Őrségváltás helyett revans – Deák Zsigmond jegyzete

Múlt vasárnap az elsőség szempontjából kulcsfontosságú rangadót nyert meg a Győr a sorozatban hétszeres bajnok, címvédő Ferencváros ellen, ám a sors úgy hozta, három nappal később, szerdán megint „egymásba gabalyodott” a két zöld-fehér gárda, ezúttal a Magyar Kupa elődöntőjében. Több kérdés is sorjázott az újabb csata előtt, például, hogy rápihen-e az ETO az NB I-es hajrára az értékesebb trófea megszerzése érdekében, vagy hogy mennyire lesz erősebb a Fradi az MK-ban azzal, hogy itt nincs bevezetve az úgynevezett „magyarszabály”. A válaszokat részben már a kezdőcsapatok megmutatták, az ezúttal vendég győriek hat helyen változtattak a bajnokihoz képest, kímélve több kulcsembert, míg az FTC szintén hatot „cserélve”, egyetlen magyarral – a csapatkapitány Dibusz Dénessel – állt fel.

Persze a felállás, a kezdőcsapat eleve még nem dönt a párharc sorsáról. Hála a Jóistennek, jelenthetjük ki, különben lemaradtunk volna egy kifejezetten élvezetes, négy gólt hozó első félidőről. Kovacevic korán vezetést szerzett a Fradinak, amely uralta a küzdelmet, ám az ETO hitt magában és Csinger, valamint Bumba találatával fordított, majd a szünet előtti slusszpoént Megyeri kapus hibája után Levi bólintása hozta. 2–2, jöhetett a folytatás, amelynek már nem maradhatott döntetlen a vége. A második játékrészben a gólok helyett már csak a helyzetek sorjáztak mindkét oldalon, az abszolút egyenlő erők küzdelme logikusan torkollott hosszabbításba. Stefulj megrezgette a hálót, ám előtte leshelyzet alakult ki, aztán kimaradt két hazai ziccer, így a tizenegyespárbaj döntött ebben az elődöntőben is. Itt aztán több hiba és Gavrics felső lécet érő „panenkázása” után az FTC diadalmaskodott a hazai szinten színvonalas, hatalmas csatában.

Még nem dőlt el a bajnoki cím és a Magyar Kupa sorsa sem, ám az már biztos, hogy a Győr utóbbiról lemaradt, előbbinél viszont ugye előnybe került. Avagy nincs teljes őrségváltás, a fradisták revansot vettek a vasárnapért, persze leginkább akkor, ha az MK-trófeát is ők emelik fel május 9-én este a Puskás Arénában. Ehhez a ZTE játékosainak is lesz egy-két szavuk, mert elődöntős rangadó ide vagy oda, a másik ágról érkező nem adja fel a küzdelmet. S miért tenné? A kupa sokkal inkább lehet a kicsik játszótere, mint a bajnokság. 

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!