NB II: „A világháborúhoz képest elviselhetőbb, hogy itthon várjuk a járvány végét”

Bő egy hónapja, március 14-én a Békéscsaba ellen 3–1-re megnyert zárt kapus mérkőzésen lépett pályára legutóbb a Szombathelyi Haladás. Azóta a koronavírus-járvány miatt elrendelt veszélyhelyzet miatt otthonukban, egyénileg készülnek a játékosok. A 17. helyen álló zöld-fehérek számára rosszkor jött a bajnokság felfüggesztése, hiszen a decemberben kinevezett Mátyus János irányításával a tavaszi hét bajnokiból négyet megnyertek, míg háromszor döntetlent játszottak.

„Ilyen szituációban még sosem voltunk, és reméljük, nem is leszünk – mondta a haladas.hu-nakMátyus János, a zöld-fehérek trénere. – Telefonon tartom a kapcsolatot a játékosokkal, egyelőre ennél többet nem tehetek. Múlt héten Szombathelyen jártam, ahol a csapatkapitány Schimmer Szabolccsal, helyettesével, Jagodics Márkkal és a vezetőkkel beszélgettem. Remélem, előbb-utóbb folytatódik bajnokság, lehet, hogy zárt kapus meccsek lesznek, ami nem ideális, de legalább futballozhatnánk. Ha abból indulunk ki, hogy egy nyári leállás után négy-hat hét felkészülést csinálnak végig a csapatok, akkor optimális esetben most is ennyi időre lenne szükség, de gyanítom, ennyi időnk nem lenne. Amikor felfüggesztették a bajnokságot, jó formában voltunk, hiszem, hogy ott folytatnánk a szezont, ahol abbahagytuk. Ráadásul erősödnénk is, a sokáig sérült Németh Márió rehabilitációja a tervezett ütemben halad. Kissé attól tartok, hogy az esetleges szerda-vasárnap ritmust hogyan bírnánk. Örülök, hogy a játékosok ebben a nehéz helyzetben lemondtak fizetésük egy részéről – ez sportszerű lépés, szép emberi gesztus volt részükről.”

Mátyus János jelenleg a Balaton mellett bújt el a világ elől.

„Úgy érzem magam a futball nélkül, mint akinek kihúzták a lába alól a talajt, de gondolom, szurkolóink ugyanígy vannak ezzel – folytatta a tréner. – Pozitívum, hogy többet lehetek a családommal, miközben persze aggódok édesanyámért, nehogy elkapja a vírust. Viszont eszembe jutnak édesapám szavai, aki kisgyermekként a második világháborúban a pincében vészelte át a bombázásokat. Hátborzongató dolgokat mesélt – ehhez képest az, hogy most itthon várjuk a járvány végét, sokkal elviselhetőbb.”