat fel, így a szintén egy évvel ezelőtt kiesett Budafok elleni mérkőzés „inkább emlékeztetett egy gyászszertartásra, mintsem egy megyeszékhelyen rendezett utolsó fordulós összecsapásra” – írta az Origo.
Az ultrák üresen hagyott szektorában egy felirat mutatta meg, milyen a közhangulat. Ami a mérkőzést illeti, „a hangulat maga volt a katasztrófa, de azt átélni, hogy a szurkolók szinte a saját csapatuk ellen drukkolnak, az nevezhető nem mindennapinak. Szegény Dejan Karan ezen a meccsen hagyott fel a profi pályafutásával, szórványos taps fogadta csak a bemutatásnál a csapatkapitányi karszalagot is viselő játékost”.
A Budafok ellen a hajrában szerzett góllal elért győzelem nem sokat javított a bajnoki harmadik helyezett nézőtéri hangulatán.
„Ami nagyon hiányzott mindenkiből, az a DVTK-szív, ami ide kell. Az, hogy mindenki csússzon, másszon, ne adja fel. Ha csak néhány meccsen jobban odateszik magukat, akkor biztos vagyok benne, hogy sima lett volna a feljutás, de nem volt meg az utolsó leheletig küzdés. A klubvezetés felfogása rossz fényt vetett a szurkolókra, de mi nem ilyenek vagyunk. Egy szerethető csapatot szeretnénk, ez pedig nem olyan volt” – idézte az Origo az egyik diósgyőri szurkolót.
