Bogdán Ádám: Kockáztatni kell, csak nem mindegy, hogy mennyit

– Ha pozitívan akarjuk megközelíteni az idénybeli szereplést, azt mondhatjuk, immár öt forduló óta veretlen a Loki. Ha pedig kritikusabban: a hét bajnokiból csak kettőt nyert meg. Melyik megállapítás felé húz?
– Valahol a kettő közt helyezkedem el – válaszolta lapunknak Bogdán Ádám, a DVSC sportigazgatója. – De lapozzunk akkor vissza! Az idénynyitón a jereváni Pjunik ellen a Konferencialigában nyertünk, azt viszont a Puskás Akadémia elleni fájdalmas vereség követte. Van tapasztalatom abban, milyen nehéz a nemzetközi megméretés után bajnokit játszani, persze ez nem lehet mentség. Az örmény feladatot idegenben megoldottuk, úgy utaztunk aztán Újpestre és játszottunk a negyven fokban, s ha jól is kezdtünk, azt lehetett érezni, ahogyan a teljesítményünk, az önbizalmunk is törékeny. Következett az FC Köbenhavn elleni hazai Kl-selejtező, majd a Nyíregyháza elleni presztízsmérkőzés, Dzsudzsák Balázs első fejes góljával, ami kimozdított bennünket a gödörből. Szerintem a felsorolásból is látszik, egy megújuló, tizenéveseket is felvonultató keretnek ez nehéz feladatsor. A produkciót tekintve a kisvárdai fellépésünk volt a mélypont, előtte az ETO ellen a statisztikai mutatók alapján győzelmet érdemeltünk volna, végül csak egy pontot szereztünk. Az MTK ellen azt éreztem, meglehet a három pont, de a győzelem csak Pakson jött össze. Ott, ahol négy és fél évig nem nyertünk. Ezen a meccsen viszont találkozott a futóteljesítmény, a játékminőség és a küzdeni tudás, és az ezekből fakadó szerencse is mellénk állt.

– Kerek összegzés, de ön akkor melyik típus: akinél félig tele van a pohár, vagy akinél félig üres?
– Mindig próbálom reálisan megítélni a helyzetet. Látom azt, ami működik, de azt is, amin változtatnunk kell, és általában keresem az előrelépés lehetőségét. Nagyon sűrű a mezőny, egy győzelemmel nagyot lehet előrelépni, két vereséggel pedig nagyon gyorsan visszacsúszni.

– És kellően türelmes? Mert Gert Remmel vezetőedző érkezésével az is nyilvánvalónak tűnt, időre lesz szükség az elképzelések megvalósításához.
– Részemről egyértelműen megvan a türelem. A Debrecennek fontos történelmi múltja és a régión belül jelentős státusza van, ezért is erős az utánpótlásbázisa. A város intellektuális és futballértelemben is Kelet-Magyarország központja, és mert a klub mindig is épített a saját nevelésű, illetve a környékről érkező játékosokra, kialakult egy nagyon erős debreceni identitás. Ehhez továbbra is tartani akarjuk magunkat. De nemcsak a játékosokból fontosak a klubnak a sajátjai, ugyanilyen lényeges, hogy a legendáinkkal is úgy bánjunk, ahogyan megérdemlik. Ami a futballprojektet illeti, olyan játékot kell kialakítanunk, amit nemzetközi szinten is értékelnek. Ennek fontos része a futásintenzitás. Az is jól látszik, hogy külföldre jellemzően azokat a futballistákat lehet eladni, akik nagyon fiatalok vagy kiemelkedők az erőnléti képességeik. Ezért olyan edzőt kerestem, aki hisz a kifejezetten intenzív játékban, a letámadásban és a fiatalokban, ugyanakkor érti és elfogadja a klub lehetőségeit, valamint a stratégiánkat. Ezeken a kereteken belül szeretnénk eredményesek lenni, és odaérni az európai kupahelyek egyikére. Nyilván nem kis feladat úgy harmadiknak lenni, hogy közben a modern futballfelfogás kialakítására és a fiatalok beépítésére is figyelni kell. Szóval muszáj türelmesnek lenni, persze egy DVSC méretű klub esetében eredménnyel kell párosulniuk a törekvéseknek, vagy legalábbis látnunk kell az előrelépést, de minimum az arra utaló jeleket. Én most látom.

– Mennyire vevők a játékosok az intenzív letámadáson és nagy futómennyiségen alapuló futballra?
– Én még a labdabirtoklást is idevenném, illetve a hátulról építkezést, amiben feltétel nélkül hisz az edzőnk. El kell fogadnunk, hogy igen, van mögöttünk terület, lesznek helyzetei az ellenfélnek, de nekünk ezzel a játékkal biztosan több adódik majd. Tíz új ember beépítése mellett megérezni, mi az a rizikó, amit még vállalunk, mi az, amit már nem, az azért nem megy egyik napról a másikra. 

– Dzsudzsák Balázs is beállt a sorba, aki az idén negyvenéves lesz, és letett már egyet s mást az asztalra.
– Hihetetlenül intelligens futballista. Technikai tudásával, tapasztalatával, egyéniségével abszolút vezére a csapatnak. Pedig gondolhatnánk azt, közel a negyvenhez nem az a labdarúgó, aki beleillik az intenzív futásokat megkövetelő játékba, csakhogy a szabad- és szögletrúgásaival, azzal, amilyen helyeken felveszi a labdát, illetve ahogyan osztogatja, rendkívül fontos szereplő. Motivált és óriási akaraterő dolgozik benne, magával tudja ragadni a közönséget.

– Sokan körülötte viszont szemtelenül fiatalok.
– Pakson kezdett egy tizenhét esztendős és három tizenkilenc éves futballistánk, s bennem mindig is az fogalmazódott meg, oké, hogy az MLSZ előírja egy fiatal szerepeltetését, de miért kell kicentizni? Miért ne játszatnánk másik három fiatalt, ha jók? A sérülések miatt is kaptak eleinte annyi lehetőséget, de örülök, hogy a teljesítményükkel is kitűntek, és immár alanyi jogon vannak bent a kezdőben. Ehhez azért kellett egy olyan edző is, mint Gert Remmel. 

– Gazdasági szempontból is nyilván megéri a fiatalokat szerepeltetni.
– Muszáj az üzlet irányába elvinni a projektet. Stabil lábakon áll a klub, de azt a modellt terveztük meg, amelyben értéket nevelünk, és a magyarnál magasabban jegyzett ligákba tudjuk eladni a legjobbjainkat. A bevételt visszaforgatva aztán újabbakat nevelhetünk. Bárány Donát és Szűcs Tamás esete is azt üzenheti a hozzánk kerülőknek, van nálunk út a felnőttcsapatba, illetve onnan egy erősebb bajnokságba. 

– Mit tekint a sportigazgatói munkája legnehezebb, illetve legkedvesebb részének?
– Amit a legkevésbé élvezek, az a szerződések megtárgyalása. Az állandó egyezségre törekvés nagy energiákat emészt fel. Meg a meccsnézés is. Az idegőrlő. S hogy mit szeretek benne? Ha olyan környezetet tudunk teremteni, amelyben örömmel dolgozik az edző, a stábtag, a játékos, ráadásul profi, versenyképes és eredményes, ezáltal pedig a szurkolók is örömüket lelik benne, az nekem is nagyon sokat jelent.