A munka gyümölcse – Bodnár Zalán jegyzete

Aminek a lehetősége hónapok óta a levegőben lógott, immár tény: az ősztől az NB I-ben szerepel a Budafok futballcsapata. Története során másodszor, az 1945–1946-os idény után először.

Az ezt lehetővé tevő MLSZ-elnökségi döntést – vagyis az NB I alatti osztályok most futó idényének lezárását a tabella aktuális állása szerint – ki-ki a saját szája íze szerint fogadta. A Vasas hívei nyilván csalódottak, hiszen nagy menetelésben voltak az angyalföldiek, és talán joggal érzik úgy, hogy utolérhették volna a Budafokot, noha hét pont hátrányuk még így is volt. Hogy a helyzet így alakult, és ilyen rendkívüli megoldást kínált, arról legkevésbé a Budafok tehet. Nyilván a Vasas sem – leginkább az, aki megette azt a döglött denevért a vuhani piacról, vagy aki kiengedte a vírust a szomszédos laboratóriumból, de ezen már nem lehet segíteni. Helyesebb, ha inkább a sikertörténetét ünnepeljük egy nem nagy csapatnak számító, mégis tradicionális együttesnek, amely a rendhagyó bajnoki lezárás előtt is sokat tett a feljutásért. Öt éve, a magyar-ausztrál tulajdonos, Bélteky Róbert színre lépése óta a klub töretlenül fejlődött mind szakmailag, mind infrastrukturálisan, és a stabil anyagi háttér, a nyugodt munkakörülmények megteremtették a lehetőséget Vizi Sándor elnöknek, Oláh Lóránt sportigazgatónak és Csizmadia Csaba vezetőedzőnek, hogy ütőképes csapatot állíthassanak ki a Promontor utcában.

A hozzászólások alapján sokaknak nem tetszik, hogy mivel az MTK is feljutó, és valószínűleg két vidéki csapat búcsúzik az élvonaltól (azért az Újpest-drukkerek még ne dőljenek hátra...), az ősztől az NB I csapatainak majdnem fele fővárosi lesz. Erről viszont megint csak nem a Budafok tehet, ráadásul a Vasas feljutása esetén ugyanez a helyzet állt volna elő.

Kérdezhetné bárki, minek még egy kiscsapat a bajnokságba. Nos, a XXII. kerületiek korábban valóban csupán egy idényt töltöttek a legfelső osztályban, az NB II-ben tekintélyes múltjuk van, és az évtizedek során a magyar futball olyan legendás alakjai fémjelezték a csapatot játékosként vagy edzőként, mint Sebes Gusztáv, Rudas Ferenc, Zakariás József, Mészöly Kálmán, Noskó Ernő, Fatér Károly, Mezey György, Verebes József, Dajka László, Gelei Károly, Kisteleki István, Tepszics Ignác, Esterházy Márton, Dragóner Attila és természetesen Jakab János, aki immár tiszteletbeli elnökként, de a mindennapi munkából is jelentősen kivéve részét segíti az egyesületet.

A végeredmény-hirdetés minden abszurditása ellenére a Budafok nagy napja volt a hétfői. A sikerért megdolgoztak – ne vegyük el tőlük a gyümölcsét!